A Zacsek arra készül, hogy lecipeli a tévét a garázsba, és csak a jövő hónapban hozza vissza.
– Talán magas lett a villanyszámla a kedves anyósa miatt, aki folyton a sorozatokat nézi? – érdeklőde amama.
– Abba már beletörődtem, hogy hol Szulejmán fogad, ha hazaérek, hol a született feleségek, hol Poirot felügyelő, hol meg a barátok – legyinte a feltünően ideges Zacsek. – De nem miattuk dobnám ki a tévét, hanem a kampány miatt. Már csak dilibogyóval tudom végignézni a híradót, benne a rengeteg politikusi nyilatkozattal. És nem elég, hogy nálunk kampányolnak, hanem még odaát is pont most készülnek a választásokra. Bele lehet őrülni a kortesbeszédekbe, melyekkel a jónépet szédítik!
– Nem értem magát, zomzéd – csodálkoza atata. – Miért izgul a pártvezetők ígéretei miatt? Hát magát nem tölti el boldogsággal, amikor például a haladók új munkahelyeket helyeznek kilátásba, vagy minden sztrájkolónak magasabb fizetést ígérnek, és végre akarják hajtani a húsz éve halasztgatott reformokat?
– Engem az töltene el boldogsággal, ha látnám, hogy a másféléves kormányzásuk nyomán csökkent a munkanélküliség, emelkedett az életszínvonalunk és belekezdtek legalább egy nyavalyás reformba – füstölge a kukacos Zacsek. – De pont fordítva történt minden. Akkor mit csináltak húsz hónap alatt?! És most újabb négy évet kérnek, hogy akkor majd összehozzák nekünk a Kánaánt.
– Hallotta maga is, hogy nem volt meg a jó légkör a kormányban, hiányzott a harmónia, ezért maradtak el az eredmények. Most majd jobban megválogatják a partnereket.
– Igen, a légkör meg a harmónia a családi életben is nagyon fontos – okoskoda amama. – Meg egy jó partner, akivel megértjük egymást. Gondolom, a Putyin se lesz most már olyan búskomor.
– Hogy jön ide az orosz elnök, Tematild? – döbbene meg atata.
– Úgy Tegyula, hogy ő is megtalálta a partnerét. Azt írja az újság, hogy eljegyezte a csinos Kabajeva tornászlányt. Úgy látszik, a feleségével, aki harminc évvel idősebb, mint az új partner, már nem volt meg a harmónia.
– Matild, semmi közünk az orosz elnök magánéletéhez. Ő is ember, mint mindenki más. A francia elnök is beleesett egy fiatal színésznőbe, de nem csináltak ügyet belőle.
Jaés múltkor a suliban mi is a családi életről tanultunk, és a tanárnő feltette a kérdést:
– Na, gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmonikus házaséletre?
Dezsőke jelentkezik.
– Az én nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa úgy horkol, mint egy gőzmozdony, a nagymama meg tök süket.
Ámde nemcsak szép állást meg jó fizetést ígérgetnek a politikusok! A Radulovics még ennél is többet.
– Nem lepődnék meg, ha a gazdasági exminiszter váratlanul rengeteg voksot gyűjtene be, méghozzá a magányos hölgyek jóvoltából – kuncoga a Zacsek. – Egy házasságra ácsingózó nő azzal fordult hozzá, hogy rá fog szavazni, ha férjet talál neki. Mire a flúgos Radulovics azt válaszolta, hogy kettőt is szerez neki a voksáért, méghozzá tehetős pártkádereket, akik még azt is elnézik neki, ha időnként felszarvazza őket.
– Ami a felszarvazást illeti, ahhoz tényleg ért a Radulovics – bólogata atata. – Még az ellenzék se olvasott úgy be Vucsicsnak, mint eme volt munkatárs. Hogy aszongya, uopste nem ért a gazdasághoz, és még a reformokat is leállította, melyeket ő akart bevezetni. Kíváncsi leszek, hogy mire megy ezzel a taktikával.
– Pont úgy járt vele a Vucsics, mint a sógorom a beképzelt feleségével – legyinte a Zacsek.
A feleség folytan macerálja a sógort.
– Ebbe a házasságba mindent én szereztem: a kocsit, a lakást, a bútort! Szeretném tudni, mid volt neked, mielőtt megismertelek?
– Nyugalmam, drágám, nyugalmam – sóhajt a férj.
Mi a Zacsekpetivel pedig azon sóhajtoztunk a héten, hogy a mi sulinkban csupa konzervatív tanerő ad elő. Nem olyanok, mint az a nisi tanárnő, aki sört itat a diákokkal. A kreatív foglalkozás órán egy hetedikes srác úgy játszotta el az ittas pasast, hogy maga is bevedelt egy üveg árpalevet.
– Na, végre egy újító pedagógus, akik a nagybetűs Életre készíti fel a nebulókat – röhöge a Zacsek.
A kis falu plébánosa kijön a templomból és látja, hogy Miska bácsi mint mindig, most is tök részeg.
– Ejnye, Miska bácsi, mikor szokik végre le az alkoholról?
– Öreg vagyok én már ahhoz, hogy leszokjak róla.
– Leszokni soha nem késő.
– Akkor még ráérek.
PISTIKE, ácsingozó nebuló és harmonikus partner
