Ez az év is jól kezdődött! Akkora zimankóval köszöntött ránk a január, hogy vacog a zegész család, atata pedig nem győzi behordani a tüzelőt. Úgy érezzük magunkat, mintha máris teljesült volna a Nikolics Tómó álma, és csatlakoztunk volna a ruszki bratyókhoz, és ide is megérkezett volna a szibériai időjárás. Ráadásul az akku is bemondta az unalmast, csak nyekereg, de nem gyújt a kocsi, úgyhogy a fater kénytelen buszozni.
– Nem is baj, Tegyula – vigasztalá őt amama. – Legalább kicsit spórolunk a benzinen, behozzuk az ünnepek alatti költekezést. Különben neked se árt egy kis gyaloglás a friss levegőn. Az ember megszabadul a felszedett kilóktól. Gondolj arra, hogy mennyire hizlaló volt a szilveszteri malacpecsenye. Nem kellett volna két nagy szeletet is megenned belőle!
– Érdekes, hogy milyen okos tanácsaid vannak számomra a fogyókúrázás tekintetében, Tematild – füstölge atata. – Aztán mégis engem küldesz az üzletbe. Pedig én tornázok eleget reggel a hólapáttal meg a kisbaltával, amikor a gyújtóssal bajlódok.
– Na látja, Gyula zomzéd – viccelőde a Zacsek –, ha Szibériában lennénk, akkor nem lenne gondja az autózással, mert trojkával közlekedne. Még benzinre se lenne szüksége, csak vodkára. Vagy forralt borra, ami szintén jól melegít. Az anyósomnak is ez a kedvenc téli itala, aztán szilveszterkor úgy bepityizált, hogy már tizenegykor elaludt, meg se várta az újévi köszöntőt.
– Talán meghűlt a kedves anyósa az ünnepi készülődés és bevásárlás közben, és így kúrálja magát a nátha ellen? – érdeklőde amama.
– Dehogy hűlt meg! Valahol olvasta, hogy a fűszeres forralt bor javítja a vérkeringést, és amióta megjöttek a fagyok, minden este bevedel egy fél litert, kvázi egészségi okokból. Mondtam is neki: anyuka, a maga vérkeringése már annyira rendbe jött, hogy lassan kikapcsolhatjuk a villanykályhát, és maga fog melegíteni. Ennyi itókával még Szibériában sem fázna!
Szibériában Vologya bemegy a kocsmába, és így szól a pincérnek:
– Nekem egy vodka, neked egy vodka, mindenkinek egy vodka!
A pincér örül, hogy jó vendég érkezett, mindenkinek kihordja a piát, de mire visszér a söntéshez, Vologya nincs sehol.
Másnap megint jön a koma, megint ugyanúgy rendel magának, a pincérnek meg a többi vendégnek, és megint megpróbál fizetés nélkül lelépni. A pincér azonban elkapja, és alaposan elagyabugyálja.
Harmadnap újra megjelenik Vologya, de így szól:
– Nekem egy vodka, mindenkinek egy vodka, de te nem kapsz, mert ha iszol, verekszel!
Ámde a belgrádi kormány uopste nem olyan gáláns, mint a Vologya. Senkinek se rendel se vodkát, se más itókát. A Vucsics például azzal vigasztalta a jónépet az újévi köszöntőjében, hogy nem fog manna hullani az égből, hanem mindenért keményen meg kell majd dolgozni. A polgároknak is olyan takarékosnak kell lenniük, mint a minisztereknek, akiknek még azt is megtiltotta, hogy bulit rendezzenek, és megajándékozzák egymást.
– Gondolom, a Vucsics emberei is már nagyon várják, hogy bejussunk az unióba – vélekede amama.
– Miért gondolod, Tematild, hogy eme funkcik ennyire epekednének a belépésért?
– Azért, mert akkor nekik is felvirrad, és nem kell majd folyton garasoskodniuk. Megengedhetnek maguknak egy kis fényűzést, egy kis költekezést, még ha a többi polgárnak nem is teremnek rózsák.
– Honnan szeded ezt a butaságot, hogy az uniós tagsággal elsősorban a miniszterek járnak jól? – csodálkoza atata.
– Nem butaság, Tegyula, nézd csak meg a szomszédokat. Amióta beléptek, azóta a kormánytagok úgy urizálnak, mintha olajsejk lenne az apukájuk. Pesten például a miniszter urak direkt kinézik maguk közül azt, akiknek nincs legalább egy luxusvillája, fűtött úszómedencével és Mercédesszel a pincegarázsban. Sőt, olyan is akad közöttük, aki a tízéves kisfiának vásárol villát a Rózsadombon, nehogy kinevessék az osztálytársai, hogy nincs semmije. Mikor veszel te a Pistinek egy ilyen értékes ingatlant?
Ezt azért tehetik meg, Tematild, mert Magyarország a mostani kormánnyal jobban teljesít. Mindennap ezt hallod a pesti köztévében. És ezt a teljesítményt elsősorban a minisztereinek köszönheti, ezért talán megérdemlik, hogy egy kicsit flancoljanak.
– Hát, őszintén szólva én egy kicsit ízléstelennek tartom az ilyen miniszteri tollasodást, miközben az unióban csak Bulgáriában vannak nagyobb arányban szegény emberek, mint Magyarországon – akadékoskoda a kukacos Zacsek. – Amilyen rebellis természetű vagyok, én biztosan nem tapsolnék az olyan vezetőnek, aki ilyen körülmények mellett megengedi magának, hogy Új-Zélandra kiránduljon tévések kíséretében, hogy részt vegyen a kedvenc popzenekara koncertjén. Vagy annak, aki milliós Rolex-órával kérkedik a kamerák előtt. És azt nyilatkozza, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.
– Ne legyen ilyen szigorú egy virágzó ország vezetőivel szemben, Zacsek – inté őt atata. – Vegye figyelembe, hogy nem csak a fizetésükből vásárolgatják az ingatlanokat, van, aki a drága szüleitől kapott kölcsön néhány tízmilliót. Ahelyett, hogy megszólja őket, próbálja maga is megfejni a rokonait.
A milliomos miniszter horgászik a parton, csörög a mobilja. Felesége újságolja, hogy látott egy szuper kocsit, húsz milcsiért.
– Vedd csak meg, anyukám, elvégre megengedhetjük magunknak.
Két perc múlva megint csörög, most a fia hívja, ő egy villát venne, nyolcvan millióért. Erre is áldását adja.
Közben kifogja az aranyhalat. Látja, hogy kicsi, satnya, vissza akarja dobni, amikor az aranyhal megszólal:
– És a három kívánság?
PISTIKE, epekedő funkci és gáláns miniszterjelölt
