Amama arra volt kíváncsi, hogy még mindig két napos-e a május elseje, mint a régi szép időkben. Mert akkor úgy tervezi a kirándulást.
- Persze, hogy két napos, Tematild. Miért változtatták volna meg ezt a közkedvelt törvényt, ha már a jónép megszokta a kiadós ünneplést? Ez már egy ilyen ünneplős nép, és ha egyszer leteszi a szerszámot vagy a golyóstollat, akkor legalább négy-öt napig nem veszi fel. Tavaly például hat napig tartott a május elsejei heje-huja, merthogy a pravoszláv húsvétot is hozzácsapták az ünnephez. Egy kicsit imádkoztak, egy kicsit sütötték a rostélyost, egy kicsit söröztek. Sőt, azóta újabb munkaszüneti napokat találtak ki, nehogy túlságosan elfáradjanak a szegény dolgozók.
- De most más a helyzet, Tegyula, mert a Vucsics azt ígérte, hogy az új kormány alatt minden megváltozik. Ezentúl nincs lazsálás, naplopás, henyélés, mindenkinek meg kell fogni a munka végét, mert kezdődik a reform. Csak szegény honatyákat sajnálom, hogy nem mehetnek majálisozni.
- Miért ne ünnepelhetnék meg a képviselők a munka ünnepét, Tematild? Elvégre rájuk is ráfér egy kis ünnepi lazítás.
- Azért, mert júliusig haza se mehetnek a szkupstinából. Hallottad, hogy mit mondott a szigorú Vucsics? Ezentúl ott étkeznek, ott tisztálkodnak és ott is alszanak. Vihetik magukkal a pizsamát meg a fogkefét. Csak azt nem tudom, hogy mit szól hozzá a feleségük?
- Nem kell azért mindent szó szerint venni. Ezt inkább csak a nagyközönségnek szánta az új kormányfő, hadd higgyék az emberek, hogy most minden másképpen lesz. Vagyis ne zúgolódjanak a melósok, ha a főnökeik befogják őket azért a kemény kétszáz eurós fizetésért. Amit vagy megkapnak elsején, vagy nem.
- Hát igen, egy kis színjátszásért azért a Vucsicsnak sem kell a szomszédba mennie – kuncoga a Zacsek. – A szívem szakadt meg, amikor azt hallottam tőle, hogy egész nap nem evett és nem ivott. Úgy megsajnáltam szegény mártírt! Hogy fogja bírni ezt a tempót négy éven át? Meg azon is meghatódtam, amikor a szkupstina előtt összegyűlt híveinek párás szemmel azt rebegte, hogy szereti őket. Ha Zlóbó élne, most beperelhetné plagizálásért!
- Miféle plagizálást követett el a miniszterelnök, Zacsek?
- Mert ugyanazt mondta egy kicsit más formában, mint Milosevics a kilencvenes években az egyik belgrádi mítingen. Hogy aszongya: Volim i ja vas! Én is szeretlek benneteket!
- Nem érti ezt maga, Zacsek. Ebben az országban a politikusok csak így tudnak az emberek szívéhez férkőzni. Aztán pedig nyugodtan vezethetik őket akár az orruknál fogva is.
- Arra azért kíváncsi vagyok, hogy eme lelkes vidéki hívek, akik vasárnap külön azért utaztak oda, hogy köszöntsék a szeretett vezért, mit fognak szólni, ha csökken a fizetésük, vagy felmondást kapnak? – tromfola a Zacsek. – Akkor is éltetni fogják, ha csak 2016 végén lesz némi javulás az életszínvonalban, ahogy ígérte? És addig zokszó nélkül tűrik a kizsákmányolást?
- Aki szeret, az tűr is, Zacsek. Sőt, az a boldog melós mostanában, akinek akad egy biztos kizsákmányolója. Sokan mit nem adnának egy ilyen drága főnökért!
Két újdonsült kapitalista kizsákmányoló beszélget.
- Szlusaj, Jóvó..., te fizetsz az embereidnek?
- Én nem.
- Én sem. És bejárnak?
- Be.
- Az enyémek is. Te, nem kéne ezektől belépődíjat szedni?
De a meteorológusok is a szegény dolgozó nép ellen fordultak, mert olyan esős május elsejét jósolnak, hogy csak viharkabátban meg kalucsniban lehet kimenni a természetbe!
- Nem is bánom, hogy rossz idő lesz – legyinte a Zacsek. - Legalább békén hagy az anyósom, nem kell kirándulni mennem vele.
- Milyen rendes vejkó maga, Zacsek, hogy így törődik az anyósával! – dicsére meg őt amama. – És mondja, hová szoktak vele kirándulni? Talán a kamenicai parkba, ahol mindig rengetegen jönnek össze a majálisra? Vagy Palicsra?
- Dehogy, az öreglány nem bírja elviselni az ott terjengő csevapcsicsa-illatot, mert rögtön farkasétvágya támad. Közben az orvosa szigorú diétát rendelt el a koleszterinje miatt. Ezért tavaly egy kellemes aldunai hajóútra fizettem be, elhajókáztunk egészen Galambócig. De oda soha többet nem megyek vele! Nehogy megint szégyent hozzon a fejemre.
- Miért, mi történt? Talán összeszólalkozott a hajósokkal? Kifogásolta a kiszolgálást?
- Nem, hanem ahogy ott állt a hajókorlátnál az erős szélben, két kézzel szorította fejére a kalapját, hogy el ne vigye.
- De mi ebben a kivetni való?
- Az, hogy odament hozzá egy idősebb úriember, és illedelmesen megszólította:
- Elnézést, hölgyem, de talán nem vette észre, hogy ebben az erős szélben felrepült a szoknyája.
- Igen, tudom. De muszáj mindkét kezemmel a kalapomat fogni.
- De hölgyem, nem zavarja, hogy mindene kilátszik?
- Az lehet, de amit ott lent lát, az már mind 85 éves, a kalapomat meg csak tegnap vettem.
PISTIKE, kizsákmányolt majálisozó
