A Zacsek zomzéd egy olyan csavaros eszű pasas, hogy ha nem lenne, ki kellene találni! Ezt állítja atata.
Tegnap már vidám szilveszteri hangulatban állított be hozzánk, és azzal lepte meg a zőseimet, hogy felfedezett egy szenzációs bizniszt. De olyat, amiből tuti, hogy hülyére keresi magát!
– Nagyon örülök neki, Zacsek! – szóla atata. – Akkor biztosan megadja az adósságát, amit tavaly ilyenkor kunyerált tőlem újévi malacra. Viszont se a malacból nem hozott kóstolót, se az adósságot nem adta meg. Biztosan kiment a fejéből.
– Jaj, dehogy ment ki, Gyula zomzéd! Higgye el, álmatlan éjszakáim voltak miatta. Csak az tartott vissza, hogy azóta egyetlen egyszer sem kaptam fizetésemelést az utálatos főnökömtől. Éppen ezért lett elegem a mostani melómból meg az éhbérből! Gondoltam, én is felcsapok jómódú vállalkozónak!
– Gratulálok az elhatározásához, Zacsek! Talán beadta a zaciba a kedves anyósa féltve őrzött családi aranyát, hogy előteremtse a kezdőtőkét?
– Á, nem kell ehhez nagy tőke – legyinte magabiztosan a leendő bizniszmen. – Magam állítom elő a termékeimet, és telefonos ügynökök útján fogom értékesíteni, mint a többi élelmes kupec. Ne lepődjön meg, Gyula zomzéd, ha a napokban kicsit háborgatják az ügynökeim. Mondjuk, pont a délutáni sziesztázása alatt telefonál egy csicsergő női hang, ahogy általában szokták. Legyen vele elnéző, mert maguknak természetesen tíz százalék engedményt adok!
– Most már nagyon kíváncsi vagyok, Zacsek! Halljuk, mivel akarja meghódítani a világpiacot? Talán hólapátot akar forgalmazni? Az most biztos kelendő ebben a zimankóban.
– Dehogy hólapát! Mind a nyakamon maradna. Ki szeret nálunk ilyen fárasztó munkával bíbelődni? Jóskönyvet adok ki. Pontosan megjósolom benne, hogy kire mi vár az új esztendőben. Mostanában úgyis nagy divat nálunk a jósok próféciájára hivatkozni, láthatta, hogy az elnök is ezt a műfajt bújja. Szerintem az én szerzeményemet is úgy elkapkodják, mint a cukrot. Maga nem kíváncsi a jövőjére?
– Én már előre tudom a sanyarú sorsomat – bólogata atata. – Elég, ha meghallgatom a politikusaink újévi szózatait, és máris tudom, hogy mire számíthatok.
– Nahát! – ámuldoza amama. – Nem is tudtam, Zacsek zomzéd, hogy magát ilyen különleges tehetséggel áldotta meg a sors. Hogy látja a jövőt! Büszke lehet magára a felesége!
– Egy frászt látom a jövőt! Ha látnám, rögtön vennék egy sorsjegyet, amivel megnyerném a főnyereményt, és nem kellene vállalkoznom. Hanem találtam a padláson egy régi, múlt századi jóskönyvet, és abból fogok idézni. Tele van bölcsebbnél bölcsebb szentenciákkal. Például ilyenekkel:
„Ne gondold, hogy szegény vagy, amiért nem váltak valóra álmaid. Gondolj arra, hogy nagyon is jól élsz! Ahhoz képest, ami jövőre vár rád.”
– És a szerelmi életre is talált jóslatokat? – kíváncsiskoda amama.
– Hogyne találtam volna! Íme egy gyöngyszem:
„A szerelem: egyfülű kosár. Olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen, de csak egy füle van, és mindig neked kell cipelni.”
– Mennyire találó! Hallod, Tegyula? Te is megfoghatnád néha azt a fület.
– Ne röhögtess már ilyen szamárságokkal, Tematild – idegeskede atata. – Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mit jósol a kormánynak?
– Mit jósolhatnék? Például ezt:
„Az ország még sokáig nem lesz gazdag...”, „Senki sem boldogul ésszel és becsületes munkával, csak ármánnyal és ravaszsággal...”, „Aki nem tud szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje...”.
– Ezekkel a marhaságokkal akar maga pénzt keresni, Zacsek? Megérdemelné, hogy a naiv kuncsaftjai leverjék magán a vételárat, ha nem jönnek be a jóslatai.
– Attól nem kell tartani, Gyula zomzéd. Ebben az országban olyan feledékenyek az emberek, hogy néhány hét alatt elfelejtik, hogy mit ígértek nekik a politikusaik. Vagy hogy milyen országhatárokkal bolondították őket. Pont arra emlékeznének, amit én jövendöltem? Viszont van egy jóslatom, ami holtbiztosan be fog jönni.
– Talán az is valamilyen szerelmi tanács? – firtatá amama. – Hogy hogyan legyünk boldogok? Hogyan találjuk meg az igazit?
– Nem, nem... A világvégére vonatkozó próféciára gondolok. A sok szálhámos csillagjós minden évre vizionál egy apokalipszist, amitől úgy berezel az emberiség, mintha már holnap minden összeomlana. Emlékszik, tavaly és tavalyelőtt is rémisztgettek bennünket ilyesmikkel, az egyiket Nosztradamusz jósolta meg, a másikat a maják kalendáriuma. Nos, én azt jósolom, hogy 2015-ben juszt se lesz világvége! Garantálom, hogy nem fog a Földnek ütközni egyetlen óriás meteor sem, és nem indítanak ellenünk inváziót sem a marslakók, sem más égitest lakói. Már csak azért sem, mert elég nagy csapás az nekünk, hogy maradnak a mostani dicső vezéreink. Amit szintén meg tudok jósolni.
A Zacsek sógora is kíváncsi a jövőjére, ezért felkeresett egy ismert csillagjóst. A látnok sokáig bámulta az üveggolyót, majd csiribá, csiribu, kimondta a jóslatát.
– Ön hamarosan talál egy gyönyörű fiatal feleséget.
– Ez nagyon szép! – örvendezett a sógor. – De azt is mondja meg, hogy hogyan szabadulok meg a mostanitól.
Ámde a Nikolicsról is van egy jós viccem!
A jóisten magához hívja az orosz, az amerikai és a szerb vezetőt, és közli velük: egy kérdésükre hajlandó válaszolni.
Putyin: Mikor érjük el végre az USA fejlettségi szintjét?
Isten: Fiam, a te életedben már nem.
Obama: Mikorra szerzi meg végre az USA a világ összes olaja feletti ellenőrzést?
Isten: Fiam, a te életedben már nem.
Nikolics: Mikor szerezzük végre vissza Koszovót?
Isten: Fiam, az én életemben már nem.
BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN AZ ÖNÖK PISTIKÉJE!
