2024. július 17., szerda

MagyarZó Pistike messéi

A Zacseknak sose jó az időjárás. Akkor se, amikor márciusban hóvihar van, és akkor se, amikor júniusban kánikula.

– Furcsa ember maga, zomzéd – inté őt atata. – Mikor legyen harmincöt fokos hőség, ha nem nyáron? Ne méltatlankodjon itt nekem, hanem inkább menjen ki a strandra, és élvezze a szép időt.

– Még hogy strand! Nem vagyok én önkéntes véradó, hogy kitegyem magamat az undok vérszopóknak. Akkora a szúnyoginvázió a Duna-parton az árvizek után, hogy az ember nem győz vakarózni. Az anyósom tegnap este végigsétált a töltésen a barátnőjével, és rögtön pánikba esett.

– Talán a magas vízállástól ijedt meg a kedves anyósa? – érdeklőde amama.

– Nem a folyótól ijedt meg, hanem a szúnyogoktól. Váltig azt állítja, hogy megcsípte egy hatalmas tigrisszúnyog. Tisztán látta rajta a csíkokat, pedig nem is vitt szemüveget. Azóta ki se veszi a lázmérőt a hóna alól.

– Jesszusom, talán csak nem a veszélyes nyugat-nílusi láz tört ki rajta? – aggóda amama. –Vannak már tünetei a betegségnek?

– Még nincsenek, de már gagyog arabul.

A szúnyoggyerekek rosszalkodnak, nem akarnak elaludni, korog a gyomruk.

– Ne hancúrozzatok, gyerekek! – csitítja őket a szúnyoganyuka. – Ha jók lesztek, holnap elviszlek benneteket a nudistastrandra.

De nem a szúnyogok a fő téma a héten, hanem a foci-vb! Atata már kikötötte, hogy naponta legalább két meccset akar megnézni, amama ne is számítson a Szulejmánra!

– Ugyan kinek akar szurkolni, Gyula zomzéd, amikor se a magyarok, se a szerbek nem jutottak ki Brazíliába?

– A németeknek, Zacsek. Ha nem tudná, ők az új barátaink. Hallotta, hogy mit mondott Vucsics Berlinben? Hogy Szerbia Németország megbízható szövetségese akar lenni. Nem tudom, mit szólnak ehhez a patrióták?

– Gondolom, jól kipanaszkodta magát Angélának – fűzé hozzá amama.

– Miért panaszkodott volna a szerb miniszterelnök a német kancellár asszonynak?

– Azért, Tegyula, mert nyomják külföldről, őt is meg a családját. Biztosan azért olyan paprikás mostanában. Mit gondolsz, ki nyomhatja a Vucsicsékat? Hátha Angéla segít kideríteni.

– Nem kell mellre szívni a kormányfő sirámait, Tematild. Egy kicsit patetikus a stílusa, ezt szokta meg ellenzéki politikusként. Most pedig nem tud beletörődni, hogy a külföld megkérdőjelezi a szerbiai sajtószabadságot.

– Angéla ide, szövetség oda, én azért még nem vagyok biztos a nyugati fordulatban – szóla a Zacsek. – Alig utazott el Vucsics Berlinbe, máris betoppant Belgrádba a fehérorosz Lukasenka, akit az EU-ban diktátornak tartanak, és szóba se állnak vele. Nem úgy, mint a Tómó, aki olyan szívélyesen elcsevegett vele, mintha legjobb barátok lennének. Ezzel azt üzente Brüsszelnek, hogy hiába kecsegtetik őket uniós tagsággal, a keleti testvérekről azért nem mondanak le.

– Nem érti maga a magas politikát, Zacsek – kontráza atata. – Az egyensúlyozás a legnagyobb kunszt az államvezetésben. Egy kicsit nyugat felé kacsintanak, egy kicsit kelet felé. Ez a politikustánc: három lépés előre, kettő vissza, egyet jobbra, egyet balra, majd teljes fordulat. Nagyjából ezt a koreográfiát követte az örökös elnök is. Mondta is Nikolics, hogy olyan politikát akar folytatni, mint Tito.

– Milyen kár, hogy elkótyavetyélték a Galebot! – sóhajta amama.

– Hogy kerül ide a lakatos luxushajója, Tematild?

– Úgy, hogyha megőrizték volna, akkor most a Tómó azon utazgathatna a keleti barátokhoz. És magával vihetné a családtagokat is, mint a példaképe. Vagy mint a mostani vendége, aki a kisfiát is magával hozta. Biztosan a fehéroroszoknál is megkezdődött a vakáció, és kitűnő lett a kis Lukasenka bizonyítványa. Az a jutalma, hogy ő is eljöhetett Belgrádba.

– Ne kombinálgass, Tematild, mert ezeknél a keleti despotáknál nem számít a bizonyítvány, hanem csak az, hogy megteremtsék a családi dinasztiát. Hogy legyen, aki folytatja az apuka útját.

– Szép kis botrány lesz, ha bebizonyosodik, hogy a híres belgrádi Megatrend magánegyetem rektorának is hamis a doktori oklevele, ahogyan az újságok állítják – jegyzé meg a Zacsek. – Eddig ugyanis nem jutottak a doktori munkájának nyomára Londonban, ahol állítólag megvédte a dr. címet. Akkor pedig az ott osztogatott diplomák annyit érnek, mint az én sógorom lányának az oklevele.

A sógor tolja a szupermarketben a bevásárlókocsit, benne ül a kislány unoka. A férfi, valahányszor betesz egy árut a kocsiba, mindig hozzáfűz valamit:

– Ezt nagyon fogod szeretni, Diploma. Ezt is neked vesszük, Diploma...

Egy másik vevő megszólítja:

– Mondja, miért hívja azt a kislányt Diplomának?

– Tudja, mikor elküldtem a lányomat az egyetemre, abban bíztam, hogy el is végzi. Aztán négy év múlva ezzel jött haza.

PISTIKE, lázas véradó és potenciális doktor