Nem szívesen lennék most a miniszterek bőrében, mert a hétvégén viszik haza az első száz napos bizonyítványt! És lehet, hogy tőlük is megvonják a züleik a zsebpénzt az 1-esek miatt, mint tőlem meg a Zacsekpetitől. Ha már az atyai nyaklevessel elkéstek.
– Nem is gondoltam, Tegyula, hogy ennyire sikeres munkát végzett a kormány az első száz nap alatt – lelkesede amama. – A Vucsics szerint „á–tól sö–ig” mindent megcsináltak, amit ígértek. Ki se néztem volna belőlük!
– Úgy látszik, téged is megfertőzött a mitingelő naprednyákok eufóriája, Tematild – állapítá meg atata. – Pedig közel sem olyan fényes a bizonyítványuk, mint ahogyan állítják. Attól függ, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk a teljesítményüket. Brüsszeli nézőpontból ítélve aligha érdemlik meg az átmenő osztályzatot, mert továbbra is makacsul elutasítják a ruszkik elleni szankciókat. Pedig az olasz Federika Mogerini külügyminiszter szépen megmondta a héten Dacsicsnak, hogy nincs kecmec, el kell ítélniük Putyin testvért az ukrajnai zarkeverés miatt.
– Csak nehogy ez a szigorú Federika legyen a Ketrin utódja Brüsszelben, ahogy jósolják! – sopánkoda amama. – Mert akkor nem ússzuk meg szárazon.
– Ugyan mi kifogásod van eme a rátermett olasz politikus asszony ellen, Tematild? Akit tényleg a legesélyesebbnek tartanak az uniós főmegbízotti posztra. Nekem egyenesen szimpatikus a fellépése. Nem cicomázza magát, mint a mi hirtelen szőke, agyon sminkelt politikusnőink, akikről előbb gondolnád, hogy énekesnők, mint hogy miniszterek.
– Az nem tetszik, Tegyula, hogy túl komoly. Nem hiszem, hogy az Ivica le tudja venni a lábáról, mint az Ashton bárónőt, hiába is dallikázna neki.
– Azt én se hiszem, Tematild.
– Ami azt illeti, az én anyósomnál is megbukott a kormány – bólogata a Zacsek.
– Nahát! Ennyire izgatja a kedves anyósát a külpolitika meg a szankciók? – csodálkoza amama.
– Dehogy a szankciók izgatják! A saját nyugdíja izgatja, fel van háborodva a bejelentett tíz százalékos levonás miatt. Pont annyit vesznek el tőle, amennyit a cukrászdában szokott elkölteni, amikor hetente egyszer elmegy kávézni a barátnőjével. Ami az egyetlen szórakozása. Különösen az bosszantja, hogy annak ellenére teszik ezt, hogy megígérték, hogy nem nyúlnak a nyugdíjakhoz. Hát az biztos, hogy az anyósom meg a többi érintett, az egymillió hétszázezer nyugdíjas és a közszférában dolgozó hatvanezer tanár, orvos és ápoló, akinek szintén megdézsmálják a szerény pénzecskéjét, nem úgy gondolja, mint az optimista Vucsics, hogy a kormány jó munkát végzett.
– Hja, Zacsek, valakinek meg kell fizetni a politikusok vétkeit. Például azt, hogy választások előtt felsrófolták a fizetéseket, amit csak külföldi hitelből tudtak fedezni. Akkor maga se tiltakozott. Most viszont eljött az idő, amikor törleszteni kell az adósságot.
– De miért a szerencsétlen nyugdíjasoknak meg a pedagógusoknak kell törleszteniük, Gyula zomzéd?
– Azért, mert őket a legkönnyebb megvágni, és nincs, aki védelmébe vegye őket. Ám különben is, ha nem tudná, az új munkaügyi törvénnyel megkezdődött a kemény kapitalista korszak, amikor mindenki csak annyi fizetést kap, amennyiért megdolgozott.
A melós bekopog a főnökhöz.
– Igazgató úr, kérem, maga fizetésemelést ígért nekem.
– Igen, emlékszem, de volt egy feltételem. Csak akkor emelem a fizetését, ha nem ad rá okot, hogy elégedetlen legyek magával.
– Nem is adtam...
– Dehogynem! Most kért fizetésemelést!
Ámde nem elég, hogy megcsapolják a nyugdíjakat meg a fizetéseket, hanem még az Annamária is itt garázdálkodik a vidékünkön! Atata is bőrig ázott, amikor szerdán délután kimerészkedett a Dunára, hogy némi keszegeket hozzon a Cirmi cicánknak. Mert a Cirminek a keszeg a K-vitamin.
– Mondtam szépen, Tegyula, hogy maradj itthon, mert a meteorológusok ítéletidőt jósolnak – korholá őt amama. – Borzasztó ez az örökös eső! Teljesen megváltozott az időjárás, azt mondják, a sok háború miatt. Mi lesz itt még ősszel és télen? Állítólag már a kormány is bejelentette, hogy nagyon fogunk fázni.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! Jelenleg az Annamáriának keresztelt ciklon van fölöttünk, ez hozza a rengeteg esőt. Ám ez is egy többé-kevésbé normális nyári időjárási jelenség, és semmi köze a közel-keleti vagy az ukrajnai háborúhoz. Ami pedig a telet illeti, a szakértők csak átvitt értelemben mondják, hogy fázni fogunk, mert félő, hogy kevesebb gáz érkezik majd a ruszkiktól, az is drágábban mint eddig.
– Szerintem nagyon is függ a háborútól a téli melegedésünk – kontráza a Zacsek. – Főleg az ukrajnai válságtól. Ami biztos, az biztos, én már ki is dobtam a gázkályhát.
– Hadd halljuk az okos teóriáját, Zacsek!
– Nem kell ehhez sok okosság, zomzéd. Mindenki látja, hogy az uniósok meg az amcsik a maláj utasgép lelövése után még jobban szorongatják a belgrádiak torkát, hogy döntsék el, kivel tartanak: velük, vagy Putyinnal. És ha beadják a derekukat, és csatlakoznak az oroszellenes szankciókhoz, akkor holtbiztos, hogy a bratyók visszavágnak. És mivel tudnak visszavágni? Persze, hogy a gázzal. Na, akkor aztán tényleg vacogni fogunk a télen!
A szerdai ítéletidőben csöngetnek a Zacsek sógorának ajtaján. A sógor ajtót nyit: az anyósa áll a küszöbön csurom vizesen.
– Ejnye, anyuka, mit keres itt ilyen rossz időben? Menjen csak szépen haza, még megfázik.
PISTIKE, ázott testvér és optimista meteorológus
