Atata a napokban elégedetten nyugtázta, hogy a zállamfőnk találkozott Ferenc pápával, ami szerinte a legfontosabb esemény Zerbia újabb kori történelmében.
– Képzelje, zomzéd – magyaráza az öreg a Zacseknek –, a Vučko végre-valahára a megfelelő emberrel tárgyalt, mert ha valaki segíthet ezen az országon, akkor az maga a Jóisten, és a pápa remélhetőleg tud valamit tenni az érdekünkben.
– Azt akarja sugallni, zomzéd, hogy a Vučko vëzát keres? – kérdé a Zacsek meghökkenve. – Mint amikor valamit el akarunk intézni valamelyik salternál, és keresünk valakit, aki ismer valakit, aki ismeri az ott dolgozó személyt, aki el tudja intézni a számunkra fontos ügyet?
– Pontosan! – válaszola lelkesen a fater. – Másképpen nem megy. Tudja, hogy van az, amikor a tolóablak elé kerül az ember, és megsemmisítő tekintetével végig méri őt az enyhén pelyhedző salterusa.
– Ne is mondja – rázá meg magát a Zacsek –, máris beleborzongtam!
– Nos, látja, a világegyetemben is ugyanúgy működnek a dolgok, mint felénk – magyaráza tovább atata. – Nincsenek egyértelmű szabályok: ha például valami okmányra van szüksége, más iratok kellenek hozzá Kanizsán, Becskereken vagy Zabadkán.
– Nem kell ennyire elkomplikálni, Tegyula – szóla bele amama –, megesik, hogy egyetlen épületen belül is minden salteros külön politikát folytat. Én egy ügyintézéshez vittem A, B, C, D dokumentumot, erre azt mondta a kedves hölgy, hogy nem elég! Egy ötödikre is szükség van! Szerezzem be, és jöjjek újra! És még hozzáfűzte, miért jövök felkészületlenül, csak feleslegesen feltartom a sort és rabolom a drága idejét!
– És beszerezte az úgynevezett E dokumentumot, zomzédasszony? – kíváncsiskoda a Zacsekné.
– Be én! – mondá amama. – De akkorra egy másik tisztviselőnő ült ott. Széles mosollyal az arcomon átnyújtottam neki az egész paksamétát, sorra nézte a papírokat, elvette az A, B, C, D dokumentumot, egy pillantást vetett az E-re, az orrára tolta a szemüvegét és a tolóablakon keresztül megkérdezte: Ez meg mi?! Mondom neki, hogy a kolléganője kérte. Ez nem kell! – mondta ő, és visszaadta.
– Erről beszélek! – magyarázá a fater. – Világos megfogalmazások híján mindenki a maga módján értelmezi a szabályokat, amiből kifolyólag sose tudni, hogy az embernek mikor mire van szüksége, vagy mikor hogyan kell viselkednie.
– Lehet, hogy a közigazgatásunkban annyira nem egyértelműek az előírások, de vannak területek, ahol bizony azok – mondá a Zacsek –, így hát a héten újabb nyolcvanmillió eurót perkáltunk le a Világbanknak és a Párizsi Klubnak azon hitelek törlesztésére, amelyeket még a Titó idejében vett fel a néhai ország.
– Attól tartok, hogy azokat a kölcsönöket, amelyekből az elvtársak és az elvtárnők anno dőzsöltek, még a Peti és a Pisti is törleszteni fogják – sóhajta a Zacsekné –, pedig a Titó már a mi számunkra is történelem.
A történelemről pedig a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
A bácsi a tévé előtt ül a nappaliban, amikor a néni az ajtóból odaszól neki.
– Mit nézel, papa?
– Egy történelmi filmet, anyjuk – válaszolja a bácsi.
A néni közelebb csoszog a tévéhez, és felkiált:
– De hiszen ez pornó!
– Nekem történelem.
A kuncogás még el sem halkult, amikor amama egy huszárvágással visszakanyarodott az előző témához.
– Azt akarod mondani, Tegyula, hogy a hazai ügyintézés fortélyaiból okulva, a Vučko felkeresi a világ összes vallási vezetőjét annak érdekében, hogy minél jobb kapcsolatot építsünk ki a Jóistennel? – kérdé kissé sejtelmesen az öreglány.
– Így igaz! – bólogata a fater. – Sose tudni, ki van vele a legjobb viszonyban.
– A dalai lámát azért szerintem ki fogja hagyni – jegyzé meg a Zacsek.
– Miért, szívem? – kérdé a Zacsekné.
– Mert nem szeretne rossz pontot szerezni a kommunista kínai testvéreinknél – logikáza a Zacsek. – A kínaiakra pedig nagy szükség van, ők építik a legfontosabb utakat felénk, meg hát tőlük várjuk a repülőautókat!
– Jól beszél, zomzéd – ismeré el a fater –, de ha jobban belegondolunk, a kommunizmus is egyféle vallás, csupán világivá tették az Isten fogalmát, gondoljunk csak az imént említett Titó elvtársra…
No de még mielőtt az öreg ezt bővebben is kifejtette volna, a Zacsek gyorsan elmesélt egy újabb viccet.
Az Egyház embereket bíz meg, hogy minél több Bibliát adjanak el. Két hét múlva a gyűlésen beszámolót tartanak.
Valaki eladott ötöt, valaki tízet, a legnagyobb eredményt azonban a dadogós érte el, aki több, mint húsz Bibliát adott el. Kérdezik tőle, hogy csinálta?
– A-A-A-Azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fe-felolvasom.
Ha jobban belegondolunk, a Vučko lobbizásának a pápánál máris megvan az eredménye! Alig néhány nap telt csak el a vatikáni találkozó óta, amikor Ana kormányfő a hét elején bejelentette, hogy november elsejétől a közszférában növekednek a bérek, az év végéig a nyugdíjasok ötezer dináros egyszeri segélyben részesülnek, január elsejétől pedig tartósan megnövekszik az ellátmányuk.
– Nahát, Tematild! – kurjonga atata. – Úgy tűnik, hogy hamarosan beüt a jólét! Legalábbis a közalkalmazottak számára.
– A napokban jártam az iskolában – mondá a Zacsekné –, a Peti és Pisti tanítónénije elárulta, hogy a tanáriban a pedagógusok az elvándorlásra biztatják egymást.
– De miért?! – értetlenkede a zomzéd Zacsek.
– Azért, szívem – magyaráza neki a felesége –, mert abban bíznak, hogy ha sokan elmennek, akkor majd azoknak, akik maradnak, nagyobb mértékben emelik a bérüket. Ugyanúgy, mint az egészségügyi dolgozók esetében.
– Legtöbb nővér és ápoló hagyja el az országot – egészíté ki amama –, ergo a bejelentés szerint a nővéreknek és ápolóknak emelkedik majd a legnagyobb mértékben a fizetésük.
– Nagy humbug az egész! – legyinte a fater. – Fel kell turbózni a fizetéseket, hogy az év végéig az átlagbér értéke elérje a megígért 500 eurót, és dicsekedni lehessen vele a választásokig.
– A választásokról jut eszembe – mondá a Zacsek –, mostanra már minden nagyobb ellenzéki párt és tömörülés bejelentette, hogy bojkottálni fogja a megmérettetést.
– És akkor majd nem lesz érvényes a szavazás? – kérdé a Zacsekné.
– Dehogynem, zomzédasszony – legyinte atata –, csak még haladóbb lesz a parlament összetétele.
– Ami a bojkott sikerét jelenti majd! – fűzé hozzá amama. – A bojkottra felszólító ellenzékiek ugyanis azt állítják, minél nagyobb győzelmet arat a Vučko pártja, annál sikeresebb lesz a bojkott.
– Mert az azt jelentené, hogy azok, akik velük vannak, nagy számban távol maradtak a szavazói urnáktól – magyaráza az öreg.
– Ha jól értem, akkor a zellenzék a legnagyobb ellenfele nagyarányú győzelmét a saját sikerének titulálná? – kérdé a Zacsekné. – Na és mi lesz a választások másnapján?
– Ez az a kérdés, amire még nem született épkézláb válasz – mondá amama. – Nekem néha az a benyomásom, mintha maguk a zellenzékiek is kissé elbeszélnének egymás mellett.
– Megesik az, zomzédasszony, a nem egyértelmű kommunikáció még a legjobb házasságokban is félreértésekhez vezethet – mondá a Zacsek, és elmeséle egy viccet.
A feleség elküldi a férjét a boltba. A következőt mondja neki:
– Vegyél egy kenyeret, ha van tojás, hozzál tízet.
Hazaér a férj tíz kenyérrel.
– Miért hoztál tíz kenyeret?! – hüledezik a feleség.
– Volt tojás! – válaszolja a férj.
Pistike, nagyapái hiteleit törlesztő nebuló
