Alig köszöntött be a tavasz, de a faternak máris elege van a fárasztó gereblyézésből meg ásásból a lumbágójából kifolyólag. De főleg amama dirigálásából van elege, hogy hová ültesse a petúniát és hová a begóniát.
– Jó lesz sietni az ültetéssel, Tegyula, mert azt hallottam, hogy egy hónappal előbbre vagyunk az időjárással, és jön a nagy hőség. A Takács szomszédéknál már virágzik a jácint.
– Igen, én is azt hallottam, hogy forró tavaszunk lesz, sőt erős viharokkal is számolnunk kell – bólogata a meteorológus Zacsek. – Sőt, állítólag még orkánerejű forgószél is előfordulhat, ami mindent elsöpör, különösen a tartományi képviselőház környékén, a báni palotánál!
– Magának az agyára mentek a hollywoodi katasztrófafilmek, Zacsek – inté őt atata. – Honnan szedi ezeket az ostoba előrejelzéseket?
– A politikusok nyilatkozataiból, Gyula zomzéd. Látja, hogy folyik a nagy kombinálgatás meg alkudozás az új kormány körül. Úgy tülekednek a pártok, hogy ki ül fel a Vucsicsék szekerére, mintha az üdvösségük függne tőle! Ennek érdekében készek minden óhajukat teljesíteni. Például azt a régi kívánságukat, hogy a tartományban is írják a ki a választásokat, hogy végre itt is ők diadalmaskodjanak, hogy az ő kiváló haladó kádereik foglalhassák el az összes zsíros állást. Olvasom, hogy elsősorban Tadicsék új demokratái és a VMSZ számíthat a kegyeikre, de csak azzal a feltétellel, ha hátat fordítanak Pajticséknak. Hát ezért mondom, hogy lesz itt még olyan vihar, hogy csak úgy repülnek a tollak!
– Hja, Zacsek, a politika nem apácazárda, ott nem az erkölcs, hanem az érdek diktál. Ha pedig a pártérdek megköveteli, akkor maga még a hirtelenszőke Zoranát is fel fogja kérni keringőre, pedig tudom, hogy nem a szíve csücske.
– A keringőről jut eszembe, Tegyula – kotyoga közbe amama –, kíváncsi vagyok, hogy mit fog énekelni a dalnok Dacsics Ivica hétfőn Brüsszelben az ő szívszerelmének, az Ashton bárónőnek? Talán megint elénekli neki, hogy Bocsáss meg, Katrin!
– Felejtsd el a romantikát, Tematild! – idegeskede atata. – A lemondásban levő kormányfő nem azért utazik Brüsszelbe, hogy dallikázzon az uniós főképviselőnek meg Hashim Thaçi koszovói vezetőnek, hanem azért, hogy tárgyaljon velük a koszovói megállapodás végrehajtásáról. Mert enélkül leshetjük, hogy mikor fogunk belépni az unióba.
– Tudom, Tegyula, de lehet, hogy ez lesz az utolsó találkozójuk, és el kell búcsúznia tőle. Mégis csak két éve randevúzgatnak!
– Alighanem nemcsak az Ashton bárónőtől kell búcsúznia Dacsicsnak, hanem az eddigi posztjától is – kuncoga a Zacsek. – Sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy a szocikra keserű és nem túl jövedelmező ellenzéki sors vár. Különösen akkor, ha a jómadár Sárics kokainkirály kipakol a tárgyaláson, és bemártja néhányukat. Már jelezte is, hogy mindent el fog fecsegni a jótevőiről. A Vucsicséknak pedig jó kifogás lesz ez, hogy megváljanak tőlük, mert eddig állítólag csak azért nem sikerült felvirágoztatniuk az országot és megteremteni a jólétet, mert a szocik megakadályozták.
Jaés ágrólszakadt afgán menekült érkezik Szerbia határára, ahol egy díszes tábla fogadja ezzel a felirattal: „Isten hozott tejjel-mézzel folyó Kánaánunkba!”
Az ipse odavan a boldogságtól, hogy végre megérkezett az ígéret földjére, és vége szakad a nagy nyomorúságának. El is határozza, hogy nem megy tovább Nyugat felé, hanem itt telepedik le. Minek is menne, amikor itt a tejjel-mézzel folyó Kánaán! De alig lépi át a határt, egy újabb táblába ütközik, amelyen ez a szigorú figyelmeztetés olvasható:
„Hoztad a tehenedet meg a méheidet?”
Ámde nemcsak a szocik keseregnek mostanában, hanem más pártok is. Akkora vereséget szenvedtek a választásokon, hogy a pártzászló helyett akár a gyászlobogót is kitűzhetnék. A pártvezérek pedig sorra veszik a kalapjukat, és búcsút intenek eszmetársaiknak.
– Szegény Mlagyan! – sopánkoda amama. – Még sose láttam ilyen szomorúnak. Mit fog most kezdeni magával ennyi évi miniszterkedés után? Mit gondolsz, Tegyula, meg lehet élni a gitározásból?
– Nem a megélhetés most a legnagyobb gond a régiósok számára, Tematild – világosítá fel őt atata. – Hanem az, hogy miként mentsék a bőrüket. Ugyanis amint kiderült, hogy nem érték el a cenzust, vagyis kimaradtak a szkupstinából, rögtön lecsapott a rendőrség a kádereikre. Egyszerre felfedezték, hogy belenyúltak az állami kasszába, és milliókat zsebeltek be.
– Az ő példájuk is szépen példázza, hogy miért annyira édes a hatalom – jegyzé meg a Zacsek. – És hogy nem csak a mézes bödön miatt érdemes bekerülni a kormányba.
– Ezt meg hogy érti, zomzéd?
– Úgy, hogy az igazságszolgáltatás csak most fedte fel az évekkel ezelőtt elkövetett visszaéléseiket, miután kibuktak a hatalomból. Nem furcsa, hogy eddig senkinek sem tűntek fel a szabálytalanságok, az egymásnak kiállított horribilis számlák az el nem végzett munkákért?
– Erre szokták mondani, Zacsek, hogy Isten malmai lassan őrölnek. Azt meg már megszokhattunk, hogy a szerb igazságszolgáltatás malmai még lassabban. És főleg körültekintően, nehogy egy befolyásos káder tyúkszemére lépjenek.
Egy politikus sétál este Belgrádban. Az egyik sötét mellékutcában hirtelen egy rabló ugrik elébe:
– Azonnal add ide az összes pénzedet!
– Mit gondolsz, ki vagyok én, te csirkefogó?! Egy befolyásos politikus!
A rabló nagyot néz.
– Igen? Akkor az én pénzemet add ide!
PISTIKE romantikus dalnok és ágrólszakadt kombinátor
