Atata a héten bejelentette, hogy ő már nem nagyon tervez hosszú távra, mert úgyis felesleges, ausztráliai tudósok kimutatták, hogy 2050-re végveszélybe kerül az emberiség: a Föld lakosságának szélsőséges időjárási jelenségekkel kell majd szembenéznie, legalább kétmilliárd embert krónikus vízhiány fog sújtani, a környezeti változásoktól használhatatlanná vált termőföldek miatt nagyot zuhan majd az élelmiszeripar, a klímaváltozás következtében pedig legalább egymilliárd ember kénytelen lesz elhagynia otthonát, ami humanitárius katasztrófához fog vezetni. Még sokáig sorolta volna az apokaliptikus előrejelzéseket, ha amama félbe nem szakítja.
– Idefigyelj, Tegyula! – förmede rá a faterra az öreglány. – Felőlem sopánkodhatsz ahogy akarsz, csak egyre kérlek: magadban tedd! Lehet, hogy harminc év múlva élhetetlen lesz a bolygó, de ha gyorsan nem takarítod ki a konyhában a lefolyót, akkor nekem már most világvége lesz! Egyébként pedig a zokos tudósok azt is mondják, hogy tervekre és életcélokra igenis szükség van, mert azok megnövelik az életkedvet, aminek köszönhetően kitolódik az életkorhatár.
– Ez logikusan hangzik, Tematild, mert minél több a célod, annál több időre van szükséged a megvalósításukhoz, ám szerintem ezt csak azért hangoztatják, hogy még jobban kitolhassák a nyugdíjkorhatárt – mondá az összeesküvéselmélet-gyártók modorában atata. – Itt-ott 67 meg 70 évet emlegetnek, a brit konzervatívok azonban nem gatyáznak: 2035-re 75 éves korig tolnák ki a nyugdíjkorhatárt!
– Az a benyomásom, hogy napjainkban minden kitolódik – toppana be a zomzéd Zacsek. – Azt olvastam a napokban, hogy a tudósok szerint a kamaszkor immár 24 éves korig tart! Pedig a Petit elnézve, nekem úgy tűnik, hogy sokkal korábban kezdődik, mint a mi időnkben.
– A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, zomzéd – mondá amama. – Manapság állítólag 10-től 24 éves korig tart a kamaszkor.
– Kicsit gyerekek, sokáig kamaszok, aztán pedig gürizhetnek az idők végezetéig, a szerencsések közülük pedig még egy kicsit azután is – állapítá meg a fater.
Hogy kissé eloszlassa a borús gondolatokat a fejében, a Zacsek elmesélt egy viccet.
Panaszkodik a nyugdíjas az orvosának:
– Doktor úr, minden barátom azzal dicsekszik, hogy rendszeres zexuális életet él. Kérem, adjon valami tanácsot!
– Dicsekedjen maga is! Ki akadályozza meg ebben?!
– A nyugdíjnál maradva – meséle a Zacsek –, a héten nagy örömmel állított haza a nyugdíjasklubból a zanyósom. Már a küszöbről kiabálta: Újévtől svájci nyugdíjunk lesz! Sajnos ki kellett ábrándítanom: Mama, nem tetszett jól hallani, csak a svájci modell szerint számolják majd el, de ami az összeget illeti, nagyon is zerbiai marad az ellátmánya.
– Mindenesetre Vučko bejelentése szerint legkésőbb január elsején növekedni fog a nyugdíj – jegyzé meg amama –, és előtte még a legszegényebb nyugdíjasok egyszeri támogatásban is részesülnek majd.
– Minő meglepő, hogy közvetlenül a tavaszra esedékes választások előtt lesz nyugdíjemelés – kuncoga a fater.
– Ana kormányfő pedig ismertette, hogy 2020. január elsejétől jelentős mértékben megnövekszik majd az oktatásügyben dolgozók fizetése – mondá amama.
– Úgy látszik, nehéz levetkezni a régi reflexeket – nyugtáza a Zacsek.
– Ahogy mondja, zomzéd – bólogata atata. – Ám a haladók főbizottsági ülésén a Vučko szépen megcsillogtatta széleskörű műveltségét, többek között demonstrálva jártasságát a török nyelv rejtelmeiben, amikor gyakorlatilag mindenkinek, aki nem úgy látja a világot, mint ő, azt üzente: Sikter!
– De a zállamfő már azt is tudja – mondá a Zacsek –, hogy a haladók megnyerik a tavaszi voksolást, mert azt is bejelentette, hogy a leendő kormányban a mostani minisztereknek legalább a fele nem kap majd helyet. Az egyik zerb napilap tudni véli, hogy a tizenkét haladó miniszterből tavaszra csak egy marad funkcióban.
– Persze, hogy tisztában van leendő győzelmükkel – állapítá meg amama –, amikor a zellenzék egy része a bojkottra szólít fel. Merthogy megítélésük szerint a jelenlegi társadalmi és médiakörülmények között lehetetlen a fair választások lebonyolítása. Amit értek is, hiszen csak az év első felében négy bulvárlap címoldalán legkevesebb 419 álhír, illetve megalapozatlan és leellenőrizetlen hír jelent meg.
– Kapiskálom én, amit a Đilas mond: a bojkott az ellenállás világos üzenete, de nem egészen világos számomra: mi lesz utána? – töprenge a fater. – Teljes polgári engedetlenség? Tiltakozások minden téren? Az állam működésének az ellehetetlenítése? Ha igen: hogyan? Az erre irányuló konkrét terveket azért illene felvázolni, mert a közösségi oldalakon kifejtett hencegés szépkevés a haladók elleni küzdelemben.
– Biztos a külföldi nyomásgyakorlásban bíznak – így amama –, ami szerintem téves hozzáállás, mert a zeurópai érdekek még mindig a zeurópai értékek felett állnak, bármit is állítsanak a brüsszeli hölgyek és urak.
– Én viszont nem értem ezt a miniszteres dolgot – méláza a Zacsek. – Ha már egyes minisztereket le kell váltani, az azt jelenti, hogy nem jól végzik a dolgukat, ha pedig nem jól végzik a dolgukat, akkor miért kell a leváltásukkal várni több mint fél évet?!
– Ez már a logika terepe, zomzéd, és nem vagyok biztos abban, hogy itt effélékre különösebben odafigyelnének – nyugtáza atata.
Amiről a Zacseknek a következő párbeszéd jutott eszébe:
És Jézus kérdé követőit: „Ki vagyok én?”
És követői mondák: „Te vagy a földi létünk eszkatologikus manifesztációja, a személyiségünk ontologikus alapjainak megmutatója.”
És Jézus mondá: „Mi van?!”
Ugyanígy reagála atata is a napokban a mészárszékben, amikor a hentes közlé vele a töpörtyű meg a szalonna árát.
– Bógte, gyerekkoromban a szalonna, a töpörtő meg a disznózsír szegényes éteknek számított, most meg nem lehet őket megfizetni! – dühönge a fater. – Úgy árulják őket, mint a delikáteszt! Egyes szalonna és töpörtő négyszer-ötször drágább, mint a sertéshús, még a szappanszalonnának csúfolt finomságért is elkérnek egy ezrest!
– Ne húzd fel magad ezen annyira, Tegyula, mert még rosszul leszel – csillapítá a zöreget amama. – Különben is kevesebb hústerméket kellene fogyasztanunk, az Eurostat adatai szerint zöldség- és gyümölcsfogyasztásban a magyarok a lista végén kullognak Európában.
– Jaj, Tematild, tudod, hogy ha zöldséget eszek, aztán egész nap depressziós vagyok – sopánkoda atata.
És mielőtt még összezörrenhettek volna a táplálkozási szokásokon, felkiáltottam, hogy van egy mentőötletem, mire mindketten csodálkozva rám néztek.
– Mától kezdve együnk mindennap zilvás gombócot! Abban egyesül a gyümölcs, vagyis a zilva, ami most úgyis irtó olcsó, és a zöldség, vagyis a krumpli. És ami a legfontosabb: olyan finom, mint a bécsi szelet! Biztos azért, mert ezt is meg azt is morzsában hempergetik meg!
Pistike, gombócozás közben a jövőt tervező kiskamasz
