Az elmúlt hétvégén irtó magas volt a légszennyezettség az országban, különösen Belegrádban, Borban, Újvidéken, Pancsován meg Zabadkán. Atata el is döntötte, hogy körbenéz a kupindón, az ebayen meg az alibabán, és mindannyiunk számára keres légszűrő maszkokat jutányos áron.
– Ugyan, Tegyula, ne bolondozzál – mondá a faternek amama –, nem gondolod tán komolyan, hogy majd szájkosárral járok dolgozni?! Kelekótyának néz majd mindenki az utcán meg a munkahelyen!
– Az a baj veled, Tematild, hogy hiú vagy – állapítá meg az öreg. – Neked fontosabb hogyan nézel ki, és milyennek látnak mások, mint a saját egészséged! Pedig nem ártana odafigyelni rá, mert a légszennyezettség számos betegség okozója. És a helyzet csak rosszabb lesz, mert a fűtési idény igazából még csak most kezdődött el.
– Próbáljon derűlátóbban tekinteni a dolgokra, zomzéd – toppana be a Zacsek –, a magas légszennyezettség annak a jele, hogy zuperül élünk, sok az autó az utcákon.
– Hát abból bizisten több van a kelleténél – bólogata egyetértően atata. – Az a baj, hogy a zömük úgy füstöl, mint a szmëdërëvac, amikor telepakolják mindenféle hulladékkal.
– Különben meg a szakemberek szerint a maszk nem sokat segít – magyarázá a tájékozott amama –, meg a légszennyezés is gyorsan elmúlik, csupán a magas légnyomás meg a szélcsend az oka a jelenlegi helyzetnek.
– Igen – tamáskoda a fater –, a mi bölcs szakembereink mindent az időjárási körülményekre kennek, és mint mindig, ezúttal is a kossava jobbító erejében bíznak. Holott nem ártana utánanézni, hogy vajon minden vállalat eleget tesz-e a környezetvédelmi előírásoknak! Meg miért ne lehetne néhány napra betiltani a nagyvárosokban az autós közlekedést?! Megmondom miért: azért, mert ahhoz cselekedni kellene! Sokkal könnyebb várni a szelet.
Amiről a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
A férj nedves nadrágban jön haza.
– Így esik az eső? – kérdezi a feleség.
– Nem, ilyen erős a szembeszél.
A zősök beszámolója alapján azonban a légszennyezés mellett a haladó párt tizenegyedik születésnapja is nagyon izgalmas volt a múlt hétvégén.
– A Vučko nagyon érdekeseket beszélt – mondá sejtelmesen a fater. – Azt üzente, hogy „sohase válasszák azokat, akik könnyű megoldásokat ígérnek, mert azok csalók”. Meg azt is hozzátette, hogy „a népet nem szabad félrevezetni, bármennyire is nehéz legyen a helyzet”, mert „a nép végül mindig meggyűlöli azokat, akik hazudtak és hízelegtek neki”.
– El kell ismerni, hogy rendkívüli tehetsége van megragadni a lényeget – jegyzé meg elismerően a Zacsek. – Azt is mondta, hogy tavaszra választások lesznek, és hogy itt az ideje, hogy a haladók eddig nem tapasztalt fölénnyel nyerjenek.
– Nem lesz nehéz dolguk – legyinte a fater –, amikor a zellenzék java része bojkottálni készül a megmérettetést.
– Nahát! – kedélyeskede amama. – Így könnyű jósolgatni! Mit nekünk Nosztradamusz meg Baba Vanga, Vučko a tökéletes jövendőmondó: előre sejti, hogy a haladók fölényesen megnyerik a jövő évi választásokat! Közvélemény-kutatás meg Exit Poll sem szükségeltetik neki hozzá.
– Apropó! Erről egy találós kérdés jutott szembe – mosolyoda el furfangosan atata. – A jóshoz előre be kell jelentkezni, mint az orvoshoz, vagy ő előre tudja, hogy jövök hozzá?
Aminek kapcsán a Zacsek egy borzalmas történetet mesélt el.
Az egyszeri ember elmegy a jövendőmondóhoz. A jós hosszasan nézi a tenyerét, majd nagyot sóhajtva elmondja a látottakat.
– Magára szörnyű jövő vár. Önt megölik, forró vízben hempergetik, megperzselik, végül feldarabolják…
– Jaj, várjon, elfelejtettem levenni a bőrkesztyűmet!
Azt ugyan nem tudom megmondani, vajon mennyi bőrkesztyűt készítünk, de miután megkötöttük a szabad-kereskedelmi megállapodást az Eurázsiai Gazdasági Unióval, a kereskedelemügyis Raszim elárulta, hogy Oroszországba nejlonharisnyából exportálunk legtöbbet.
– Nem is tudtam, Tegyula – mondá amama –, hogy a csinos orosz lányok is ugyanolyan harisnyát hordanak, mint én.
– Erről az információról eddig sajnos én is lemaradtam – ismeré el az öreg nagyot sóhajtva. – No, nem mintha sok ruszkinyának vizsgáltam volna meg tüzetesebben a lábát.
– Engem csak az érdekel, vajon az EU-nak mennyire tetszik, hogy Zerbia ennyire bratyizik a ruszkikkal: hol közös hadgyakorlat, hol gazdasági együttműködés – töprenge a Zacsek –, bár, igaz, amíg nem vagyunk EU-tagok, nyugodtan lehetünk más kereskedelmi uniók tagjai, az EU-csatlakozáskor viszont úgyis mindből ki kell lépnünk.
– Elnézve az EU-ban uralkodó bővítési kedvet, attól tartok, hogy jó sokáig élvezni fogjuk még az Euroázsiai Gazdasági Unió nyújtotta előnyöket – jegyzé meg a fater.
Amiről a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
– Vettem egy hulahoppot – mondja a feleség a férjének.
– Nejlonharisnyára gondolsz?
– Nem, hanem arra a karikára, amit a derék körül kell forgatni, tudod.
– Tudom, persze. És megfelel a méret?
Ámazonban az EU-csatlakozásnál és az oroszországi piacnál amamát sokkal jobban izgatja, hogy a december 14-én hatályba lépő új növény-egészségügyi alaprendelettel összhangban nem lehet majd az EU területére egyetlen almát, körtét, zilvát vagy cseresznyét sem bevinni növényegészségügyi bizonyítvány nélkül.
– Tegyula, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a tízóraihoz a táskámban egy alma lapul, azt Röszkénél a határőr majd elveheti tőlem? – kérdé amama.
– Attól tartok, hogy ez pontosan azt jelenti – mondá bólogatva atata.
– Az előírást az EU területén termesztett növények védelme érdekében hozták meg – magyaráza a Zacsek –, az illetékesek szerint a betartásával csökken majd az EU területén nem honos kártevők bekerülésének és megtelepedésének a kockázata.
– Jaj, már látom lelki szemeim előtt, ahogyan mindenkit leszállítanak az autóbuszról, sorba állítják az embereket, kinyittatják a poggyászokat, és megkezdődik a kotorászás az utolsó szem zilva után – sopánkoda amama.
– Ezentúl majd banánt, ananászt meg datolyát viszünk magunkkal – mondá a fater –, mivel ezek a déligyümölcsök nem szerepelnek a feketelistán.
– Ezek szerint a királyhalmi termelőknek alighanem befuccsolt a biznisz – sóhajta mama –, nem tudják majd az utcán eladni a Magyarországra tartóknak az almát, ha azt nem lesz szabad átvinni a határ túloldalára.
Az almáról pedig a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Az orvos és a vámos ugyanabba a lányba voltak szerelmesek.
Az orvos egy szál rózsát ajándékozott a lánynak, a vámos pedig egy almát.
A lány kicsit elcsodálkozott ezen, és megkérdezte a vámostól:
– Értem az okát annak, amikor rózsát ajándékoznak, de nem értem az almáét.
Mire a vámos:
– Napi egy alma távol tart az orvostól.
Pistike, szájkosárral hulahoppozó jövendőmondó
