2024. július 17., szerda

MagyarZó Pistike messéi

A zőseimet is szörnyen felháborította a jobbikosok gyalázatos cselekedete, amikor a pesti Kossuth téren megtámadták és leköpdösték Pásztor Istvánt.

 -Ez borzasztó, Tegyula! – hüledeze amama a képfelvételen. – Ilyen gyűlölködést egy határon túli nemzettestvér ellen még nem láttam! Azt kiabálták, hogy takarodj az országunkból! Szegény Pásztor, én a helyében a jövőben messze elkerülném a magyar fővárost, akárki is hívjon. Már csak azért is, mert senki sem sietett a segítségére.

-Állj meg, Tematild! – inté őt atata. – Nem kell ebből az egy esetből mindjárt messzemenő következtetéseket levonni. – Mindenhol akadnak eszement szélsőségesek, sajnos, a mi nációnkban is. Tényleg égbekiáltó, ami történt, de ez nem jelenti azt, hogy ott mindenki így gondolkodik rólunk.

-Nem az a baj, hogy akadnak ilyen újnáci elmebajosok, hanem az, hogy az övékké a harmadik legerősebb párt – füstölge a Zacsek. – Az pedig még nagyobb baj, hogy a kormány kesztyűs kézzel bánik velük, mert nem akarja magára haragítani a választóikat. A héten például egy olyan jobbikos képviselőt választottak az országgyűlés alelnökévé, aki köztudottan szkinhed volt, és garázdaság miatt elítélték. Méghozzá a fideszesek és személyesen Orbán Viktor szavazatával választották meg!

-Hja, Zacsek, ez a demokrácia. Ha több mint egymillió választó erre a pártra szavazott, akkor ezt le kell nyelni. Legfeljebb azon morfondírozhatunk, hogy a demokratikus ellenzék miért szerepelt ilyen gyengén?

Az áprilisi választások után hárman ülnek az egyik pesti kricsmi asztalánál, mélyen hallgatnak. Az egyik lemondóan legyint, a másik hatalmasat sóhajt, a harmadik undorral köp egy nagyot.

Megszólal a pincér:

-Uraim, szépen kértem magukat, hogy ne politizáljanak!

Belgrádban pedig a keleti bratyeszok garázdasága felett hunynak szemet.

-Én már nem is értem, Tegyula, még mindig az unióba akarunk belépni, vagy inkább a ruszki testvérekhez csatlakozunk? – feszegeté amama.

-Honnan szeded ezt a marhaságot, Tematild, hogy elálltunk volna Európától? – idegeskede atata. – Mást se hallasz Vucsicséktól, mint hogy legfontosabb céljuk az uniós felzárkózás.

-Ez igaz, Tegyula, de ugyanakkor úgy járnak ide az orosz vendégek, mintha haza jönnének. A Nikolics Tómónál minden héten vizitel egy moszkvai. Hogy is győzi csak a Dragica asszony a vendégek kiszolgálását? Egy-kettő elfogyhat a slyivovica, amit a férje maga főz a bajcsetinai birtokukon.

-Azért jönnek, zomzédasszony, mert csak itt találnak ilyen nagy, szerető megértésre – okoskoda a Zacsek. – Olvasom a Duma-elnök Nariskin elvtárs nyilatkozatát, hogy Nyugaton olyan heves az oroszellenes hisztéria, hogy már-már fasiszta propagandába csap át. Meg hogy Oroszországnak meg Szerbiának mindig igaza volt a történelem során. Az is nagyon tetszett, hogy Moszkva azért segíti a „goloruki”, a védtelen ukrajnai orosz testvéreket, mert elnyomják őket a gonosz ukránok. Mert ők nagyon szeretnek segíteni a rászorulóknak. Mintha a Zlóbóékat hallanám a kilencvenes évekből!

A ruszki segítségről atatának egy zakállas vicc jutott az eszébe.

A komcsi korszakban a tanító néni kérdezi a gyerekeket, hogyan ünnepelték otthon a győzelem napját?

– Mi virágot szedtünk a kertben, és az apukámmal kivittük a hősi halált halt szovjet hősök emlékművéhez – mondja Annácska.

– Ez nagyon szép dolog volt, Annácska. És te, Móricka, hogyan ünnepeltél?

– Mi úgy ünnepeltünk, tanító néni, hogy apukám meg én beöltöztünk orosz katonának, aztán átmentünk a szomszéd nénihez, és amíg apukám leteperte őt, én egy nagy zsákba összeszedtem minden mozdíthatót.

Ámde a góracok, amióta elszakadtak tőlünk, már uopste nem megértők, és cumtrucc elítélték az ukrajnai intervenciót. Desőt a NATO-ba ácsingóznak!

– Azért sajnálom a szegény Gyukánovity Milót, hogy ilyen súlyos beteg – sopánkoda amama.

– Miből gondolod, Tematild, hogy a montenegrói miniszterelnök beteg lenne?

– Hallottam, hogy az Amfilohije jobbulást kívánt neki. Azon sajnálkozott, hogy nagyon lefogyott.

– Matild! Már megint fél füllel hallgattad a rádiót. Ellenkezőleg, nem jobbulást kívánt neki a metropolita, hanem átkokat szórt a fejére, amiért bírálni merészelte Putyint. Élő húsa szakadjon testéről, legyen háromszor átkozott, ezt mondta. Aztán meg azzal védekezett, hogy ő csak egy oroszbarát górac szent szavait idézte.

– Eme főpap is olyan kegyetlen, mint az egyszeri górac – kuncoga a Zacsek.

Megnősül az ifjú Danilo, szamárháton viszi haza a feleségét. A sziklás lejtőn megbotlik a szamár.

– Ez először fordult elő veled! – figyelmezteti az állatot.

Mennek tovább, a szamár megint megbotlik a köveken.

– Már másodszor fordult elő! – mondja szigorúan az ifjú férj. De a szamár hamarosan újra botlik egyet.

Danilo előveszi a pisztolyát, és agyonlövi.

– Mit csináltál, te szerencsétlen?! – jajveszékel az asszonyka.

Mire Danilo:

– Ez először fordult elő veled!

PISTIKE, kesztyűs demokrata és goloruki történész