Hiába szabadkozott atata, hogy ő így meg úgy nem utazik sehova, amama unszolására a héten csak nyakába vette a világot. Engem a Zacsekpetiék magukkal vittek Mórahalomra lubickolni, ők pedig a Gyulai Várszínházba mentek egy olyan előadásra, amelyen a zírók humorizáltak.
– Na, Tematild – sóhajtá a fater, amikor hazaértek –, remélem, jól kinevetted magad, mert egyhamar ilyen cirkuszra aligha beszélsz rá!
– Vajon mi bajod esett Tegyula Gyulán? – kérdé amama. – Magad is jókat röhögtél a poénokon, ahogyan a zírók szellemeskedtek a környezetünkben uralkodó állapotokon.
– Szellemeskedtek – ismétlé meg kesernyésen az öreglány zavát a fater. – Ha valóban átéreznék korunk nehézségeit, akkor mind kiálltak volna egyszerre sírni.
– Ugyan, Tegyula, mi az a nagyon zörnyű, amit speciel te annyira nehezen viselsz el? – kérdé az öreglány.
– Bizony nagyon sok zörnyű dolog van a világon – mondá az öreg –: itt van például a klímaváltozás, mert rendben, hogy te meg én még megleszünk valahogy, de mi vár a Pistire?! Őrá és az ő gyerekeire senki sem gondol?!
– Rendben, Tegyula, ez igazán nagy probléma – érte egyet amama –, de tudod, egy török mondás úgy tartja, hogy szeme világa nélkül marad, aki az egész világot siratja.
– Akkor nem siratom, Tematild! – sértőde meg a fater. – Ezentúl önző módon csak magammal fogok foglalkozni. Ám így sem fényes a helyzet, mert egyik feladatot délelőtt tízre kell elvégeznem, a másikat délig, aztán négyig a következőt, majd még egyet, és még egyet, jó esetben este tízkor azt mondhatom magamnak, na még csak ez az egy maradt. Mára! De holnap újra kezdődik minden. És minden áldott nap itt ez a rengeteg teendő! Hát, hogy legyen az embernek kedve bohóckodni?!
Egy lélegzetvételnyi szünet után megkérdezte:
– Apropó, bohóc és sírás! Tudod-e, Tematild, miért sír a bohóc?
– Fogalmam sincs, Tegyula.
– Mert így piheni ki magát! – kacaga fel az öreg.
– Neked zellemileg kellene pihenned, túlhajtod magad – mondá az öreglány. – Lehet, hogy nem ártana sportolnod egy kicsit. Megpróbálhatnál néhány hétig naponta tornázni, hogy meglásd, érzel-e némi különbséget.
– Nahát, Tematild, amikor én bemegyek a konditerembe, és elvégzek öt súlyzógyakorlatot, azonnal meglátszik a különbség: elfehéredem, és nyomban el akarok ájulni. Úgyhogy felejtős ez a sportolás-ötlet. Ehelyett inkább vasárnapra macskanapot rendelek el magamnak! – jelenté be határozottan atata.
– És ez pontosan mit is jelent, Tegyula? – kérdé félénken amama.
– Egész nap macskaként fogok viselkedni. Megreggelizem, utána kifekszem a napra, kicsit vakaródzok, fordulok egyet az utcán, majd nyávogok egy kicsit az ebédért, aztán némi cirógatásért, ebéd után szundítok egyet, majd nyalogatom magam, várom a vacsorát, és ha jól beettem, megyek csicsiskálni – vázolá fel terveit a fater.
– Még szerencse, hogy nem február van – jegyzé meg magának amama –, mert akkor a sebeidet is nyalogathatnád, miután seprűnyéllel jól megküldtek!
És amíg a zősök atata kandúrvasárnapjáról töprengtek, beállított hozzánk a zomzéd Zacsek, aki, mint mindig, ezúttal is rendkívüli információval szolgált.
– Amióta Zerbia-zerte megnyílt a sok-sok Lidli-üzlet, elkezdtem aggódni azon, hogy mivel fog majd ezentúl foglalkozni a zegény Raszim – magyarázá sejtelmesen a Zacsek. – Szerencsére talált magának elfoglaltságot a kereskedelmi és turisztikai miniszterünk, vasárnap részt vett a zerb–török barátság jegyében Belegrádban megrendezett kerékpárversenyen. Ez alkalommal elmondta, hogy Európában 60 millió ember foglalkozik szabadidős tevékenységként biciklizéssel, és 19 millióan a zabadságukat kétkerekűn töltik. És ezt figyeljék: a Raszim úgy értékelte, hogy a bicikliturizmus Zerbia nagy lehetősége!
– Végre valaki egy épkézláb ötletet fogalmazott meg! – jegyzé meg amama.
– Igen ám, zomzédasszony – mondá a Zacsek –, csakhogy ahhoz hosszútávú kerékpárutak kellenének, felénk viszont elvétve készülnek ilyenek, helyettük gyorsvasutat meg autópályákat építgetnek.
– Érthető, zomzéd – magyarázá a fater –, abból van haszon: az üzemanyagra kirótt adók, az autópályadíj, a műszaki vizsga, a regisztráció… Mit vasal be a zállam a zegény biciklistől?! Megadóztatja a macskaszemet?!
– Jaj, Tegyula – hörtyene fel amama –, hagyd már azokat a zegény macskákat békén!
– A kerékpározás elterjedéséhez először az egészséges életmódot kellene népszerűsíteni, de nálunk ezt sem teszik – melegede be a zokoskodásba a fater, ügyet sem vetve amama megjegyzésére. – Igaz, itt-ott elhangzik, hogy fontos az egészséges életmód, meg oda kell figyelni, hogy mit eszünk, mennyit mozgunk, mennyi vizet iszunk, meg ilyenek, de senki sem gondolja komolyan, hogy ezt be is kellene tartani! Ez csak egy szófordulat, mint amikor vendégek jönnek, és azt mondjuk nekik, hogy érezzék magukat otthon, holott dehogy szeretnénk, hogy úgy viselkedjenek, ahogyan otthon szoktak: elnyúljanak a kanapén, alsóneműben császkáljanak a lakásban, meg hangoskodjanak egymás közt!
A kerékpározásról közben a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Hászó új biciklivel kerekezik az utcán, amikor összetalálkozik Mújóval.
– Hászó komám, honnan neked ez a szép új bicikli? – kérdi csodálkozva Mújó.
– Az erdőben sétáltam, amikor összetalálkoztam a bicikliző zomzédasszonnyal. Amint megpillantott, leugrott a bringáról, félrelökte a járművet, ledobta magáról a ruháját, és azt mondta: „Hászó, vedd el, amit a szíved kíván!” Én meg elvettem a biciklit – mesélte Hászó.
– Igazad is volt – helyeselt Mújó –, mit kezdtél volna a némber ruhájával?!
Ám nemcsak a zerb–török barátság dúlt a napokban, hanem a zerb–francia bajtársiasságot is méltóképpen megünnepelték.
– Gondolta volna, zomzéd – kérdé a fater –, hogy a francia elnök belegrádi látogatása körül ekkora felhajtást csap majd a honi média?
– Azok után, hogy egyes bulvárlapok nem is olyan rég még a párizsi Notre-Dame-székesegyházban kiütött tüzet Isten büntetésének találták a kitűzött kozovói zászló miatt, valóban meglepő volt a Macron látogatása körüli médiahisztéria – mondá a Zacsek.
– Én azért sajnálom, hogy a francia elnököt nem kísérte el a kedves neje – sajnálkoza amama. – Így nem láthattuk meg közvetlen közelről, hogy mi a sikk manapság Párizsban.
– Brigitte Tanárnő helyett számos vállalkozó érkezett a francia elnökkel Belegrádba, akik sok-sok gazdasági vonatkozású szerződést írtak alá a zitteni illetékesekkel – magyarázá a fater –, sőt még az a lehetőség is felmerült, hogy francia vállalatok építik majd a belegrádi metrót.
– Jaj, zomzéd – álmélkoda a Zacsek –, nekem totál ellágyul a zívem, ha arra gondolok, hogy ilyen nagyzerű fővárosunk van, amelyben nem sokára lesz arabpazar víziváros, meg csudálatos földalatti…
– Én csak a Putyint sajnálom – jegyzé meg nagyot sóhajtva amama.
– Miket beszélsz, Tematild?! – kérdé megrökönyödve a fater. – Mi köze a zorosz elnöknek mindehhez?
– A Macron lassan olyan népszerű lesz Zerbiában, hogy majd a hazafiak az ő képével ellátott pólókat fogják hordani a putyinos majicák helyett a pléhzenész találkozókon – magyarázá amama.
– Attól azért annyira nem kell tartani, Tematild – kuncoga a fater –, a Macron olyanokat is talált mondani, hogy az EU-tagság még messze van, folytatni kell a reformokat és meg kell állapodni Kozovóval, ami, valljuk be, nem a legkedvesebb dallam a zerb fülnek, ezért kétlem, hogy az idén megváltozna a pólódivat a rostélyozós és ajvárfőzős fesztiválokon!
Pistike, francia sanzonokat dúdoló bringás kandúr
