A Zacsekpeti totál ki van ábrándulva a felnőttekből, mert uopste nem haladnak a korral. Demég plusz annyira agresszívak, hogy három napon túl gyógyuló fülzúgást kapott tőlük egy kiadós nyaklevesből kifolyólag.
Pedig csak csokiért csöngetett be tegnap este a zomzéd Amálka nénihez fehér lepedőben, szellemnek öltözve és pislákoló töklámpással a kezében, ahogy Halloweenkor illik. Mire a nyolcvanéves Amálka, aki nem járatos az új divatban, de fiatal korában igencsak tűzről pattant menyecske volt, ijedtében akkora taslit kevert le a kísértetnek, hogy rögtön elgurult a töklámpása.
– Úgy is kellett a Petinek! – kommentálá amama. – Én is utálom ezt az amerikai hóbortot. Ki látott már ilyet, hogy cirkuszt csinálnak mindenszentekből? Ahelyett, hogy tisztelettel emlékeznének az elhunytakra. Ki is kapcsoltam a csengőt, hogy ne zaklassanak minket a csokit kunyeráló gyerekek. A tök pedig arra való, hogy finom tökös rétes készüljön belőle cimettel, nem hogy halálfejet faragjanak belőle és ijesztgessék vele a felnőtteket.
– A kormánynál nem is kell töklámpás az ijesztgetéshez – jelentkeze a Zacsek. – Elég egy drón Nagy-Albánia térképével, vagy csak a koszovói szimbólumok, és máris pánikba esnek a politikusok.
– Olyan misztikus, Zacsek, mintha magát is megfertőzte volna a Halloween – reagála atata. – Mire céloz?
– Arra, hogy Nikolics a héten lemondta részvételét azon a belgiumi rendezvényen, amellyel az első világháború kitörésének századik évfordulójáról emlékeztek meg, csak azért, mert ott a koszovói zászlót is kifüggesztették. Nem mintha engem nagyon izgatna, hogy az elnök nem parádézik az adófizetők pénzén Belgiumban, hanem csak nevetségesnek tartom a kifogást.
– Lehet, hogy idegesítik a fehér csillagok a koszovói zászlón – okoskoda amama. – Én is láttam, szép világoskék, és sokkal jobban hasonlít az uniós lobogóra, mint a szerb. Bár azt is megtehette volna, hogy egyszerűen nem néz oda, amikor felhúzzák.
– Ne beszélj szamárságot, Tematild – inté őt atata. – Az elnök úgy gondolja: egy győztes hatalom képviselőjének annyi kijár, hogy megkérdezzék tőle, kinek a zászlaját függesszék ki. Pláne az albán kisebbség zászlaja esetében!
– Lehet, hogy én egy furcsa alak vagyok – vélekede a Zacsek. – Szégyellem is kimondani... De néha jobban szeretnék egy olyan vesztes országban élni, amely kikapott az első világháborúban, mint mondjuk Németország, vagy Ausztria. Mint egy ilyen győztesben, mint amiben van szerencsém élni.
Jaés, hogy járt a Zacsek sógora valamelyik éjjel? A gyertyákkal kivilágított temetőn át ment haza, amikor egyszer csak kopácsolást hall. Észreveszi, hogy az egyik sírnál egy fickó a sírkövet vési.
– A francba is, a szívbajt hozta rám...Mit csinál itt maga az éjszaka közepén?
– Elírták a nevemet, azt javítom.
De az mind semmi, hogy a belgák truccolnak a győztesekkel, mert a hazai ügyvédek meg destabilizálni akarják az államot! Azért sztrájkolnak már ötven napja.
– Azt mindig is tudtam, hogy az ügyvédek dörzsölt fickók – kuncoga a Zacsek. – De arra gondolni sem mertem volna, hogy olyan alattomos szándékaik lennének, hogy aláássák ezt a derék balkáni jogállamot. Biztosan ők akarnak kormányt alakítani a kiváló káderekkel rendelkező haladók helyett. Szegény Szelákovics igazságügyminiszter nagyon féltheti a tárcáját, ha már ilyen galád tervekkel vádolja a sztrájkolókat! Hogyaszongya, összefogtak a tájkunokkal a kormány ellen, és káoszt akarnak teremteni azzal a céllal, hogy felmentsék Miskovicsot.
– Hát elég gyenge lábakon állhat az az állam, amelyet egy sztrájk meg tud ingatni, még ha azt az ügyvédek szervezik is – bólogata atata. – Szerintem inkább arról van szó, hogy eme haladó politikus amolyan komisszárnak képzeli magát, aki nem köteles meghallgatni az érintetteket.
A szomszédja elleni testi sértés miatt perbe fogják János gazdát. A tárgyalás előtt az ügyvéd biztosítja a védencét, hogy nyerni fog.
– És mondja, ügyvéd úr, nem segítene a dolgon, ha küldenék a bírónak egy-két kacsát? – kérdezi a gazda.
– Eszébe ne jusson! – feleli az ügyvéd. – Ezzel csak ártana magának, a bíró megvesztegetési kísérletnek tekintené.
A tárgyalás után az ügyvéd gratulál ügyfelének, amiért felmentették.
– No látja, ugye megmondtam, hogy megnyerem magának a pert.
– Valóban – így a gazda –, de azért nekem is van ebben némi érdemem! Ugyanis mégis elküldtem azt a két kacsát a bírónak, de a másik fickó nevében.
Amama meg azt hallotta, hogy Milosevicsné is küldött ajándékot az EU-bíráknak, és most nyugodtan hazajöhet a messzi Oroszországból.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy a diktátor felesége megvesztegette az uniós tisztségviselőket? – idegeskede atata.
– Na hallod, Tegyula, különben miért oldották volna fel bankszámláik tilalmát, ha nem azért, hogy megvehessék a repülőjegyet? Állítólag maguk a belgrádi vezetők jártak közben, hogy Mirjana és Marko fiacskája visszatérhessen a dedinyei villájukba.
– El is tudom képzelni, hogy tényleg Vucsicsék intézkedtek – bólogata a Zacsek. – Miért is ne, ha már úgyis azok vannak hatalmon, akik a Zlóbó idejében boldogítottak bennünket? Hadd legyen együtt a társaság. Akkor már csak Sejsej vajda hiányozna.
Bill Clinton feleségével sétálgat egy kaliforniai fürdőhelyen, amikor szembetalálkoznak a Milosevics házaspárral.
– Jól látom, ön az, Milosevics úr? – csodálkozik Clinton.
– Igen, én vagyok az!
– Nahát, milyen kicsi a világ, hogy itt találkozunk magukkal Kaliforniában!
– Nem a világ kicsi, Clinton úr, hanem Szerbia a nagy!
PISTIKE, misztikus alak és dörzsölt káder
