Ámazonban most már mindenki teljes lázban ég az imádott Vlagyimir látogatása miatt, csak még azt nem tudjuk, hogy lesz-e tanítás a suliban ezen a fontos ünnepnapon. Mert hogy lehet tanulni, amikor ilyen történelmi esemény megy végbe?
– Mi is kiruccanhatnánk Belgrádba, Tegyula, megnézni a parádét – ajánlgatá amama. – Hallottam, hogy külön buszokat indítanak erre az alkalomra. Újvidéken biztosan a Putyin-kocsma előtt lesz a gyülekezés.
– Ugyan mit keresnél eme hisztérikus oroszimádók tömegében, Tematild?! – idegeskede atata. – Nem vagy se szláv, se ortodox, hanem csak egy megtűrt szittya kisebbségi. Felesleges a strapa, amikor úgy is közvetíti a bögötévé az eseményt.
– Igaz, de szeretném látni egyszer már élőben ezt az istenített vezetőt, akiért úgy odavannak az emberek itt nálunk. Otthon meg úgy imádják, mintha ő lenne az utolsó orosz cár leszármazottja. Láttam a felvételen, amint a hatalmas aranykapun át bevonul a Kremlbe. Olyan peckesen lépkedett, mint egy igazi uralkodó!
– Nemcsak uralkodó, hanem azonkívül még pilóta, medvevadász, vadvízi horgász és fekete öves karatebajnok is egy személyben! – csatlakoza Zacsek a dicshimnuszhoz. – Bálnákra például nyíllal, szibériai tigrisre pedig tőrrel vadászik. Csak a Krím félszigetet foglalta el tankokkal. És e sok kiváló tulajdonság mellett még a balkáni testvéreket is felkarolta. Gondolom, ide se jön üres kézzel.
– Miből gondolja, Zacsek, hogy a vendéglátók ajándékra számíthatnak az orosz elnöktől?
– Na hallja, Gyula zomzéd, különben ugyan miből telne a kormánynak egy ilyen pazar és méregdrága katonai felvonulásra, ha nem számítanának egy kis adományra? Ugyan mi az Putyinéknak a milliárdos olajbevétel mellett? Nekünk meg nagyon is jól jönne a segítség ebben az ínséges időkben, amikor a fél lakosság jövedelmét megnyirbálják.
– Hát eddig nem igen jellemezte őket a túlzott bőkezűség – bólogata atata. – A legutóbbi árvíz idején például a kis Ausztria nagyobb pénzsegélyt küldött, mint a hatalmas Oroszország. És ahány üzletet kötöttek velük, mindre ráfizettek. A NIS olajvállalatot is úgyszólván ingyen szerezték meg, mert a kormánynak támogatásra volt szüksége nemzetközi téren Koszovó visszaszerzéséhez. Aztán az lett belőle, hogy se Koszovó, se NIS.
Amama arra is irtó kíváncsi, hogy a csetnikek is felvonulnak-e a díszszemlén, vagy csak a partizánok?
– Miért izgat ez téged, Tematild? Különben a Gasics védelmi miniszter már kijelentette, hogy a csetnikek nem vettek részt Belgrád felszabadításában, így nincs helyük a díszmenetben. Hogy is nézne ki, ha az antifasiszták mellett az ellentáborhoz tartozó csetnikek is ott parádéznának?
– Azért izgat, Tegyula, mert akkor lehet, hogy a Nikolics Tómó se vehet részt a parádén.
– Honnan szeded ezt a marhaságot, Tematild, hogy a szerb elnöknek nem lesz helye az ünnepségen, hiszen az ő díszvendége Putyin Vlagyimir?
– Nem én szedem, Tegyula. Az újságban olvastam, hogy nagyon kínos lenne, ha a Tómó kitűzné a csetnik vajda jelvényét, amit annak idején a Sejsej vajdától kapott. És amiről, vagyis a vajdaságról, soha nem mondott le.
A Putyin-látogatásról atatának egy régi orosz vicc jutott eszébe.
Valahol a Szovjetunióban felveszi a párttitkár a telefont, és a jereváni pártközpontot kéri:
– Elvtársak! Tudomásunkra jutott, hogy önöknél a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földalatti kéregmozgások lesznek.
– Köszönöm, elvtárs, intézkedünk.
Eltelik néhány hét, semmi visszajelzés. Egy hónap múlva csörög a telefon, Jerevánból jelentkeznek:
– Elvtársak! Köszönjük a figyelmeztetést. Richtert és hat társát letartóztattuk, és miután mindent bevallottak, kivégeztük őket. A földalatti mozgolódásokat megszüntettük, csak nem tudtunk eddig telefonálni, mert kurva nagy földrengés volt errefelé.
Amama szerint még szerencse, hogy a Vlagyimir repülőn érkezik, és nem autón, mert még lekéshetné a belgrádi parádét a magyar határon tapasztalható állandó tumultus miatt.
– Ne beszélj butaságot, Tematild – idegeskede atata. – Miért várakoztatnák az orosz elnököt a határon?
– Azért, mert szombattól minden nem uniós polgárt ujjlenyomat-ellenőrzésnek vetnek alá. Nem olvastad, Tegyula? Csak azzal tesznek kivételt, akinek be van gipszelve a keze.
– Nem lepődnék meg, ha egyszerre megszaporodnának a kéztörések – kuncoga a Zacsek. – Hallom az emberek megjegyzéseit, hát, mondhatom, nem nagyon lelkesednek az újabb schengeni macera miatt. Legfeljebb azzal vigasztalják magukat, hogy a magyarok kiszűrik azokat a koszovói albánokat, akik pénzért vett hamis szerb útlevéllel próbálnak bejutni az unióba.
– Lehet, hogy a Dacsics Ivicára is azért haragszanak a kormányban, mert szerb útlevelekkel seftelt – jegyzé meg amama.
– Matild! Miből gondolod, hogy neheztelnek a külügyminiszterre?
– Azt olvastam, hogy amit csinál, nincs összhangban az állami politikával. Lehet, hogy őt is megbüntetik, mint az Andrejt gumibotozó zsarukat?
– Nem a hamis útlevelekről van szó, hanem Dacsicsnak arról a kijelentéséről, hogy ketté kell osztani Koszovót. Ezt Moszkvában jelentette ki, és az orosz vendéglátóknak rögtön megtetszett az ötlet. Ez bőszítette fel Vucsicsékat, mert ők még mindig abban bíznak, hogy egész Koszovót visszakapják.
Frányó Tudjman a pokolból telefonál Zágrábba, érdeklődik a horvát kormánynál, hogy halad az unióba való beilleszkedés. A beszélgetés végén a főördög elébe teszi a számlát: egymillió euró!
Tudjman szó nélkül fizet.
Milosevics Belgrádot hívja: érdeklődik, hogy sikerült-e megőrizni Koszovót, emelkedik-e az életszínvonal? A beszélgetés végén kérdi a főördögöt, mennyivel tartozik.
– Semmivel, ingyen van – válaszolja Belzebub.
– Hogyhogy ingyen, amikor a Frányótól egymilliót kértél?
– Úgy, hogy belföldön nincs roaming.
PISTIKE, lázas vendéglátó és szittya bálnavadász
