Amama nem győz csodálkozni, hogy a Putyin Vlagyimir milyen jószívű! Nem csoda, ha úgy felnéznek rá az itteni patrióták. Nem elég, hogy befogadta az elzavart ukrán elnököt, hanem még a krimi orosz testvéreket is megvédi.
– Te már megint felültél a tévéhíradónak, Tematild – idegeskede atata. – Éppen arról van szó, hogy most megmutatta az igazi arcát eme keleti despota. Az egész világ elítéli Moszkva nagyhatalmi beavatkozását, azt, hogy semmibe veszik Ukrajna függetlenségét. Nem beszélve arról, hogy a tűzzel játszanak, és háborút robbanthatnak ki. A szerb kormánynak sem volna szabad hallgatnia az önkényeskedés láttán, ha már az unióba készül.
– Ezen én egyáltalán nem csodálkozom – jegyzé meg a Zacsek. – Egyrészt direkt tetszik nekik Vlagyimir bátyuska erőszakos fellépése, másrészt okultak az ukránok példájából: amint tiltakozni merészeltek, Moszkva rögtön felemelte nekik a gáz árát. Úgy jártak, mint a sógorom, aki panaszt tett az erőszakos főnöke ellen, amiért felpofozta.
– És legalább bocsánatot kért tőled a főnök? – kérdi tőle a felesége.
– Azt nem, de megígérte, hogy ezúttal eltekint a felmondástól.
De nemcsak a Vlagyimir van pofozkodó kedvében mostanában, hanem az itteni kampányoló pártvezetők is.
– Előre félek a legközelebbi brüsszeli találkozótól, Tegyula – aggóda amama. – Nem tudom, hogy a Katinka bárónő képes lesz-e lecsillapítani a két makrancos balkáni vendégét, a Dacsics Ivicát meg a Hashim Thacit.
– Miért kellene Ashton uniós főképviselőnek csillapítania őket, Tematild?
– Na, hallod, Tegyula, ha egymásnak ugranak, és elkezdenek pofozkodni, mint a kocsmai fenegyerekek, ahogy a Dacsics ígéri.
– Matild! A szoci politikus csak jelképesen emlegette a pofozkodást a kopaoniki bizniszfórumon. Azt mondta: most, a kampány kellős közepén kisebb baja lenne abból, ha felpofozná Thacit, mint abból, hogy tárgyalnia kell vele. Mivel ez uopste nem hoz neki szavazatokat.
– Meglep, hogy egyszerre ilyen bátor lett a leköszönő miniszterelnök – bólogata a Zacsek. – Még azzal is hetvenkedett, hogy a szerbek régebbi műveltségre néznek vissza, mint a németek. Nemanya fejedelem példáját hozta fel, aki kilencszáz éve nemzetközi egyezményt írt alá Nisben Rőtszakállú Frigyes német-római császárral, és míg Nemanya le tudta írni a nevét, Frigyes a hüvelykujját használta. Csodálom, hogy nem hozakodott elő azzal a mesével is, hogy a szerbek régebb óta esznek késsel, villával, mint az angolok.
– Akkoriban biztosan az angolok meg a németek voltak itt a gasztarbeiterek – okoskoda amama. – Ide jártak megszedni magukat, meg magukba szívni egy kis műveltséget.
A sumadijai vendégmunkás kubikol valahol Bajorországban egy építkezésen. Egy nap odamegy a főnökéhez:
–Herr Schulz! Gond van, nyikorog a talicska.
–Hogyhogy?
–Amikor tolom, folyton azt hallani, hogy: nyik…, nyik…, nyik…
– Na, akkor ki vagy rúgva.
– Azért, mert nyikorog?
– Nem. Hanem azért, ahogy nyikorog. Úgy kellene, hogy: nyiknyiknyik!
Ámde hamarosan Belgrádban is nyikorogni fognak a talicskák, mert épül a híres vízi város!
– Remélem, Tegyula, elviszel majd a megnyitóra, és felmegyünk a 180 méter magas toronyház tetejére, a felhők közé.
– Hol van még az a torony, Tematild?! – hűté le amama lelkesedését a fater. – Legfeljebb valahol a politikusok képzeletében. Még csak most egyezkednek az arabokkal a hitelekről, de félek, hogy ezt is csak a kampány kedvéért rendezték meg. És annyi valósul meg belőle, mint a hárommilliárdos mezőgazdasági beruházásból. Amiből eddig egy nyeszlett datolyapálma nem sok, annyit se ültettek el.
– Vagy az lesz belőle, mint a nagy csinnadrattával bejelentett Déli áramlat gázvezetékből – kuncoga a kukacos Zacsek. – Aminek az építését tavaly novemberben kezdték volna, aztán annyi lett belőle, hogy Sajkásnál összehegesztettek két csövet. Szerintem azóta már szét is marta őket a rozsda. Pedig micsoda szónoklatok hangzottak el ott is a gyors felvirágzásról!
De ez mind semmi, mert most naponta annyi új üzemet, iskolát meg egészségházat avatnak a politikusok, mint máskor egy egész év alatt! A híradóban mást sem látni, mint hogy a szalagot nyiszálják, vagy a betont lapátolják az alapkőbe.
– Nem is tudom, hogy jut idejük kozmetikázásra ilyen fárasztó avatási tevékenység közben – csodálkoza amama.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy a jelöltek kozmetikushoz járnak? – idegeskede atata.
– Látom én, Tegyula, olyan sima a képük az óriásplakátokon, mintha most jöttek volna a Jucika szalonjából. – Minden hajuk szála a helyén van. Csak olyan furcsa, hogy a tekintetük valahová a távolba réved.
– Igen, a felvirágzást lesik, ami jó távol van – röhöge a Zacsek. – Vagy azt várják, hogy Nikola Tesla leszól a mennyországból: mit szól ahhoz, hogy átköltöztetik az urnáját a róla elnevezett múzeumból a Szent Száva székesegyházba? Amiről a hirtelenszőke Zorana energetikai miniszter állapodott meg az Amfilohije püspökkel. Úgy látszik, más dolga se nincs eme haladópárti üdvöskének, mint az urna-áthelyezés. Ezt azért tartom nagy disznóságnak, mert a szegény feltalálót már nem kérdezhetik meg, hogy akar-e a templomi szentek között pihenni, a tudósok pedig hiába tiltakoznak.
– Nem érti ezt maga, Zacsek – legyinte atata. – Nem a szentek az érdekesek ebben az esetben. Teslát azért akarják a pravoszláv egyház oltalmába helyezni, hogy senki se vehesse el tőlük a nagy tudóst. És mellesleg hogy borsot törjenek a horvátok orra alá, akik szintén magukénak tartják. Merthogy Likában született, és sohasem élt Szerbiában. Különben pedig amerikainak tartotta magát.
Jaés három férfi utazik autóval, balesetet szenvednek, mindhárman meghalnak. A mennyországban Szent Péter fogadja őket:
– Mielőtt eldöntenénk, hová kerüljetek, mondjátok el, mit szeretnétek, hogy mit mondjanak az emberek a temetéseteken?
– Azt szeretném, ha az emberek azt mondanák, jó férj, jó apa, jó orvos volt – mondja az első.
– Én azt szeretném, ha azt mondanák, jó férj, jó apa, jó tanár volt – mondja a második.
A harmadik óhaja: – Én meg azt szeretném, ha azt mondanák: „Nézzétek, megmozdult!”
