A Vučko bejelentésétől, hogy a tízmilliárd euró értékű nemzeti beruházási ciklusnak köszönhetően a zerbiai lehet a régió leggyorsabban növekvő gazdasága, amama irtó feldobódott, azonnal rohant atatával is megosztani a hallottakat.
– Hallod, Tegyula, abból, amiket a zállamfő mond, úgy tűnik, nem sokára olyan jó lesz itt, hogy nemcsak hazaköltöznek azok, akik elmentek, hanem még az ottaniak is idejönnek élni! – lelkendeze az öreglány.
– Nahát, Tematild! – álmélkoda atata. – A lelki szemeim előtt máris látom a bajor Andreast és Ursulát, ahogyan piszok magas napszámért szedik a málnát és a szedret a Zlatibor lankáin.
– Csak te gúnyolódjál! – mondá sértődötten amama. – Pedig szépen megmondta, hogy lesznek újabb ösztöndíjak, meg lakásépítési támogatás fiatal házaspároknak, meg minden településen lesz szennyvízrendszer, Vajdaságban mindenhol megoldják a vízminőség kérdését, felújítják a kórházakat…
– Ne is sorold tovább, Tematild – szakítá meg amamát a fater –, még zörnyen meghatódom e fantasztikus jólét hallatán! Az egyetlen bajom, hogy meglehetősen öreg vagyok már, és a zállamfő számos kijelentésére emlékszem, ami miatt kissé szkeptikus vagyok, magad is tudod, a repülő autók gyártását sem kezdték még el.
– És az 500 eurós átlagbér sem valósult még meg! – mondá az éppen betoppanó Zacsek.
– De az idén meg fog, zomzéd! – kiálta fel az öreglány. – Novemberben!
– A csicsókáját! – hüledeze az öreg. – Végre! 2016-ban a Vučko azt mondta, hogy 2017-ben az átlagbér 500 euró lesz, 2017-ben azonban ennek a csodás eseménynek a megvalósulását 2018 elejére napolta el. Amikor elérkezett 2018, az adott átlagfizetés bekövetkezésének határideje az év végére tolódott. Sajnos ekkor sem történt meg! Jelenleg már 2019-et írunk és az átlagbér még mindig nem éri el az 500 eurót.
– De jó tudni, zomzéd – kuncoga a Zacsek –, hogy az év végéig eléri!
Amiről egy vicc jutott az eszébe.
A feleség vacsora közben megkérdi a férjét:
– Megmondtad a főnöködnek, hogy az alacsony fizetésedből nem tudunk ketten megélni?
– Megmondtam – válaszolja a férj.
– És mit felelt rá?
– Azt, hogy váljak el.
– Válással fenyegetett engem is az asszony – panaszkoda a Zacsek –, ha nem viszem el a nyáron valahová nyaralni. – Gondoltam, a hétvégén majd átruccanunk vele meg a Petivel Mórahalomra.
– Hallod, Tegyula! – kiálta fel amama. – Mindenki kirándul valahová!
– Tudod jól, Tematild – mondá atata –, hogy már az utazás ötletétől a zösszes hajam szála égnek áll, nekem még a kishegyesi Dombos Fest meg a kanizsai Strandzépeválasztás is messze van! Legfeljebb a becskereki Sörnapokat vállalom be, ha már a héten megtartott Víznapokról lemaradtunk.
– Olvastam, zomzéd, hogy vízivóversenyt is tartottak – mondá a Zacsek. – A nyertes pillanatok alatt felhörpintett egy nagy pohár technikai vizet, utána azt nyilatkozta, hogy a következményeit majd reggel fogja megérezni.
– Fontosak ezek a fesztiválok – értékelé a fater –, főleg, hogy a Bëga-parti városban évek óta sörgyár sem működik, meg tiszta víz sincs tizenöt éve, pedig már hányszor megígérték, hogy lesz. E hó derekára is, a héten viszont már a hónap végét emlegették.
– Ki tudja, lehet, hogy majd akkor lesz tiszta ivóvíz Nagybecskereken, amikor majd az országban 500 eurós lesz az átlagbér – spekulála amama.
– A misztikusok azt mondják, hogy minden összefügg mindennel – így a Zacsek.
– Ebbe akkor nyilván a nyaralás is beletartozik – állapítá meg huncutul mosolyogva a fater.
– Hallja, zomzéd, miket beszél?! – háboroga amama.
– Zomzéd, maga sohasem szokott kikapcsolódni? – kérdé a fatertól a Zacsek.
– Dehogynem – mondá az öreg –, csakhogy én a legszívesebben itthon kertészkedem, rózsát metszek, füvet nyírok, a fal tövében és a betonlapok közt kikandikáló gazt szedegetem. Az egyik járókelő a héten meg is jegyezte, miért nem szórom le inkább valami méreggel, ahelyett, hogy görnyedezve csipegetem a gazt. Azt válaszoltam neki, hogy számomra ez a kikapcsolódás, meg olcsóbb is, mintha agyturkászhoz járnék.
– Vele ellenben nekem viszont kedvem lenne utazni – ábrándoza az öreglány –, mégpedig úgy, ahogy a politikusok teszik, akik hol ide röppennek, hol oda autóznak, hol itt tárgyalnak, hol amott konferenciáznak.
– Maga, zomzédasszony, ezek szerint úgy szeretne élni, mint a francia elnök – jegyzé meg a Zacsek –, aki a hétvégén állítólag Moszkvába utazik, majd onnan hétfőn Belegrádba jön.
– Remélem, vele tart a Tanárnő is – mondá amama –, legalább meglátjuk, mi a sikk manapság Párizsban.
– Engem inkább az érdekel, hogy milyen székre ülteti majd a Macronékat a Vučko – kuncoga a fater.
– Miket beszélsz, Tegyula?! – értetlenkede amama.
– Ezek szerint, Tematild, nem láttad a zállamfőnk múlt heti performanszát, amikor a sajtótájékoztatóra odakészített fotelt félretetette, és hozott magának egy széket, mondván, hogy neki jó a szék is – mondá atata.
– Ezzel mindenkinek megmutatta, hogy ő milyen szerény és egyszerű! – bólogata a Zacsek. – Eme nagyzerű tulajdonságairól még szerzői szöveget is írt a héten a Politikában!
– Ő bizony nem urizál, mint sokan mások, hanem látástól mikulásig dolgozik a nép érdekében – állapítá meg a fater.
A székről pedig a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
– Jean!
– Igen uram?
– Ha máskor a széken állva akarja letörölni a plafont, tegyen a talpa alá egy újságpapírt!
– Köszönöm a figyelmességét uram, de anélkül is elérem!
A politikai híreknél azonban a fatert a héten sokkal jobban megdöbbentette az, amit az egyetemi iratkozásokról olvasott. Újvidéken tanárképzésre alig van jelentkező: fizikatanár csak egy fiatal szeretne lenni, vegytantanári szakra ketten, biológiára öten, matematikára és földrajzra pedig csak 11–11-en jelentkeztek.
– A viszonylag gyenge fizetések az oktatásügyben és a stresszes munka megtették a hatásukat, nem sok fiatal akar tanár lenni – nyugtázá atata.
– Holott hiányszakmákról van szó – mondá a Zacsek. – Azt mondják, hogy sok helyen ezeket a tantárgyakat olyanok adják elő, akiknek csupán némi közük van az adott tantárgyhoz.
– Ily módon mennyit tanulhatnak meg a gyerekek ezekből a tárgyakból?! – veté fel a költői kérdést amama.
– Olvastam egy matematikatanárról, aki feladta a hivatását – mesélé atata –, mert már nem tudta elviselni a szófogadatlan gyerekek és a szüleik irányából rá nehezedő nyomást, és áttért az IT-szektorba, ahol stresszmentes munkakörben kétszer többet keres.
– Igaza lehet a Miljenko Jergović horvát írónak, amikor azt mondja, hogy a tanárokat meg kell védeni a szülőktől – mondá a Zacsek. – Az iskola nem gyerekmegőrző, hanem a nagybetűs életre felkészítő hely!
– Legalábbis az kellene, hogy legyen – bólogata amama.
– Másrészt a fiatalokat nem lehet becsapni, tudják, miből lehet a legjobban megélni – állapítá meg a fater. – Belegrádban például a fogorvostudományi karon négyszeres túljelentkezés van.
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
A fogorvoshoz új páciens érkezik. A doki ismerősnek találja. Figyelmesebben megnézi, majd felvidulva mondja:
– Örvendek! Ön volt az a rendőr, aki tegnap megbírságolt a parkolóban, ugye?
Pistike, kikapcsolódáshoz képzeletben barangoló világutazó
