Hányat kell még aludni karácsonyig? Most ez a fő téma nálunk a suliban! Mindenki lázasan készülődik a nagy ünnepre, és ha nehezünkre esik is, megpróbálunk jól viselkedni, hátha a Jézuskánál még beleszámít ez a néhány nap az egész évi magaviseletbe.
Ámde a Zacsekpeti barátom olyan peches, hogy pont most szerzett be egy újabb egyest magyarból! Mert a házi feladatban tévesen ecsetelte nagy költőnk származását. Azt írta, hogy Petőfi egy szegény cselédlány és a magyar nép fia. Akinek apukája egy szorgalmas zerb hentesipari dolgozó volt.
A Takács Dezsőke pedig történelemből zúgott be, ő meg azt mondta, hogy Rákóczi Ferenc úgy halt meg, hogy belefulladt a Rodostóba. Egyiptom őslakói pedig a múmiák voltak. A kis Timike biológiából remekelt: azt mondta, hogy szemünk közepén van egy nyílás, mely mindenkinél fekete, mivel a fejünk belül sötét.
Mire a tanárnő azt válaszolta, hogy az övé tényleg nagyon sötét.
– Előbb is észbe kaphattatok volna, Tepisti – figyelmeztete atata. – Nem most, az utolsó pillanatban kell próbálkozni az osztályzatok javításával. Úgy csináltok ti is, mint a kormány, az is az év végén igyekszik javítani a bizonyítványon, és közben bepalizni a jónépet, hogy milyen fényes perspektívát teremtett számára a következő esztendőre. Hála a barátságos kínai befektetőknek, kapitálisnál kapitálisabb létesítményekkel leszünk gazdagabbak. Hátha ettől elfelejtik, hogy nyakig vagyunk a kakaóban.
– Mi is úgy vagyunk a barátokkal, mint az elvált Icuka az udvarlóival – fordítá le amama a fater bonyolult gondolatait. – Meg se tudom számolni őket.
– Hogy jut most eszedbe a kikapós Icuka, Tematild? – bosszankoda atata.
– Úgy, hogy a külföldi barátok között épp úgy nem tudok eligazodni, mint az Icuka udvarlói között. Sokáig úgy tudtam, hogy az oroszok a legjobb barátaink, akik nemcsak rokonok, hanem testvérek is, és ha a Nikolics Tómón múlna, már csatlakoztunk is volna hozzájuk. Aztán az áramlatnál kiderült, hogy annyiba se vesznek bennünket, mint kutya a kilencedik kölykét. Akkor azt mondták, hogy az arab sejkek sokkal nagyobb barátok, a Tómó még azt is kiderítette, hogy rokonságban vannak a szerbekkel. Most meg azt hallom, hogy az igazi barátok a kínaiak. Lehet, hogy róluk is kiderül, Tegyula, hogy ők is rokonok?
– Ezt sohasem lehet tudni az elnöknél, Tematild. De a lényeg az, hogy pillanatnyilag a kínaiaktól remélik a legtöbb zsozsót.
– Én meg azon bosszankodom, hogy folyton át akarnak minket ejteni a propagandájukkal – jelentkeze a kukacos Zacsek. – Úgy állítják be, mintha a kínaiak az ő szép szemükért meg a politikájuk iránti csodálatból ajánlgatnák a millióikat. Vagy mintha megszántak volna bennünket, hogy nyolc keserves órán át vonatozunk Budapestig, ezért építenek nekünk egy gyorsvasutat, amellyel háromszor olyan gyorsan érünk oda. Pedig a hülye is látja, hogy csak még több kínai bóvlit akarnak ránk sózni, amit majd a görög kikötőkből szállítanak vasúton az uniós országokba. És még egy legyet ütnek egy csapásra: megvetik a lábukat ebben a térségben, amelyre az unió is számot tart.
– Tőlem megvethetik, azt se bánom, ha kínai kalauzok lesznek az új vonaton, csak ne vánszorogjunk, mint most – legyinte amama. – Tök mindegy, mert a mostani kalauzok se tudnak magyarul. Fontos az, hogy egy-kettő fent leszünk Pesten, elmegyünk színházba, és akár már este haza is érhetünk. Csak nagyon át kell gondolnunk az utazási tervet, nehogy hiába vonatozzunk.
– Miért utaznánk hiába, Tematild?
– Azért, mert úgy hallom, hogy vasárnap zárva lesznek az áruházak magyarban. A mi embereink pedig kulturális célzattal nekivágnak az útnak, és legnagyobb bosszúságukra zárva találják a szupermarketeket. Erre azért gondolhattak volna a pesti törvényhozók!
– Nem csak azok bosszankodnak majd, akik a színházlátogatást bevásárlással kötik össze, zomzédasszony – szóla a Zacsek –, hanem azok a hivatásos csencselők is, akik magyar áruval látják el az itteni piacokat. Ők rendszerint vasárnap indulnak beszerezni a csabai kolbászt meg a trappista sajtot. Képzelem, miket gondolnak majd a törvény beterjesztőiről!
A Zacsek sógora is egy ideig csencseléssel foglalkozott, és egész jól megélt belőle a családja. Az egyetemet végzett, ám szegény sorsú unokaöccse megkérdezte tőle, hogy hol nyaralnak az idén.
– Egy spanyolországi fürdőhelyen, Szanjuanban – dicsekedett a sógor.
– Nem Szanjuanban, hanem Szan Huanban – igazította ki a művelt unokaöcs. – A spanyolok ugyanis a jé-t há-nak ejtik. És mikor indultok?
– Húnius végén vagy húlius elején.
Ámde amama most inkább a telelésről álmodozik, mert felhívták egy utazási ügynökségből, és egy pofon olcsó ausztriai síparadicsomot ajánlottak neki. Már atata egyhavi fizetése is elég lenne az egyhetes csúszkáláshoz a festői tiroli Alpokban. Ráadásul tizenkét havi részletben is törleszthető!
– Ne idegesíts Tematild az ilyen képtelen ajánlataiddal. Tudod jól, hogy még a tűzifát se fizettük ki, és akkor hol van még a téli gumi az autóra, amit szintén meg kell venni még az igazi zimankó előtt. Legszívesebben kikapcsolnám a telefont, hogy ne zaklassanak minket ezek a rámenős ügynökök.
– Az én anyósomat is lázba hozták – csatlakoza a Zacsek. – Nem lehet vele bírni, mindenáron fel akarja venni a bankból a tartalék pénzecskéjét.
– Talán ő is Tirolba készül? – érdeklőde amama.
– Dehogy, őt az egzotikus Húsvét-szigettel kápráztatták el. Azzal hívták fel, hogy óriási szerencsében van része, mert ő nyerte az ügynökség főnyereményét, az egyhetes nyaralást egy luxushotelben. Egész nap a fürdőruháját próbálgatja. Mindössze ezer eurót kell befizetnie a repülőjegyre és egyéb költségekre.
– És sikerült őt lebeszélnie, Zacsek? – kérdé atata.
– Végül is igen. Ráijesztettem, hogy rengeteg a cápa arrafelé, és különösen az ilyen korosabb nőszemélyekre vadásznak. Azt mondta, hogy akkor beéri egy magyarországi termálfürdővel, ott garantáltan nincs cápa.
A dúsgazdag tájkun családja nyaral a Húsvét-szigeten. A gyerek nyaggatja az anyját, hogy szeretne búvárkodni.
– Megtiltom, hogy bemenj a vízbe! Nem látod, hogy ott úszik egy csomó cápa?!
– De anyu, hogy az apunak szabad bemenni a vízbe?
– Az más. Neki van életbiztosítása.
PISTIKE, peches rokon és kínai kalauz
