A Zacsekpetivel madarat lehet fogatni, olyan boldog, hogy végre beköszöntött a meteorológiai tavasz! Rögtön vitt is egy csokor illatos ibolyát a matektanárnőnek dolgozatírás előtt, de nem sokra ment vele.
Otthon aztán diplomatikusan adta elő az eredményt.
– Képzeld, fater, olyan nehezek voltak a példák, hogy még a stréber Takács Dezsőke is kettest kapott.
– Ez egyáltalán nem lep meg. Emlékszem, az apja is egy nagy szamár volt a suliban. És te hányast kaptál?
– Én meg egyest...
Atata pedig azt találgatá, hogy hányast kap majd a kormány a januári dolgozatára, melyből az derült ki, hogy hat százalékkal csökkent az átlagbér a tavaly januárihoz képest.
– Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a statisztikai hivatalba is befészkelték magukat a haladópárt ellen acsarkodó tájkunok – jelentkeze a Zacsek. – Szerintem a statisztikusokat is Miskovics fizette le.
– Honnan szedi ezt a marhaságot, Zacsek? – kérdé szép finoman atata. – Miért fizette volna le őket?
– Azért, hogy pont most, a kampány kellős közepén tegyék közzé ezt a lesújtó adatot a hatalmi pártok tevékenységének eredményéről. Különben maga Miskovics dicsekedte el a napokban, hogy egy csomó embert pénzelt, köztük ismert politikusokat, például néhányat a mostani vezetők közül is, még ellenzéki korukban. És ha tovább vádaskodnak ellene, akkor szépen kiteregeti a szennyesüket.
– Miért olyan nagy baj az, Tegyula, ha elfogadtak egy kis támogatást? – okoskoda amama. – Valamiből meg kellett élniük, szegényeknek. Még szerencse, hogy akadt egy őszinte barátjuk, aki kisegítette őket.
A Zacsek sógorának is vannak őszinte barátai. A múltkor például, amikor betért hozzájuk a kocsmába, rögtön látták rajta, hogy nagyon szomorú.
– Mi történt veled, hogy így lógatod az orrod? – kérdik tőle.
– Nagy bajban vagyok, fiúk, meghalt az anyósom.
A barátok döbbenve hallgatnak, majd kisvártatva megszólal az egyik:
– Ááh, nem is igaz. Csak azt akarod, hogy irigykedjünk.
Ámde a Janukovicsra is lett volna miért irigykedniük az éhenkórász ukránoknak, akkora vagyont harácsolt össze! Miközben az alattvalók koplaltak, ő kacsalábon forgó palotát építtetett magának, halastóval és állatkerttel.
– Lehet, hogy egy kicsit többet költött a kelleténél a lakberendezésre – okoskoda amama –, de azt el kell ismerni, Tegyula, hogy kifinomult ízlése volt.
– Ne bosszants már, Tematild! Miért lett volna kifinomult ízlése?
– Azért, mert olvasom, hogy nyolcmillió dollárba kerültek csak a függönyök, a fürdőszobában pedig aranycsapokat szereltetett. De ami a legjobban tetszett: megfestette a felesége portréját. Ha neked kétszer annyi pénzed lenne, Tegyula, akkor se jutna eszedbe, hogy portrét csináltass rólam egy művésszel!
– Jó, majd áthívom a szomszéd Jóska piktort, neki nagyon ügyes keze van. Az Iluskát is megfestette a János vitézből, olyan, mintha élne.
A Jóska piktor igazi művész, még ki is állította az alkotásait! Atata megkérdezte tőle, hogy mit mondtak a kritikusok?
– Hát, az igazat megvallva, megoszlott a véleményük.
– Hogyhogy?
– Volt, aki a festéket sajnálta, volt, aki a vásznat.
Nem úgy, mint a szerb meg a horvát miniszterelnök-helyettesek, akik tökéletesen egyetértettek abban, hogy nem kell kölcsönösen visszavonni a népirtási vádat a hágai bíróság előtt.
– Nem értem ezt a kölcsönös makacskodást – jegyzé meg a Zacsek. – Elnéztem a Vucsics meg a Veszna Pusics találkozását, majd elolvadtak a szívélyességtől! El akarták velünk hitetni, hogy most már nem tekintik egymást ellenségnek. De ugyanakkor folyik az acsarkodás, hogy bebizonyítsák a bíróságon, hogy ki akarták irtani egymást. Ha én valakivel békülni akarok, akkor nem firtatom, hogy ki kezdte a pofozkodást.
– De ha az a másik kezdte volna a pofozkodást, akkor bizony maga is firtatná, Zacsek. Hát amazok se akarnak csak úgy, simán fátylat borítani Vukovárra meg Dubrovnikra, amíg a bíróság ki nem mondja a verdiktet, és meg nem ítéli a kártérítést. Aztán majd jöhet a pusziszkodás meg a békülés.
Az autós elgázol egy embert, a szerencsétlent kórházba szállítják és amputálják az egyik lábát. Felgyógyulás után kétmilliós kártérítést követel a bíróságon.
Azt mondja erre a gázoló a tárgyaláson:
– Hát maga azt hiszi, hogy milliomos vagyok?
– Miért, én talán százlábúnak nézek ki?
PISTIKE, őszinte statisztikus és kifinomult piktor
