MagyarZó Pistike messéi

A Zacsekpeti meg én szívből örülünk a pedagógusok igazságos sztrájkjának, és kitartásra biztatjuk őket a lehetőleg minél hosszabb küzdelemben! Mert milyen példát mutatnának nekünk, nebulóknak, ha már néhány nappal a becsengetés után feladnák a harcot a durva kormánnyal szemben, mely mindenáron meg akarja csapolni a fizetésüket, nem igaz?

– Ti csak ne szurkolgassatok a sztrájknak, mert abból csak károtok származik, Tepisti – figyelmeztete amama. – Úgy se lesz könnyű munkát találnotok a mai világban, még ha egyetlen tanítási nap sem esik ki, és éjjel-nappal tanultok is. Ezért én éppen azt remélem, hogy gyorsan befejeződik a tanítási bojkott, és nem fogjátok sokáig lopni a napot a sztrájk miatt. Elég volt már a vakációs semmitevésből!

– Kíváncsi vagyok, hogy a fizetéscsökkentésben érintett többi közalkalmazott mikor követi a tanárok példáját és kezd el tiltakozni? – latolgatá a politikus Zacsek. – Nehéz elképzelni, hogy annyira öntudatosak lennének az emberek, hogy lelkesen helyeselnék a saját bérük húszszázalékos lefaragását csak azért, hogy csökkenjen a költségvetési hiány, mert az egyedülálló jelenség lenne a világon. Azt meg a saját anyósomtól tudom, hogy a nyugdíjasok milyen boldogan tapsolnak az intézkedésnek, különösen így, az ősz küszöbén, amikor a tüzelőről meg a télirevalóról kell gondoskodniuk.

– Gondolom, megy a győzködés a haladópártiak berkeiben is – bólogata atata. – Hogy legalább ők hallgassanak és fogadják el a fizucsökkentést, mert ha bukik a kormány, lőttek a kiváltságaiknak. Márpedig a további süllyedésnek csak az lehet a vége. Meg hogy mondjanak le az álláshalmozásról, ami már mindenkinek szemet szúr.

– Lehet, hogy a Zorica szomszédasszonyék se mennek az idén nyaralni, nem futja egy fizetésből – sóhajta amama. – Pedig milyen szépeket mesélt a tavalyi afrikai nyaralásukról!

– Hogy jön ide a Zoricáék nyaralása, Tematild? – csodálkoza atata.

– Úgy, hogy az ő férjének is el kellett búcsúznia a második állástól. Pedig éppen ezért hagyta ott a demokratákat, és lépett be a Vucsicsékhoz. Most már csak a szemeteseknél osztályvezető hatvanezerért, viszont le kellett mondania a fociklubban betöltött negyvenezres igazgatóbizottsági tagságról.

– Szeretem az ilyen bazi nagy européereket, mint amilyen eme haladó társaság, akik kvázi csak a közt akarják szolgálni – füstölge a Zacsek, és rögtön elmesélé, hogy mit olvasott, milyen az igazi européer politikus.

Az européer politikus nem fogad el pénzt szolgálataiért, kivéve, ha milliókat kínálnak neki.

Az européer politikus nem pazarolja az adófizetők pénzét, kivéve, ha otthon klimatizálni kell a kacsaólat.

Az européer politikus harcol a szabad sajtóért, főleg ha az a tulajdonában van.

Az européer politikus küzd a nemzetek egyenrangúságáért, kivéve, ha ennek saját nációja látná kárát.

Az européer politikus múltja makulátlan, főleg ha a makulákat ügyesen el lehet titkolni a közvélemény előtt.

Ámde makula ide, makula oda, a zőseimnek már megint nagy kiadásai vannak, atatának ugyanis új akkut kell vennie az autóba. A múltkor is úgy kellett megtolniuk a szomszédoknak, hogy begyulladjon.

– Milyen kár, hogy nincs egy moszkvai barátod, Tegyula – sóhajta amama. – Mindenfelé vannak rokonaid, csak éppen Oroszországban egy se.

– Mi hasznom lenne az orosz rokonságból, Tematild?

– Az lenne a hasznod, hogy küldenének neked egy jó erős ruszki akkumulátort, náluk biztosan olcsóbb, mint nálunk. Látod, hogy Putyin is küldött akkukat a szerb légierőnek, méghozzá a saját költségére. Ismét megmutatta, hogy mennyire a szíve csücske Szerbia.

– Én csak azon röhögtem – szóla a Zacsek –, hogy milyen lelkesen számoltak be a belgrádi újságok erről a nagylelkű gesztusról. Hogy aszongya, most megint harcképes a légvédelem, mert újra szállhatnak a MIG vadászgépek! Mintha az ország légvédelme Putyin jóindulatától függne, és ha ő nem küldi el az akkukat, akár le is bombázhatna bennünket az ellenség.

– Jesszusom, tán csak nem akarnak megint bombázni bennünket? – ijedeze amama. – Én már azt hittem, hogy mindenkivel jóban vagyunk, még a koszovói Thacsiékkal is.

– Bombázásról egyelőre nincs szó, Tematild – nyugtatá őt atata. – Az

viszont egyáltalán nem boldogít, hogy a politikusaink már megint ott lihegnek Putyinnál, mint Vucsics a múlt héten. A szerb harckocsizók meg az ejtőernyősök együtt gyakorlatoznak a ruszkikkal, a Vucsics pedig leteszi a nagyesküt orosz barátjának, hogy Szerbia soha, de soha nem vezet be szankciókat ellenük. Miközben egyre jobban kiújul a hidegháború, és az egész nyugati világ elítéli az Ukrajna elleni akciókat, mi a másik oldalon sorakozunk fel.

– Én már nem tudok elmenni ezen a társaságon – legyinte a Zacsek. –Olyanok, mint az én sógorom, aki hol otthagyja a feleségét, és odaköltözik a fiatal babájához, hol meg visszamegy az asszonyhoz, mert az a másik még tojásrántottát sem tud sütni. Közben ezt is, azt is azzal áltatja, hogy nem tud élni nélküle.