Atatát a héten irtó kikészítette a karácsonyi készülődés. Mondta is, hogy ezt az ünnepet igazából az ünnepeli, aki kvázi nem ünnepeli, hanem csak ül otthon csendben. Merthogy a többségnek túlnyomórészt arról szól, hogy iderohansz, odarohansz, ennek veszel ajándékot, annak veszel ajándékot, közben azon aggódsz, hogy az érintetteknek tetszenek-e majd a szerzemények, aztán bevásárlás a konyhára, piac, kisbolt, zupermarket, majd karácsonyfa-díszítés, takarítás, főzés, legalább hatféle sütikészítés, s mire minden pöpec lenne, már olyan fáradt vagy, hogy a Reszkessetek, betörők!-et is elalszod. Szerencsére a Zacsekpeti és az öregje átugrottak kóringyálni, és a mézespálinkázás a zomzéddal ébren tartotta a fatert.
– Máma felvilágosodtam, zomzéd – mondá titokzatosan az öreg a Zacseknak. – Én ezentúl a poklot egy végtelen bevásárlóközpontnak képzelem el, ahol rengetegen tolonganak az árupultok között, kétpercenként formaruhás lánykák ugranak eléd rendkívüli kínálatukkal, vagy telefonon hívnak, hogy azonnal vegyél valami vacakságot, mert rendkívüli akciójuk csak most, csak itt, csak neked szól!
– Megnyugodhat, zomzéd – csillapítá a fatert a Zacsek –, ha minden igaz, akkor a jövőben nem kell tartania a telefonáló kereskedőktől, mert ha jelzi, hogy nem szeretne ilyen jellegű megkeresést, akkor a call centerben dolgozók többé már nem hívhatják a számát.
– Helyes! – érte egyet atata. – Egyébként ez az egyik leghaszontalanabb munka a világon. Embereket zaklatsz, és közben megpróbálsz rájuk sózni valami használhatatlan bóvlit!
– Mi ebben a különös, Tegyula? – kérdé amama. – Így működik a marketingipar.
– Mondasz valamit, Tematild! – bólogata a fater. – A fájó térdemre vásárolt csodakrémjeid is mind ilyenek lehetnek. A reklámokban mindenki elmondja, hogy fel sem tudott kelni az ágyból, ám miután azzal bekente, könnyedén táncra perdült, meg azóta is olyanokat művel, amit előtte még sose, a világot is kifordítja a négy sarkából. Na én is kipróbáltam néhány ilyen spéci gyógynövény-összetételű csodaszert, amelyek egyébként drágák, mintha aranyárban mérnék őket, de bizony semmiféle változást nem éreztem, pedig még szuggeráltam is magamnak kenegetés után, hogy már nem fáj, már nem fáj, de bezzeg fáj, úgyhogy arra az álláspontra jutottam, hogy ennyi erővel tejföllel is kenegethetem a fájó térdemet.
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.
Bemegy a férj a drogériába, hogy a feleségének karácsonyi ajándékot vegyen.
– Elnézést, ez a krém mire való?
– Ez egy nappali krém száraz bőrre.
– És ez?
– Ez egy éjjeli krém száraz bőrre.
– Ugyan már!
– Mi nem világos, uram?
– Honnan tudná a hülye krém, mikor van nappal és mikor van éjszaka?!
Ünnepek ide vagy oda, amama már napok óta lázban ég a zabadkai Népszínház épületének felújításáról szóló hírek miatt.
– Hallottad, Tegyula – lelkendeze az öreglány –, jövőre már előadás lesz a monumentális épületben?!
– Hallottam, Tematild – mondá egyhangúan az öreg –, csak azt nem tudom, hogy kinek, amikor annyian elmennek, és amikor manapság rendszerint már csak 40–50 nézősre készülnek az előadások.
– Igaza van, zomzéd – bólogata a Zacsek. – A napokban közzétett kimutatás szerint az utóbbi tizenegy évben félmillió ember hagyta el Zerbiát, és a távozók átlagéletkora harminc év. Visszafelé pedig már csak a nyugdíjasok jönnek. Azok is elvétve. Attól tartok, hogy ekkora épületet teljes kapacitásában már csak pártnagygyűlésekre lehet majd kihasználni.
– Olvastam, hogy kormánystratégia készül az emberek itthon tartása érdekében – mondá bizakodóan amama.
– Azt gondolom, hogy stratégiaírás helyett inkább stabil életfeltételeket kellene biztosítani – jegyzé meg a fater. – Egyrészt tisztességes életet szavatoló munkalehetőséget, másrészt pedig igazságosságon alapuló, korrupciómentes társadalmat, amelyben tudást biztosító oktatás zajlik, mindenki számára elérhető a minőségi egészségügyi ellátás, és az adott téren mindig a legjobb jelölt a befutó, nem pedig valakinek a valakije. E nélkül kiállhat a zország összes politikusa, és kórusban felmondhatja a zuper gazdasági mutatókat, meg hogy hány kilométer út épült ki, meg hogy csökkent a munkanélküliség, meg mi mindent újítottak fel, az egész fabatkát sem fog érni.
– Nem tudom, meglesz-e év végéig a megígért ötszáz eurós átlagbér – méláza a Zacsek –, bár elég, ha az újévi költségekre való tekintettel a közszférában a januári járandóság egy részét még idén folyósítják, s már fel is turbózható az átlagkereset.
– Jó, jó, meglesz, de mit jelent a gyakorlatban az, hogy átlag? – értetlenkede a muter.
– Az, kérem alássan – magyaráza bölcsen atata –, konkrétan azt jelenti, hogy ha én megiszok még egy kupica mézespálinkát, akkor neked ugyanolyan lesz, mint eddig volt, nekem pedig valamivel jobb lesz, összességében tehát a családunknak egy kicsikét javul a helyzete.
A családról pedig a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
A tanítónéni Mórickát felelteti:
– Te csokoládét eszel, a testvéred csokoládét eszik, a szüleid csokoládét esznek. Milyen időben van ez?
– Abban az időben, amikor megérkeznek a bécsi rokonok.
A zősök a héten egy különleges eseménynek is a szem- és fültanúi voltak: a Vučko megszólalt kínaiul, igaz, kissé döcögősen ment neki, de hát minden kezdet nehéz.
– No és mit mondott? – érdeklőde izgatottan a zomzéd Zacsek, aki lemaradt erről a történelmi jelentőségű eseményről.
– Szerintem azt akarta sugallani, hogy jövőre még jobban fogunk majd élni – válaszola amama. – Biztosan a repülőautók gyártását szeretné sürgetni, mert drága buli ez a sok autópálya-építés.
– Ja – bólogata a Zacsek –, és sajnos mégsem csökken a balesetek száma, no de nem is csökkenhet, amikor Zerbia-szerte naponta 150 ittas vezetőt állítanak meg a rendőrök.
– Kínai beszédében a Vučko bejelentette, hogy jövő áprilisban Kínába látogat – helyesbíté az öreglányt a fater.
– A kettő nem zárja ki egymást, Tegyula! – erősköde amama. – Állítólag jövő áprilisban parlamenti választások lesznek. Előtte a Hszi Csin-pinggel nyélbe ütik a szerződést a repülőautók gyártásáról, és a Vučko ezzel a fantasztikus hírrel tér majd haza. Ez lesz az ütőkártyája a választásokon!
– Attól tartok, Tematild – sóhajta az öreg –, hogy a jelenlegi ellenzékkel szemben nemigen van szüksége bármiféle ütőkártyára.
Ámazonban a hazai mellett a héten egy külföldi történelmi esemény is lezajlott.
– És azt hallották-e – kérdé a Zacsek –, hogy a zorosz kormány bejelentette, hogy sikeres volt a RuNet első éles tesztje?
– Nekem ez is kínaiul van! – jegyzé meg amama.
– Arról van szó, zomzédasszony – magyaráza a Zacsek –, hogy átmenetileg a zország teljes online hálózatát lecsatlakoztatták a globális internetről, ami azt jelenti, hogy a világháló összeomlása vagy egy gigantikus kibertámadás esetén a zorosz internet önmagában is működőképes marad.
– És az is benne van a pakliban – egészíté ki a Zacsek beszámolóját az öreg –, hogy ha valaki úgy kívánja, levághatja a zorosz internetezőket a globális hálózatról, ezzel pedig távol tarthatja a kormány által nem ellenőrzött online hírforrásoktól és szolgáltatásoktól.
– Értem már, így lesz az Internetből InterNyett – mondá amama, és bejelenté, hogy átmegy a Zacseknéhez megbeszélni a Zilveszter éjszaka körüli részleteket.
Amiről a Zacseknek egy újabb vicc jutott az eszébe.
Szilveszterkor két barátnő találkozik.
– Milyen gyönyörű ruha van rajtad, drágám! – mondja az egyikük.
– Tetszik?
– De még mennyire! Ezt egyébként már tavaly is mondtam.
Pistike, a repülőautók és a kínai nyelv leendő szakembere
