Azt mesélik a zősök, hogy azok után, ami a belgrádi képviselő-testület előtt történt, a Belügyminisztérium a jövőben biztos kiskosztümökbe és magas sarkú cipőkbe ruház be, hiszen ez a női biztonsági szolgálat sokkal hatékonyabban működik, mint a rendőrség. A rendőrök közt olyanok is akadhatnak, akik netán a tüntetőkkel vagy az ellenzékkel szimpatizálnak, de eme harcias amazonok körében ez a jelenség teljesen kizárt, ők még annak árán is kiállnak a vezér mellett, ha felszalad a harisnyájuk.
– Ki tudja, lehet, hogy a múlt heti esemény volt a főpróba, és már a nagy ellenzéki mítingen is bevetik őket – kuncoga atata.
– Nem tudom, hányan gyűlnek össze Belegrádban szombaton – csóválá a fejét a zomzéd Zacsek –, azt rebesgetik, hogy az utasszállító vállalatok nem szívesen vállalják a tiltakozók szállítását, mert rendkívüli műszaki vizsgálatoktól tartanak.
– Felénk mindenfélét összebeszélnek az emberek, de bármennyien is legyenek, biztos többen lesznek, mint amennyit a Vučko szeretne – nyugtázá a fater.
– Nőként azért nem egészen értem ezeket a nőket – mondá rezignáltan amama. – Ebben a patriarchális társadalomban, a sok zexista megnyilvánulás közepette, ahol számos téren hátrányos helyzetben vagyunk, őket leginkább az zavarta, hogy néhány ellenzéki be akar menni az épületbe, hogy találkozzon a polgármesterrel?!
– Egyáltalán kié az az épület: az ott dolgozó nőké, vagy a polgároké? – veté fel a költői kérdést a zomzéd Zacsek.
– Agilitásuk miatt mindenesetre le a kalappal ezek előtt a nők előtt – mondá a fater –, hatékonyan kiállták a próbát, mintha végig csinálták volna a tizenöt napos vulini kiképzést.
– Összefogott kacsókkal felsorakoztak a bejárat elé, s közben úgy begerjedtek, mintha legalábbis a brusi hőszerelmes Jutkát pillantották volna meg – dünnyöge amama.
– Én azt nem értem, honnan hirtelen ennyi nő az épületben – töprenge a Zacsek. – És férfiak miért nem csatlakoztak az akcióhoz? Ennyire gyávák? Ha megtámadnak egy munkahelyet, nem az lenne a logikus, hogy a nők mellett az ott dolgozó férfiak is kiállnak? Sőt! Aztán hol voltak a biztonságiak? Meg a rendőrök? Nem tudtak az eseményről?! Lehetetlen, hiszen már tizenöt percen belül egyes politikusok reagáltak rá! És hogy lehet az, hogy a „szakértők” azonnal értékelni tudták a fejleményeket?!
– Nekem van egy eretnek gondolatom – mondá sejtelmesen a fater –, mégpedig az, hogy minden elő volt készítve, a hatalmiak tulajdonképpen csapdát állítottak a zellenzékieknek, amelybe ezek simán belesétáltak. Kíváncsi vagyok, mi lesz a szombati nagygyűlésen.
– Én azt látom – magyarázá amama –, hogy mostanság nagyon menő, legalábbis a szavak szintjén, a nőjogokért küzdeni, és úton-útfélén azok érvényesítésének a fontosságát hangsúlyozni, de azért különbséget kéne tenni a nőjogok és a nőkkel való visszaélés közt.
Én nem mindig tudom, hogy ki kivel van, és ki kivel él vissza, ámazonban nem biztos, hogy a nők minduntalan hátrányos helyzetben vannak, amit a zomzéd Zacsek története is alátámaszt.
– Képzeljék – mesélé a Zacsek –, ebédelünk a minap otthon, s mondom a Petinek, ha ilyen erős akarsz lenni, mint apa, az összes spenótot meg kell enned a tányérból.
– De én nem akarok olyan erős lenni, mint te – mondja Peti.
– Hanem mit szeretnél?! – kérdem tőle megdöbbenve.
– Parancsolgatni, mint anya!
Ám ahogy a Zacsekpeti mamája szeret parancsolgatni, úgy szeret az oktatásügyis Šarčević bácsi intézkedni. És könnyen intézkedni is fog, ha a szülők netán elhanyagolnának bennünket, gyerekeket.
– A miniszter bejelentette, hogy az iratkozáshoz kötelező a bizonylat arról, hogy a gyerek felvette a védőoltást, máskülönben a szülőket szankciók fenyegetik – mondá amama.
– Nincs is rendjén, hogy az unatkozó facebookozók vakcinaellenes lobbija miatt újabban rég eltűntnek vélt betegségek ütik fel a fejüket, mint amilyen a kanyaró – jegyzé meg atata.
– Az is érdekes kezdeményezés, hogy szeptember elsejétől 240 általános iskolában a délelőtti tanítás után fél hatig is a suliban maradhatnának a diákok, amíg az európai munkaidő szerint dolgozó szülők el nem mennének értük – mondá a Zacsek. – Órák után kapnának ebédet, elvégeznék a házi feladataikat, aztán pedig 37 diákaktivitás közül választhatnának, például foglalkozhatnak majd zenével, sporttal, színművészettel, készíthetnek rövidfilmeket, jógázhatnak, állatokat gondozhatnak, tanulhatnák idegen nyelvet, biciklijavítást…
– Remélem, nálunk is lesz ilyesvalami, Tegyula – mondá lelkesen amama –, majd a Pistit beadjuk a biciklijavító kurzusra, legalább lesz majd itthon valaki, aki rendesen meg tudja javítani a bringát.
– Még mielőtt túlságosan beleélnéd magad az ötletbe, Tematild – mondá sértődötten atata –, felhívnám a figyelmed arra, hogy ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, valakinek foglalkoznia kell majd a gyerekekkel, s jelenleg nincs erre elegendő tanár, újakat pedig nem lehet felvenni.
– Nincs elegendő tanár?! – így a Zacsek. – Nahát! Lassan már semmiféle munkaerő nem marad! Panaszkodnak is a munkaadók, hogy nincs kit foglalkoztatniuk.
– Még ők panaszkodnak?! – hörtyene fel a fater. – Évekig kizsákmányolták, alulfizették, megalázták a dolgozókat, most meg panaszkodnak? Fizessenek nekik becsületesen, bánjanak velük tisztességesen, és majd lesz, aki dolgozzon nekik.
Amiről a Zacseknek egy fanyar vicc jutott az eszébe.
Kérdi az újgazdag munkaadó az alkalmazottját:
– Ráérsz szombaton dolgozni?
– Jaj, főnök, családi összejövetelre kell mennem, és…
– Lehet, nem értettél meg elsőre, kérdem másképp: hétfőn is még itt szeretnél dolgozni?
Amamát azonban nem hagyta békén a női méltóság kérdése, és az imént említett nyelvtanulási lehetőség kapcsán eszébe jutott, hogy a törökbecsei turisztikai halljakend a magyar nyelv megtanulásának milyen ocsmány módját javasolta a zállamfőnek.
– Azt mondta neki, a legkönnyebben úgy lehet megtanulni magyarul, ha az ember lefekszik egy magyaricával! – mondá felháborodottan amama.
– A bölcs idegenforgalmis megmondta a tévében a tutit a nyelvtanulásról! – jegyzé meg gúnyolódva atata.
– Naná! – vevé a lapot a Zacsek. – Ki tudja, lehet még majd ki is szélesítik ezt a leleményes nyelvtanulási módszert, mert csakis úgy a legkönnyebb elsajátítani egy idegen nyelvet, hogy az ember együtt hál az adott nyelvet beszélő egyénnel. Ilyen egyszerű, kit érdekelnek az igeidők, esetformák, mondattan meg a többi felesleges macera, egy kis lepedőakrobatika, és az ember máris kívülről fújja a másik által beszélt nyelvet!
A bánáti nyelvtanárról szóló hír mellett azonban amamát a héten egy másik dolog is szörnyen felháborította, napokig figyelemmel kísérte a fejleményeket a zújságban.
– Képzeld, Tegyula – meséle hüledezve az öreglány –, az egészségügyi felügyelőség találomra végzett egy vizsgálatot a játékszerek közt, és kiderült, hogy az 51 vizsgált játék közül egészségügyileg mindössze 16 alkalmas a használatra, 35 pedig alkalmatlan a magas ftalát-tartalom miatt! És nemcsak ázsiai üzletekből származó játékszerekről van szó, hanem más boltokban árusított gyerekjátékokról is! Találtak egy csinos babát, amely 310-szer több káros kémiai szubsztanciát tartalmazott a megengedettnél!
– Az már igazi vegyi fegyver – jegyzé meg a fater, és megcsóválá a fejét.
A napokban azonban nekem is volt egy játékszeres élményem. Magyar órán felszólított a tanítónéni.
– Mondj egy mondatot, amelyben használod a „játékszer” szót.
– Szeretem, amikor a szüleim kindertojással lepnek meg.
– No de hol van itt a játékszer?!
– Hát a tojásban!
Pistike, bringák, csapdák és idegen nyelvek leendő szakértője
