Atata a héten orvosi vizsgálaton járt. Aztán napokig az ott feltett kérdések jártak a fejében: szokott-e fáradtságot érezni, vannak-e gondjai az alvással, foglalkoztatják-e negatív gondolatok, meg ilyenek. Nahát, mondta, fogalmam sincs, hogy a pozitív vagy a negatív gondolati tartományba tartozik-e, de bevallom, olykor eszembe jut: a Facebook közössége arról ábrándozik, hogy a Milka csokoládé egész Bromazepamokkal mekkora sláger lenne Zerbiában. No de hogy elterelje a fura gondolatokat, rendelt nyolc könyvet egy internetes árleszállításban. Hazai portálon, nem az Alibabán, mint a sok egyedülálló, akiknek köszönhetően az online kereskedelemre szakosodott kínai nagyvállalat hétfőn egy nap leforgása alatt 38,4 milliárd dollárnyi forgalmat bonyolított le.
– Száz szerencse, Tematild, hogy annak idején elvettelek, most legalább nem kellett a szinglik napján kiköltekezned – mondá elégedetten a fater.
– Miről beszélsz, Tegyula?! – méltatlankoda a muter. – Még hogy te vettél el?! Ha nem állok a sarkamra, még most is a lüke haverjaiddal söröznél, s közben a fociról meg szakállas filozófusokról elmélkednétek! Apropó: tudtad azt, hogy a tudósok megállapították, hogy a férfiszakállban több a bacilus, mint a kutyaszőrben?! Úgyhogy: eszedbe ne jusson szakállt növeszteni! Egyébként meg mi a fene ez a szinglik napja?
– Ez olyan ellen-Valentin-nap féle megmozdulás – magyarázá atata –, de a körítés nem fontos, a lényeg a vásárláson van, 24 órás leárazások vannak. Állítólag alig egy perc alatt már átlépték az egymilliárd dollárt!
– Ennyi szingli van a világon? – döbbene meg amama.
– Ki tudja – voná meg a vállát az öreg. – Az is lehet, hogy nemcsak a szinglik vásároltak, hanem azok is, akik azok szeretnének lenni. Biztos emlékszel annak a rendőrnek a bölcseletére abból a lengyel krimiből, amit a múltkor néztünk.
– Mit is mondott az az elmés komcsi zsaru? – töprenge amama.
– Szerinte, hangsúlyozom: szerinte – hangsúlyozta atata –, a férfiember huszonévesen minden nőt szeret. Harmincévesen már csak egyet. Negyven felett ismét minden nőt szeret – kivéve azt az egyet!
No de még mielőtt amama bármit is mondhatott volna, az öreg a kedvenc területére, az irodalom és a politika kapcsolódására terelte a szót.
– Ha a zerbek nem vigyáznak, még lesz egy irodalmi Nobel-díjasuk – mondá sejtelmesen a fater.
– Igen?! – lepőde meg az öreglány. – És ki kapná: a Basara, az Albahari vagy a Velikić?
– A Handke! – toppana be a zomzéd Zacsek. – Nem látta, zomzédasszony a Facebookon, hogy az osztrák írónak állítólag volt jugoszláv útlevele, amit 1999-ben állítottak ki neki, most már csak azt kellene kideríteni, hogy volt-e itteni állampolgársága is, mert ha igen, akkor ő lehetne az első echte zerb irodalmi Nobel-díjas, lévén, hogy az Ivo Andrić a Nobel-díjat még az átkos jugoszláv időkben kapta.
– Valamilyen szinten ez igazságos is lenne – állapítá meg a fater –, politikai álláspontja miatt szülőhazájában sokan nemigen szívelik, itt meg annál inkább, egyesek egyenesen imádják, igaz, ők sem annyira az alkotásait, mint inkább a zerbbarát politikai meglátásait kedvelik, de sebaj, remélhetőleg most már majd a könyveit is elolvassák, szóval mindenki boldog lenne. Igaz, Handke nem zerbül, hanem németül ír, de valljuk be, egyre több zerb ír és tanul németül.
Amiről a Zacseknek egy vendégmunkásokról szóló vicc jutott az eszébe.
Kifogta a gastarbeiter az aranyhalacskát, aki megígérte neki, amennyiben elengedi, teljesíti három kívánságát.
– Szóval, a következőképpen legyen. Az első kívánságom az, hogy a szomszéd gastarbeiternek legyen egy óriási háza, nagyobb mint a Fehér Ház. A második kívánságom, hogy a házhoz sárgarézből készült bejárati kapuja legyen neki, a kerítésoszlopokon pedig hatalmas betonoroszlánok álljanak. A harmadik kívánságom meg az lenne, hogy ez a meseház valahol Argentínában legyen, hogy a szomszéd senkinek se mutathassa meg a faluban!
Atata a héten azt sérelmezte, hogy irtó hosszú a munkaideje, mint mondta, semmi szabad ideje sem marad feltöltődésre, mert szinte non stop dolgozik, reggeltől estig gürizik, és még a hétvégére is marad neki elvégzendő feladat.
– A fejlett világ a munkaidő és a munkahét csökkenése felé halad, nálunk meg sokan még mindig „hazaviszik” a munkát, az üzletek vasárnapi zárva tartása pedig ebben a pillanatban tudományos fantasztikumnak tűnik – méltatlankoda a fater. – Pedig a Microsoft japán részlege ötnaposról négynaposra csökkentette a munkahetet, amivel 40 százalékkal növelte a produktivitást! A főnök azt üzente a munkásoknak, hogy dolgozzanak kevesebbet, szabad idejük egy részét fordítsák új ismeretek elsajátítására, és pihenjék ki jól magukat. Ami meghozta az eredményt.
– Nálunk egyes munkaadók attól sem ódzkodnak, hogy a leglehetetlenebb időpontban behívják a dolgozót az éppen felmerülő feladatot elvégezni – jegyzé meg zomorúan amama. – Mintha sajnálnának tőle minden pillanatot, amikor nem nekik dolgozik.
– Ez a foglalkoztatás sajátos módja – mondá a Zacsek. – Nem csoda, hogyha valakinek betelik a pohár, és valamelyik nyugat-európai országban keres magának boldogulást.
– Ahol aztán egyeseknek bejön az élet, másoknak meg kevésbé – állapítá meg bölcsen az öreg.
Néhány másodpercig csendben néztek maguk elé, amikor hirtelen amama felkiáltott.
– Jaj, de azt láttátok – lelkendeze az öreglány –, hogy a belegrádiak úgy megirigyelték a becskerekiektől a Béga folyó elterelése után szárazon maradt függőhidat, hogy ők is szeretnének maguknak egyet?!
– Egyelőre még nem dőlt el, Tematild, hogy a régi híd a Száván a jövőben Újbelgrádot és az Ada Ciganliját köti majd össze, vagy dísz lesz az Ušće parkban – jegyzé meg atata.
– Az a lényeg, hogy a régi hidat áthelyezik a régi helyéről – mondá a Zacsek –, holott a szakemberek szerint nem létezik semmiféle szakmai magyarázat, amely igazolni tudná egy új híd felépítését tizenkét méterre a régi hídtól, amelyet viszont nagy valószínűség szerint tényleg a parkba szállítanának, hogy összekösse a rétet a réttel.
– De az új híd majd biztosan összhangban lesz a vízivárossal! – ujjonga amama.
– Ha valóban a parkba kerül a régi híd – mondá atata –, akkor ez lehetne egy új trend kezdete Zerbiában: a szárazon maradt hidak mint a hiábavaló és fölösleges építkezések szimbólumai.
A hídépítésről pedig a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe:
Móricka Istennel beszélget.
– Istenem, szeretném, ha építenél egy hidat, amely összekötné Európát és Amerikát.
– Lehetetlen, Móricka. A két földrész közt az Atlanti-óceán terül el, óriási vízterület, a hídnak irtó szélesnek kellene lennie a háborgó víz felett, instabil lenne, meg nagyon sokba is kerülne.
– Értem… Akkor legalább magyarázd meg, miért van az, hogy bármit is teszünk, az sohasem felel meg a nőknek. Hol nevetnek, hol sírnak, hol dühösek, de sohasem tudni mit gondolnak és mire vágynak. Hogyan tudnánk mindig a kedvükben járni?
– Rendben, Móricka, mondd csak: hány sávos legyen az a híd?
Pistike, szingli hídverő