A fagyos szentek már megint amamának adtak igazat, aki úgy hisz a népi hagyományokban, mint az ukrajnai oroszok a megváltó Putyinban. Mert Bonifácék olyan ronda időt hoztak, hogy újra elő kellett szedni a meleg holmit. Atata pedig összeszedte a maradék gizgazt a supában, hogy egy kicsit befűtsön a cserépkályhába.
– De vigyázz, Tegyula, ne szórd szét a hamut, mert most takarítottam – inté őt amama. – Ne legyen rendetlenség, ha jön a nyelvi őrjárat.
– Miféle őrjáratról beszélsz, Tematild? – döbbene meg atata.
– Hát nem olvastad, Tegyula, hogy háromtagú ellenőrcsoportok keresik fel a magyar családokat, hogy tudunk-e rendesen szerbül? Majd te beszélj velük, mert én mindig összekeverem a pádezsokat. A múltkor is a Jovica hentes a hasát fogta, amikor füstölt dokolenicát kértem a bablevesbe. Azt hittem, hogy úgy hívják a csülköt.
– Ne beszélj butaságot, Tematild. Nem kell azért komolyan venni a szerbdemokraták vajdasági vezetőjének javaslatát. Eme ellenzéki pártfunkcinak nincs okosabb dolga, mint azon háborogni, hogy egyes észak-bácskai községek lakói állítólag egyáltalán nem tanulnak meg szerbül, és ezzel visszaélnek alkotmányos jogaikkal. Még szerencse, hogy a többség elutasítja ezt a szégyenteljes kezdeményezést.
– Sajnos, jó ideje tart már a hangolás a magyarok ellen – jelentkeze a Zacsek. – Az ismert belgrádi esti lap már többször feszegette a nyelvtudásunkat. Azon keseregnek, hogy aki csak szerbül tud, akár éhen-szomjan halhat a tartomány északi falvaiban, mert nem tudja megértetni magát az étteremben vagy az üzletben. De az meg se fordul a fejükben, hogy esetleg egy pár szót nekik is illene kotyogniuk a mi nyelvünkön, ha már itt járnak.
– Hol él maga, Zacsek? Egy büszke patrióta nem fog tán odáig leereszkedni, hogy kisebbségi kifejezésekkel törje a nyelvét! A szabadkai vasúti jegypénztárban sem tudnak egy bökköt sem magyarul, pedig ott aztán igazán szükség lenne a kétnyelvűségre.
– Szegény csantavéri Jusztika tantim! – sopánkoda amama.
– Hogy kerül most ide a nyolcvanéves Jusztika, Tematild? – csodálkoza atata.
– Úgy, Tegyula, hogy ő tényleg nem tud szerbül, mert soha ki se mozdult a falujából. Még majd kiszúrják szegényt a nyelvi ellenőrök, és öreg napjaira börtönbe kerül a hiányos nyelvtudása miatt.
– Annyira azért nem lesznek szigorúak, zomzédasszony. Beérik azzal, hogy Jusztika bemagolja és hibátlanul elmondja Kostunyica egyik koszovói szózatát – kuncoga a Zacsek.
– És mondja, hogy áll a nyelvekkel?
– Nagyon jól. Szerbül például anyanyelvi szinten beszélek, a többin pedig kézzel-lábbal.
Ámazonban a Zacsek szerint a Dacsics Ivicának is gondja lenne, ha találkozna egy külföldivel, és közben mindkét keze el lenne foglalva. Tolmács meg sehol.
– Már megint rébuszokban beszél, Zacsek. Miért lenne gondban a szoci vezető?
– Azért, mert nem tud egy idegen nyelvet sem. Olvasom, hogy most tanul lóhalálában angolul, miután kinevezték külügyminiszternek.
– Na és, nem szégyen az, ha az ember felnőtt fejjel fog neki a tanulásnak.
– Az igaz, de rendes országokban az a természetes, hogy olyan káder pályázik a külügyi posztokra, aki perfekt angol meg francia. Csak nálunk van fordítva, hogy előbb az állás, aztán a nyelvtanulás.
– Ne legyen már ilyen kukacos, Zacsek. Nálunk a tehetségre helyezik a hangsúlyt. Mit kezdenénk egy poliglotta külügyminiszterrel, aki folyékonyan beszél több nyelven is, de közben tehetségtelen?
– Lehet, hogy igaza van, Gyula zomzéd. De akkor javasolom, hogy jövőre őt indítsuk az eurovíziós dalfesztiválon. Mert Ivica a legtehetségesebb énekes a politikusok között. Szerintem még a szakállas Koncsitát is lepipálná!
– Ne is emlegessétek ezt a különc csodabogarat! – szóla közbe amama. – Borsódzik a hátam, ha látom. Legalább borotválkozott volna meg, mielőtt színpadra lép!
– Látod, Tematild, nem vagy elég toleráns – inté őt atata. – Tisztelni kell a másságot. Az osztrák pacsirta azt akarta demonstrálni a szakállával, hogy ő egy férfi testbe zárt nő. És azért boldogtalan, mert megtréfálta a természet.
– Jó, Tegyula, én meg egy női testbe zárt boldogtalan családanya vagyok, mégse demonstrálok. És nem is akarok senkit se megtréfálni, pedig most is vár rám egy halom vasalnivaló.
– Az én anyósomnak viszont nagyon is tetszett a Koncsita – vélekede a Zacsek. – Mondtam is neki: mama, ha egy kicsit gyakorolna, maga is felléphetne az euróvízión!
– Olyan jól tud énekelni a kedves anyósa, mint a Koncsita? – érdeklőde amama.
– Nem, de neki is van szakálla.
A Zacsek sógora egyszer egy vasúti jegyautomatát akart megtréfálni!
A keleti pályaudvaron áll egy vadonatúj, mindentudó automata, amely száz forint ellenében megmondja az utasnak, hogy mikor indul a vonata.
A sógor bedobja a pénzt, és tátva marad a szája a csodálkozástól: a masina közli vele, hogy húsz perc múlva indul a vonata a hatodik vágányról. Sehogy se fér a fejébe, hogy egy gép ennyire okos, ezért elhatározza, hogy megtréfálja: vesz a trafikban egy indián jelmezt, tolldísszel, a fejére teszi. Az édes anyukája se ismerné meg! Újra odaáll, és bedob egy százforintost.
Az automata elkezd ketyeregni, majd megszólal.
– Engem nem tudsz megtéveszteni. De amíg te tollászkodtál, csezd meg, elment a vonatod.
PISTIKE, fagyos szent és perfekt poliglotta
