A Zacsek úgy le van törve, mint a bili füle! Bánatában két kupicával is felhajtott az elébe tett finom körtepálinkából, amit atata csak gyógyszerként használ vérnyomásra.
-Eddig se nagyon bíztam a haladó Kánaánban, amit a Vucsicsék kiváló szakkáderei teremtenek majd nekünk, de most aztán végképp feladtam a reményt. Mikor lesz itt fellendülés, Gyula zomzéd, ha egy évig csak az iszapot kell lapátolni, amit ez az iszonyatos árvíz hagy maga után? Még ezer szerencse, hogy a mi vidékünket elkerülte ez a borzalom, különben éhen halna az ország. Megint mi leszünk a fejős tehén. Sír a lelkem, amikor azt látom a tévében, hogy délebbre az összes háziállat elpusztult.
-Meg az is nagy szerencse, hogy ilyen áldozatkész és fáradhatatlan miniszterelnökünk van – szóla amama. – Ki tudja, mi lett volna velünk, ha ő nincs a gátakon és nem menti a bajba jutott polgártársakat?
-Nem kell azért annyira meghatódni ettől a kamerák előtti politikusi buzgólkodástól, Tematild – inté őt atata. – Én például nem vagyok meggyőződve róla, hogy pont a kormányfőnek és a minisztereknek kell járniuk a gátakat gumicsizmában, vagy menteni a károsultakat. Ahhoz a hivatásos mentők úgyis jobban értenek. Nekik inkább az lett volna a dolguk, hogy a meteorológusok előrejelzése után azonnal intézkedjenek a gátak megerősítéséről. Szépen megmondták, hogy három napos ítéletidő várható, óriási esőkkel. Ha odafigyelnek, akkor talán Obrenovacot se éri tragédia, és nem lett volna annyi áldozat.
-Te mindig csak a kritizálsz, Tegyula – kontráza amama. – Azért, mert biztosan nem láttad azt a jelenetet, amikor a Vucsics saját kezűleg mentette az embereket. Még egy csecsemőt is kimentett az árból! Nem tudom, meg van-e már a csöppség keresztelve?
-Miért fontos ez, Tematild?
-Azért, mert ha nincs, akkor a szülők biztosan Ácóra keresztelik a jótevőjük után.
-Én csak azon csodálkozom, hogy milyen birkatürelemmel vannak megáldva a Vucsics munkatársai – vélekede a Zacsek. – Elnéztem a válságtörzs ülését, ahol úgy kezelte őket, ahogyan egy szigorú osztályfőnök szokta a bugyuta nebulókat. „Egy szót sem akarok hallani!”, „Menjen ki, miniszter úr, ha elkésett”. Attól féltem, hogy még fel is fog pofozni valakit.
Jaés a sabáci suliban a tanító néni a tragédia fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi a kis Jovicát, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára.
– Hát például tragédia az, hogy a szüleim disznói elpusztultak az árvízben.
– Tévedsz, Jovica: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi vezetőink közül valaki hirtelen és váratlanul elhalálozna. Érted?
Másnap szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanító néni ismét ezt a témát veszi elő.
– Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között? Jovica?
– A tragédia az, ha a vezetőink közül valaki hirtelen meghal. Az tragédia, de nem baj! A baj az, hogy a szüleim disznói megdöglöttek az árvízben.
Ámazonban a Duna se akar lemaradni, mert úgy felduzzadt, hogy alig fér el a gátak között! Az újvidéki Kövesben már mindenki kipakolta a vikendházát, a horgászok pedig azon tanakodnak, hogy hány centinél fog tetőzni?
– Csak ne jöjjön egy újabb három napos eső, mert akkor mi is úszni fogunk, mint a déliek – sopánkoda amama. – Nem ártana szólni a pátriárkának.
– Hogy jön ide a szerb egyházfő, Tematild? – csodálkoza atata. – Mi köze neki az időjáráshoz?
– Hogyhogy mi köze, Tegyula? Láthattad, hogy csütörtökön tartott molebant, vagyis fohászkodó istentiszteletet, hogy álljon el az eső, és másnap tényleg kiderült. Én se gondoltam volna, hogy az imádság az időjárásnál is segít.
– Persze, hogy segít, Tematild, különösen, ha előtte meghallgatod az időjárás jelentést. Miért nem fohászkodott a pátriárka az első esős napon? Akkor megúsztuk volna árvíz nélkül, és most nem kellene a funkciknak egymásra mutogatniuk, hogy ki a hibás, hogy nem erősítették meg a gátakat.
– Nem is azon háborogtam magamban, hogy egy főpap a 21. században ilyen középkori varázslói módszerekkel kápráztatja el a híveit – fűzé hozzá a Zacsek –, hanem azon, hogy rögtön belekeverte a politikát. Hogy aszongya, az Úr ezzel az ítéletidővel figyelmeztet bennünket a vétkeinkre, vagyis arra, hogy Belgrádban melegfelvonulást akarnak rendezni. Én se vagyok oda az ilyen magamutogató demonstrációkért, de hogy az égiek ezért büntetnék az országot, azt kötve hiszem!
-Most már mindegy, hogy ki kit büntet, csak vonuljon le az árhullám – sóhajta amama. – De azért sajnálom, hogy a Bácsevics már nem miniszter.
-Miért sajnálod eme haladó kádert, Tematild, aki azzal az eszement tervel rukkolt ki, hogy építsük meg a Duna-égei tengeri csatornát?
-Éppen ezért, Tegyula. Gondold el, félig már meglenne a vízi út, csak itt-ott kéne egy kicsit átvágni a gátakat. És akkor máris lefolyna a felesleges víz a görög tengerbe. Nem is olyan buta az a Bácsevics!
-Okos, mint az én sógorom – röhöge a Zacsek.
Kérdi a sógor a kisfiát:
-Mondd, fiam, észrevette a tanító néni, hogy segítettem megcsinálni a házi feladatodat?
-Nem, apa.
-És mit mondott rá?
-Csak azt, hogy egyre butább vagyok.
PISTIKE, áldozatkész meteorológus és okos varázsló
