Atata a múlt hétvégén úgy futballozott, mint a Messzi Ronáldó, ám nagy buzgalmában annyira megütötte a jobb térdét, hogy meccs után alig tudott talpra állni. Kénytelen volt orvosi segítséget kérni sajgó lábára, nagy megrökönyödésére azonban az ügyeletes ortopéd, ahelyett, hogy megdicsérte volna a játékban nyújtott önfeláldozó magatartásáért, lecseszte a történtek miatt.
– Én uopste nem értem ezeket az orvosokat – panaszkoda a fater –, az egyik azt mondja, hogy sportoljak, mindegy, hogy mit, csak mozogjak minél többet, a másik meg cinikusan kioktat, amiért megsérültem focizás közben. Képzeld, Tematild, azt mondta, hogy válasszak más sportágat!
– Igaza is van! – érte egyet a dokival amama. – A te korodban, Tegyula, legjobb lesz, ha áttérsz a kimért kocogásra.
– Kizárt! – tiltakoza a fater. – Az se veszélytelen, könnyen kibicsaklik a lábam, meg én sose szerettem üresben szaladgálni. Labdával, busz után, veszett kutya elől igen, de önmagáért a futásért soha. Különben meg nincs igaza az orvosnak! A páciens nem jókedvében megy hozzá, hogy ő fölényeskedjen vele! A jó orvos elsősorban kiváló pszichológus, már a hozzáállásával megkezdi a gyógyítást.
– Jól beszél, zomzéd – mondá az épp betoppanó Zacsek –, Zerbiában azonban a zorvosok egy része vagy nem vesz komolyan, csak épp azt nem mondja, hogy felesleges volt idefáradni, vagy pedig leteremt, hogy miért nem jöttél korábban!
– Amikor meg ott vagy, akkor az idejének háromnegyedében a számítógép monitorját figyeli, és nem veled foglalkozik – méltatlankoda az öreg.
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Az atyafi elment az orvoshoz, s miután az orvos megnézte a leleteit, így szólt:
– Önnek mától kezdve szigorúan tilos alkoholos italt és szénsavas üdítőt fogyasztania, nem ehet semmi zsírost, kerülnie kell a disznóhúst, az édességet, a tésztaféléket…
A páciens felállt, kivette az orvos kezéből a leleteket, és szó nélkül az ajtó felé indult.
– Most meg hova megy?! – szólt utána megrökönyödve a doktor.
– Majd visszajövök, ha nem lesz ennyire kötekedő kedvében!
Nem tudom, mennyire siet majd vissza a dokihoz az ipse, lehet, éppen annyira, mint a Távol-Keletről felénk zakatoló vonatszerelvény.
– A közlekedésügyis Zorana a napokban bejelentette, hogy létrejött az első vasúti teherszállítási útvonal Kína és Zerbia között – mondá a Zacsek. – A tehervonat a Belgrádtól 10 500 kilométer távolságra lévő Csinanból indult el, és útja 25 napig tart majd.
– Nos, nem voltam rest, és utánaszámoltam – fontoskoda a fater. – Ez azt jelenti, hogy ez a szerelvény napi 420 km-t tesz meg, ami egyben azt is jelenti, hogy átlagosan óránként 17,5 kilométert tesz meg. Ez aztán a sebesség!
– No de olykor meg is kell állnia, Tegyula – jegyzé meg amama. – Hegyeken, völgyeken, országhatárokon keresztül halad át.
– Helyes észrevétel, Tematild! – mondá atata. – Tegyük fel, hogy napi 12 órát áll. Hogy miért, azt most ne firtassuk, áll és kész! Ebben az esetben a maradék 12 órában sikerül neki elérnie a 35 kilométeres óránkénti sebességet. Hasít, mint Manci néni a villanybiciklin!
– De ez még nem minden! – kuncoga a Zacsek. – Az ominózus szerelvény azt a felszerelést szállítja, melyet Kína legnagyobb infrastruktúra-fejlesztője használ majd a Belgrád–Budapest gyorsvasút építésénél!
– Bárhogyan is élcelődtök – tromfola amama –, meg kell mondanom, hogy én örülök annak, hogy felénk természetbarát a vasúti közlekedés.
– Természetbarát?! – értetlenkede a fater. – Ez mit jelent?
– Biztos azt, hogy a síneket benőtte a gaz – válaszola amama helyett a zomzéd Zacsek.
– Valóságos biosínpárok hálózzák be az országot – mondá az öreg, és mindketten felnevettek.
– Ha megengeditek, elmondanám – jegyzé meg amama. – A természetbarát vasút igazodik az ember igényeihez. Japánban például olyan vonatokat tesztelnek, amelyek a 600 kilométeres óránkénti sebességet is elérik. Mire jó az?! Elsüvít melletted a táj, és semmit sem látsz belőle.
– Eszerint felénk igen természetbarát a vasúti közlekedés – bólogata a fater. – Ha vonattal mész a montenegrói tengerpartra, azt is megcsodálhatod, hogyan virágzik ki, sőt, hogyan nő meg szép magasra egy fa!
– Úgy tűnik, a kormányfő Ana is a zerb vonatok gyorsaságával csatlakozik a haladó párthoz – állapítá meg a Zacsek. – A héten a Vučko és a zőke Zorana is kijelentették, hogy örömmel várják Anát a pártban.
– Elnézve egyes párttisztségviselőket, őszintén megmondom, nem gondoltam volna, hogy olyan nehéz bejutni ebbe a haladó brigádba – lamentála amama –, zegény Ana már egy éve mondogatja serényen, mekkora megtiszteltetés lenne számára betagosodni a pártba, és lám még mindig nem sikerült neki elintéznie, holott miniszterelnökként csak van némi vëzája.
– Biztos azért nem lépett eddig be, mert még nem üti meg a szintet – élcelőde az öreg. – El sem tudjuk képzelni, ott mennyi doktor van!
– Na de ez uopste nem feltétel ahhoz, hogy valakiből miniszter legyen! – mondá a Zacsek.
– Így van, zomzéd – bólogata amama –, én is megnyugodtam, hogy a Pistiből elemi iskolai végzettséggel is lehet majd miniszter. Ezt mondta legalábbis a Vučko, arra reagálva, hogy a gonosz ellenzékiek meg egyes egyetemisták kifogásolják a Mali pénzügyes doktori disszertációját, és a leváltását követelik.
– A zokosok erre azt mondanák, hogy téziscsere – bölcselkede atata –, felénk meg általában úgy emlegetik, hogy összekeveri a szezont a fazonnal, vagyis arra a vádra, hogy a Mali plagizálta a doktoriját, azt mondja, hogy a miniszterkedéshez nincs is szüksége doktorira, miniszter nyolcosztállyal is lehet valaki, ez politikai döntés kérdése. Ez igaz, ám most nem erről van szó! Most arról van szó, hogy ha valakiről netán kiderül, hogy csalt, méltó-e a miniszteri tisztségre?!
A nagy államügyek helyett azonban amamát sokkal jobban aggasztja, ami velem és a Zacsekpetivel történik a ziskolában.
– Halljátok, jól fel kell gyűrnötök a gatya szárát, ha nem szeretnétek, hogy a Peti és a Pisti a kortársak közötti erőszak áldozataivá váljanak – sopánkoda amama.
– Miket beszélsz, Tematild?! – hörtyene föl a fater.
– Nem hallottad, Tegyula? – így amama. – Olvastam a sajtóban, hogy a kortársak közötti erőszak legújabb változata a „fuser” megnevezés. Azokat a gyerekeket zaklatják, akik nem márkás cuccokban járnak a suliba. Még csak az hiányzik, hogy a többi gyerek megtudja, hogy többnyire a turiba járok vásárolni.
– Mindez ennek a sok agytompító, téves viselkedési mintát közvetítő valóságshow-nak, jelentéktelen témákat favorizáló bulvármédiának, meg nyálas púderzenének a következménye, amelyek középpontjában mindig a pénz áll, elszippantva az életteret a valódi értékek elől! – háboroga a Zacsek.
– Na ja! – így a fater. – És ezt a sok igénytelen szemetet elsősorban a mai diákok szülei, sőt nagyszülei fogyasztják, ami sokat elárul környezetünkről, ha nem vigyázunk, lassan már az egész ország egy nagy valóságshow-vá változik.
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.
Két sztárléta beszélget.
– Tudtad, hogy jövőre az egyrészes fürdőruha lesz a divat?
– Tényleg?! És melyik részt hordjuk majd?
Pistike, fuserul öltözködő miniszteraspiráns
