Amama a héten kijelentette, ő ezentúl nem hajlandó egyedül elhagyni a házat, mivel azt hallotta, hogy elszaporodtak felénk a nindzsák és a vikingek.
– Ugyan, ugyan, Tematild – kuncoga atata. – Ez történik, amikor fél füllel hallasz egy hírt, aztán pedig fantasztikus történeteket kreálsz belőle. Méghogy nindzsák… A Lečić színész úgy fogalmazott a hétvégi tüntetésen, hogy ezentúl majd úgy fognak viselkedni, mint a nindzsák, mindenhol ott lesznek, ahol valakinek megsértik a jogát vagy megalázzák emberi méltóságában.
– Na és a vikingekkel mi lesz, Tegyula?! – kérdé felháborodottan amama.
– A vikingek… Na ez már keményebb dió – röhöge a fater –, merthogy a vikingek köztünk élnek, vagy mi élünk ő köztük, de az is lehet, hogy mi magunk vagyunk a vikingek.
– Beszélj értelmesen, Tegyula – hörtyene fel amama –, egyetlen szavadat sem értem!
– Arról van szó, Tematild – magyaráza az öreg –, hogy a DNS világnap alkalmából a zerb tudósok kimutatták, hogy a prijepoljei és környékbeli lakosság húsz százalékának génállományában megtalálható a viking eredet.
– Hallják, lehet valami ebben a rokonságban – mondá az éppen betoppanó zomzéd Zacsek –, mert elég sokszor, amikor elolvasok egy Hagar-képregényt, nagyon sok ismerősömre, néha még önmagamra is ráismerek.
Ezt alátámasztva, elmesélt egy Hagar-képregény tartalmát.
Hagar az ágyban fekszik. Jön a felesége, Helga, és méltatlankodva megkérdi tőle:
– Nem gondolod tán az egész hétvégét ágyban tölteni?!
Mire Hagar:
– Úgy mondod ezt, mintha valami rosszról lenne szó.
A képregényről és az igazságosságért folytatott küzdelemről jut eszembe a hét híre: Cristiano Ronaldo futballsztár képregényhős lesz! Bejelentette, hogy saját képregény-sorozatot indít Striker Force 7 címmel, amelyben ő szuperhőssé változva veszi fel a harcot a robotokkal és a földönkívüliekkel.
– Ez igen! – mondtam a Zacsekpetinek. – Képzeld, amikor majd lefejel egy birodalmi rohamosztagost, vagy száz méterről fejbe rúg egy gonosz ufót! Már alig várom, hogy Amerika kapitány, Superman, a Vasember, a Pókember, Hulk, Thor és a Fekete özvegy társaságában egy focilabdával harcba induljon megakadályozni bolygónk pusztulását!
Nindzsák, vikingek és egyéb szuperhősök helyett azonban atatát sokkal jobban foglalkoztatja a nagybecskereki ivóvíz kérdése.
– Tizenöt éve fogyasztásra alkalmatlan a városi víz! – sóhajta az öreg. – Tizenöt év alatt már mindenki részt vett a hatalomban, csináltak ilyet, csináltak olyat, de ezt az egy problémát senki sem tudta megoldani.
– Talán azért, mert nem is akarta olyan nagyon! – jegyzé meg amama.
– Mond valamit, zomzédasszony – így a Zacsek –, azt rebesgetik az odavalósi ismerőseim, nem kizárt, hogy a palackozott víz forgalmazóinak a mutyija lehet a háttérben.
– Hm – töprenge a fater. – Láttam a Facebookon egy táblázatot a vízfogyasztásról, és magam is utánaszámoltam. E szerint, ha a 74 ezer becskereki megiszik naponta 2 liter vizet, az azt jelenti, hogy 15 év alatt megivott több mint 810 millió liter vizet, vagyis több mint 540 millió másfél literes palackozott ásványvizet. Ha veszünk egy középárat, hogy egy ilyen üveg víz mondjuk 40 dinárba kerül, akkor ez azt jelenti, hogy a becskerekiek 15 év alatt csaknem 22 milliárd dinár, vagyis 183 millió eurónyi értékű vizet ittak meg. Azt mondják, egy vízgyár 3 millió euróba kerülne, ha ez igaz, akkor abból a pénzből, amit a Béga-partiak tizenöt év alatt palackozott vízre költöttek, már 61 üzem felépülhetett volna!
– Arról nem is beszélve, hogy mindemellett fizetik a méregdrága árat a színes, szagos, átláthatatlan vezetékes vízért! – mondá amama.
– Jobban tették volna, ha gumiabroncsgyár helyett a kínaiakkal egy vízgyárba ruháztatnak be! – jegyzé meg a Zacsek.
– Az lenne a legegyszerűbb, ha a kínaiaktól rendelnének palackozott vizet! – nyugtáza bölcsen a fater.
A vízről a Zacseknek egy nyári vicc jutott az eszébe.
Két barát beszélget.
– Sej, barátom, ez aztán az élet! Homok, víz, napfény…
– Ugyan ne filozofálj már annyit, hanem lapátold a cuccot a betonkeverőbe!
A napfény hallatán atatának pedig ez a fura májusi időjárás jutott eszébe.
– Nekem személy szerint semmi kifogásom nincs a májusi eső ellen, amely káo aranyat ér, de arról nem szól a fáma, hogy ehhez visszatér a fűtési idény! – méltatlankoda az öreg.
– Addig örülj, Tegyula – csititá őt amama –, amíg nem kezd el havazni, mint a hegyekben!
– Minderről az ember tehet – bölcselkede a Zacsek. – A klímaváltozás következtében a világ egyik részén nagy a forróság, a másikon pedig beütött a jégkorszak.
Aminek kapcsán ezúttal egy téli vicc jutott az eszébe.
Két barát beszélget.
– Már megint olyan mehetnékem van Ausztráliába!
– Mikor jártál te Ausztráliában?
– Soha, de tegnap is olyan mehetnékem támadt.
Ausztrália hallatán amamának az ott élő különleges állatok jutottak eszébe.
– Kenguru, koala, kacsacsőrű emlős, oposszum, wombat, erszényes hangyász, tasmán ördög, papagájhal – sorolá az öreglány. – Úgy vélem, hogy a Teremtő nagyon vicces kedvében lehetett, amikor megalkotta Ausztrália állatvilágát.
– Jaj, hagyja, zomzédasszony – mondá a Zacsek –, van egy állatorvos ismerősöm, nem győz panaszkodni. Egyre ritkábban hívják malacot herélni, baromfit oltani meg tehenet elletni, de kutyust és cicát is csak elvétve hoznak a rendelőjébe. Albínó kígyókat, leguánokat, egzotikus madarakat és pókokat dédelgetnek manapság az emberek házi kedvencekként!
– A legújabb őrület pedig az, hogy farkasokat, rókákat és borzokat tartanak otthon az udvarban – mondá atata.
– Nahát! – szürnyülköde amama. – Képzelhetem, mit kezd a zegény állatorvos, ha az aggódó gazdi beállít hozzá egy búsuló iguánával, vagy a friss legyeket elutasító szőrös pókkal.
Amiről a Zacseknek egy régi vicc jutott eszébe.
Elmegy az állatorvos az orvoshoz.
– Mi a panasza? – kérdi tőle az orvos.
Mire az állatorvos:
– Hát így könnyű!
– Na de tudok én egy ártalmatlan módszert arra, hogy az embernek ne kelljen orvoshoz mennie – mondá sejtelmesen amama. – Sokat kell olvasni!
– Micsoda?! – értetlenkede a fater az állát vakargatva. – Nem értem.
– Mi az, ami ebben érthetetlen? – kérdé amama. – Minél többet olvasol, annál tovább élsz! Ezt bizonyítja egy új amerikai kutatás. A tudósok 12 éven keresztül követték 3635 ötven éven felüli személy olvasási szokásait. És bebizonyosodott: legtovább az iskolázott nők élnek! Tehát nem azért élünk tovább, mert nincs feleségünk, és mert többet sírunk, ily módon méregtelenítve szervezetünket, hanem azért, mert okosak vagyunk!
Láttam atatán, hogy mondani szeretne valamit, de inkább csak nyelt egyet, ami annak a bizonyítéka, hogy ő is okos.
Helyette a zomzéd Zacsek mesélt el egy történetet az olvasásról.
A tévéstáb elmegy riportot készíteni egy falusi gazdáról. Bekapcsolják a kamerát, és az újságíró megkéri a házigazdát, mondja el hogyan telik egy napja.
– Reggel felébredek, megiszok egy kupica pálinkát, megetetem a jószágot, majd ledobok még egy pálinkát, az asszony elkészíti a reggelit, eszünk, majd lecsúsztatok egy újabb stampedli pálinkát…
– Álljunk meg! – szól közbe az újságíró. – Ezt a műsort gyerekek is nézik majd, nem ihat ennyi pálinkát.
– Akkor mit mondjak?
– Mondja azt, hogy ébredés után elolvas egy könyvet.
– Rendben. Szóval, ébredés után elolvasok egy könyvet, majd megetetem a jószágot, aztán elolvasok még egy könyvet, megreggelizek, és utána még egy könyvet átfutok. Akkor a komámmal elmegyünk a rétre, a szatyrunkban több könyvet is viszünk magunkkal, ebédig elolvasunk kettő-hármat, ebéd után meg az összes többit. Azután visszatérünk a faluba, és elmegyünk a Józsi gazdához. Neki otthon gazdag könyvtára van. Itt aztán estig olvasgatunk, és miután ő kizavar… pardon… megkér bennünket, hogy távozzunk, mi átmegyünk a sógoromhoz, aki a pincében nyomdát tart, na ott aztán hajnalig olvasgatunk…
Pistike, vízivó zuperhős és olvasóbarát kisviking
