Amama kiadta az ordrét atatának: sürgősen be kell szerezni egy-egy zsák lisztet, cukrot meg krumplit, továbbá egy bödön zsírt. De nem ártana néhány szál kolbász és szalonna se.
– Mi ütött beléd, Tematild? – csodálkoza atata. – Minek ez a nagy spájzolás?
– Hát nem látod, Tegyula, hogy mi folyik az éhes boszniai szomszédoknál? Hol fogsz bevásárolni, ha nálunk is beüt a krach, mint Szarajevóban? A Dinkics Mlagyan szépen megmondta, hogy jó lesz vigyázni, mert itt se sokkal jobb a helyzet, mint Boszniában, és csak egy szikra kell. Ráadásul a mentalitás ugyanaz itt is, ott is.
– Ez mind igaz, Tematild, de azért nem kell annyira mellre szívni a Dinkicset, mert ő is kampányol. Nálunk egyelőre mégse olyan tragikus a helyzet, mint amott, ahol negyvenszázalékos a munkanélküliség, a bérek meg a nyugdíjak pedig mizerábilisak.
– Hallja, zomzéd, úgy a hónap vége felé én is elég mizerábilis vagyok, és nekem is kedvem lenne megrohamozni a városházát – jelentkeze a Zacsek. – Pedig nem is egyforma a mentalitásunk, mert ha jól tudom, hogy egy fia boszniai se volt a felmenőim között.
– Én csak azt nem értem – szóla közbe amama –, hogy a szegény bosnyákok, ha már ennyire éheznek, miért nem költöznek át Banyalukába, a Szerb Köztársaságba, ahol minden virágzik? Igaz, az is lehet, hogy a Dodik nem engedi be őket, nehogy lerontsák a magas életszínvonalukat.
– Egy frászt van ott életszínvonal! – izgula atata. – Ugyanolyan gyalázatos a helyzet, mint amott. Csak eme banyalukai despota szeretné úgy beállítani, hogy nála nem nélkülöznek az emberek, az undok bosnyákok pedig, kvázi az éhség miatt lázadozva, tulajdonképpen az ő birodalmát akarják megingatni és felszámolni. Úgy képzeli, hogy az éhezőknek se karikák táncolnak a szemük előtt, hanem nemzeti zászlók.
– Honnan tudhatná, hogy mi táncol azoknak a szeme előtt, amikor ő nem igen szokott éhezni? – kommentálá a Zacsek. – Olvasom, hogy Dodik testvér a nagy szegénység közepette négymillió eurós vagyont gyűjtött magának, villája van Dedinyén és Cipruson, két luxuslakása Belgrádban, egy meg Banyalukában. Vagyis van mit féltenie az éhséglázadóktól!
Két boszniai tüntető beszélget.
– Hallottad, bolan, hogy júniustól 50 százalékkal megemelkedik az életszínvonalunk?
– Hogyhogy?
– Úgy, hogy most éhezünk és fázunk, de nyáron csak éhezni fogunk.
Ámde hogy nekünk csak jobb lesz a választások után, az fix! Mert a VMSZ a képviselőházi többséghez fog tartozni, és akkor nagykanállal fogunk enni. Még az is megtörténhet, hogy egy csomó derék magyar kádert felvesznek a Csisztotyába vagy a villanytelepre!
– Csodálom a mi politikusainknak ezt a jövőbe látó képességét – bólogata a Zacsek. – Még csak készülődünk a választásokra, de ők már tudják, hogy ki fog győzni, és hogy azok majd őket is beveszik a hatalmi koalícióba. Én még azért nem mernék fogadni a győztesre.
– Na, látja, Zacsek, ez a különbség maga meg a vezetőink között – okítá őt atata. – Az, hogy magának nincs vizionáló tehetsége.
– Ez igaz. És sajnos gondolatolvasásra se vagyok képes, mint a mi Pásztor Istvánunk.
– Ezt meg hogy érti?
– Úgy, hogy ő képes belelátni a lelkünkbe. Hallgattam a Pannon tévének adott nyilatkozatát. Hogy aszongya, a magyaroknak megváltozott a véleménye a haladókról. Két évvel ezelőtt még nem volt bennük hajlandóság a velük való együttműködésre, de ma már igen. Én, balek, meg azt hittem magamról, hogy most is úgy utálom őket, mint amikor még radik voltak.
– Ejnye, Zacsek, maga tényleg javíthatatlan – dorgálá őt atata. – Hát nem tudja értékelni azt a nagy pozitív fordulatot, amit a haladók véghezvittek? Nem látja, hogy milyen kiváló kádereik vannak, akik majd megoldják az összes problémáinkat? Gondoljon csak a hirtelenszőke Zoranára, aki folyton a vajdaságiakon köszörüli a nyelvét. Ha majd egyszer ő intézi a tartomány ügyeit, akkor lesz itt olyan kisebbségi autonómia, hogy mind a tíz ujját megnyalhatja!
– Ne is agitáljon, Gyula zomzéd, mert az én ízlésemnek előbb felelne meg Catherine Ashton vagy Angela Merkel, még ha nem is járnak annyit a fodrászhoz, mint a Zorana.
A Zacsek anyósa is volt fodrásznál, és új frizurával állított haza.
– Na, ugye, mennyire számít a frizura? Valljátok be, így rövid hajjal nem nézek úgy ki, mint egy öregasszony.
– Tényleg nem - mondja a Zacsek. – Inkább úgy, mint egy öregember.
PISTIKE, éhes káder és víziós tehetség
