Ez az év is úgy elszállt, mint a szebb jövőről szövögetett álmok, melyekkel a politikusaink traktálnak minket, keserge atata gondterhelten, miközben kicserélé a falinaptárt.
– Ne bánkódj, Tegyula, mert 2015 fordulatot hozhat – vigasztalá őt amama. – A kínai horoszkóp szerint ugyanis a Kecske éve következik, az pedig egy közismerten vidám és kedélyes állat. Gondolj inkább arra, hogy mi is olyan vígan fogunk szökdécselni az új esztendőben, mint eme barátságos jószág, és nem szomorkodunk annyit, mint az óévben, ami a búslakodó Ló jegyében zajlott.
– Csak nem veszed komolyan ezeket a buta, üres hiedelmeket, Tematild? – bosszankoda atata. – Legfeljebb abban lehet igaza a kínai horoszkópnak, hogy olyan igénytelenül fogunk élni, mint a kecske. Mert az a leghitványabb legelőn is képes megélni, és akkor is tűri, hogy megfejjék, ha alig kap valami fizetést.
– Látom, Gyula zomzéd, hogy nem nagyon bízik a kormány által megcsillantott távlatokban – kuncoga a Zacsek. – És egyáltalán nem melegíti a szívét a miniszterelnök bejelentése, hogy jövőre már jobban fogunk élni, mert többé nem a tájkunok uralkodnak Szerbiában. Pedig már az is bizakodással kell, hogy eltöltse, hogy nincs nap, hogy a szorgalmas Vucsics ne nyitna meg egy új üzemet vagy egy új iskolát a tévékamerák előtt! Nem is értem, hogy futja csak az idejéből eljutni minden egyes avatásra? Hiszem, hogy a virágzó Amerikában se avat annyi üzemet Obama elnök a tévéhíradóban, mint nálunk a Vucsics.
– Hát, ha összeadnánk azokat a munkahelyeket, amelyeket a híradóban megnyitottak, akkor tényleg lenne okunk a bizakodásra, Zacsek. Éppen most olvastam, hogy jövőre 34 ezer embernek készülnek felmondani a közszférában. Így nekem sokkal hitelesebbnek tűnik a közgazdászok jóslata, akik szerint nem elég a tíz százalékos fizetés-, és nyugdíjcsökkentés, hanem még keményebb szigorításokra lesz szükség, különben három év múlva is ott leszünk, ahol most vagyunk.
Jaés a miniszterelnök a kultuszminiszter társaságában ellátogat egy óvodába, megnézik, hogyan élnek a csöppségek. A látogatás végén a miniszterelnök megállapítja: túl nagy az ebédadag, a gyerekek csak turkálnak benne. A játék is túl sok, fele annyi is elég lesz. Takarékoskodni kell!
Másik alkalommal egy általános iskolát keresnek fel. A látogatás végén a kormányfő ismét megjegyzi:
– Itt is túl nagy az ebédadag, ennek a fele is bőségesen elegendő. Fölösleges minden osztályban számítógép, elég, ha egy van az egész iskolában. Ezt követeli meg a kormány takarékossági programja.
A legközelebbi alkalommal egy ismert börtönben tesznek látogatást.
– Nagyon gyenge az elítéltek kosztja, fel kell javítani – állapítja meg a miniszterelnök. – Több hús jár nekik! Emellett konditermet kell nekik építeni.
A kultuszminiszter nem győz csodálkozni a főnöke megállapításain, és szóvá is teszi: miért csökkentenék felére az ovisok és a kisdiákok ételadagját, miközben a rabok életkörülményeit javítanák?
– Tudod, komám, óvodába meg iskolába mi már nem fogunk járni, de ide még bármelyikünk bekerülhet.
Ámde nemcsak a közgazdászok borúlátók, hanem a környezetvédők is. Ők az izlandi Bárdarbunga vulkán kitörése miatt aggódnak, amelynek füstfelhője eláraszthatja egész Európát, és megbéníthatja a légi közlekedést.
– Én egészen másfajta fellegek miatt aggódom, mivel hogy a légi közlekedés nem annyira izgat – jegyzé meg a Zacsek. – Tudniillik többnyire biciklivel utazom, és elég ritkán ülök repülőre. Viszont jobban aggasztanak azok a sötét kumuluszok, amelyek az elnöki iroda felől gomolyognak.
– De furcsákat mond, Zacsek. Nem kéne orvoshoz fordulnia? Mi az a sötét felleg, ami az elnöki hivatalból terjeng?
– Például az új Koszovó-nyilatkozat, amivel a Nikolics Tómó készül kirukkolni. Meg akarja vele szabni, hogy milyen feltételeket szabad elfogadni az uniós csatlakozás érdekében. Vagy ahogy én sejtem: valójában meg akarja kötni a kormány kezét, nehogy túl messzire menjen el a koszovói kérdésben. Amivel tulajdonképpen megtorpedózná a gyorsabb felzárkózásunkat. Pedig nekem már az a hat év is túl hosszú idő, amennyit a belépési procedúrához jósolnak!
– Mit tudhatja maga, Zacsek zomzéd, hogy mi a jó az országnak? – kotnyeleskede amama. – Biztosan a Tarabics jóskönyvében erre is megvan a magyarázat, hogy mit kell tennie a kormánynak.
– Miket beszélsz, Tematild? – idegeskede atata. – Hogy jön ide egyáltalán ez az írástudatlan tizenkilencedik századi kuruzsló?!
– Lehet, hogy írástudatlan, de azért látnok is, Tegyula. És úgy jön ide, hogy az elnök nagyon is hisz a jóslataiban. Mert például azt is megjósolta, hogy egyszer majd Szerbiába érkeznek a keleti sárga emberek, akik uralkodni fognak a világon, és isznak a Morava vizéből. És erre tényleg ide jött a kínai miniszterelnök, akinek a Tómó rögtön el is mesélte ezt a találó jövendölést. Csak azt nem tudom, hogy ivott-e a Moravából?
– Én csak a kínai vendég udvariasságát csodáltam, aki bölcsen mosolygott, miközben a házigazda előadta ezt a meglehetősen sértő sületlenséget – kommentálá a Zacsek. – Előre is félek, hogy milyen jóslatokkal traktálna az elnök egy idelátogató afrikai államférfit?
Putyin és Obama elmegy egy híres jóshoz. Megkérdezi az amerikai, hogy mi lesz az USA sorsa 20 év múlva. A jós azt mondja:
– Pontosan nem látom, de egy vörös zászló lebeg a Fehér ház tetején.
Putyin megörül a jóslatnak, és ő is megkérdi, hogy mi lesz Oroszországgal húsz év múlva.
– Azt sem láthatom pontosan, de egy vörös zászló lebeg a Kreml tetején is. De van alatta egy szöveg is – feleli a jós.
– És mi az a szöveg? – kérdezi az orosz.
– Azt sajnos nem tudom elolvasni, mert kínaiul van.
PISTIKE, udvarias látnok és vidám kecskebarát
