A héten mindennap akkora volt a légszennyezettség, hogy alig lehetett levegőt venni, a sűrű ködtől meg zegény atata nem látott át az utca túloldalára. Mondtam neki, hogy ne az utca túloldalát nézze, hanem inkább a televíziót, de felvilágosított, hogy ott meg akkora a politikai köd, hogy attól már senki semmit nem lát tisztán, s az efféle köd zerinte sokkal veszélyesebb, mint az, amelytől nem látni az utca túloldalát.
– Ebbe a kategóriába tartozik az a haladó kezdeményezés is, hogy ukmukfukk ötről három százalékra csökkentik a választási küszöböt, hogy minél több politikai opció bekerüljön a parlamentbe – csóválá a fejét az öreg.
– Ebben semmi logika sincs, Tegyula! – csodálkoza amama. – A hatalomnak nem az a célja, hogy minél kevesebb ellenzéki párt kerüljön be a parlamentbe?!
– Normális esetben igen, Tematild, de hol vagyunk mi attól, amit normálisnak hívnak?! – bölcselkede atata. – Itt az történik, hogyha netán a még valamiféle támogatottságot élvező ellenzék bojkottálja a választásokat, gyakorlatilag csak a haladók, a szocialisták és egyes kisebbségi pártok jutnak be a parlamentbe, ami csúnya képet festene a zerb parlamentarizmusról. Így hát a Vučkóék ezzel a politikai csalival próbálják a választási megmérettetésre bírni azokat a politikai erőket, amelyek még nem döntöttek szilárdan a bojkott mellett. Nem utolsósorban ily módon akár még a pupszos nyugdíjasokat, meg a kvázi ellenzéki Šeško radikálisait, Čanak szociáldemokratáit és Čedo liberálisait is bejuttathatnák a parlamentbe, és EU-s barátaiknak elmondhatnák, hogy itt minden rendben, lám mennyiféle politikai erő ül a zerb képviselőházban. Ez itt a politikai pluralizmus paradicsoma!
– Ahhoz, zomzéd, hogy a Čedóékat bejuttassák a parlamentbe, ahogyan a Njuz.net is írja, nem 3 százalékra, hanem 3 szavazatra kellene csökkenteni a választási küszöböt – toppana be a Zacsek. – De nem is ez a legnagyobb probléma ezzel a kezdeményezéssel, hanem az, hogy az utolsó pillanatban történik! Nem vall demokratikus gyakorlatra a választási szabályok megváltoztatása a választási évben, közvetlenül a választások lebonyolítása előtt. Egy ilyen változtatást széles körű társadalmi párbeszédnek kellene megelőznie, végeredményben nem egy alkalomra szól, és bármelyik politikai pártot érinthet a jövőben. Az ötszázalékos küszöb 1992 óta van érvényben, és senki sem firtatta, legfeljebb annyiban, hogy e tekintetben különbséget kellene tenni pártok és koalíciók között. A haladók ezzel a trükkel szeretnék elterelni a figyelmet a tényleges problémákról, mint amilyen a társadalmi párbeszéd hiánya, az intézmények működőképtelensége és a médiakontroll.
– Tudtommal a választási küszöbnek éppen az lenne a lényege, hogy a parlamentbe ne kerüljön be minden ingyom-bingyom pártocska, és gördülékenyebben folyjon a munka – értetlenkede továbbra is az öreglány. – Ezek után, félő, hogy olyan lesz a parlament, mint egy cirkusz! Teli bohócokkal!
– Tudod, Tematild – mondá atata –, azért a parlament és a cirkusz között van egy lényegi különbség. Ahogyan a Woody Allen mondaná: „Ha intelligens vagy, annak az az előnye, hogy mindig eljátszhatod, hogy hülye vagy, míg fordítva ez teljesen kizárt.”
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe:
A csiga és a kecske sétálnak a parlament felé, és beszélgetésükből kiderül, hogy mindketten segédnek akarnak jelentkezni egy képviselőhöz. Mikor már kifelé jönnek, újra összetalálkoznak, és a csiga örömmel meséli, hogy felvették.
– Hát hogyhogy felvettek?
– Figyelj, kecske, itt csúszni-mászni kell tudni, nem mekegni!
De nemcsak a zerb parlamentarizmus jövőjén töprengtek el a héten a zősök, hanem az enyémen is.
– Nemrég beszéltünk arról, Tegyula, hogy a japán óvodákban hamarosan robotok vigyáznak majd a gyerkőcökre – magyaráza amama –, nálunk pedig annak érdekében, hogy izgalmasabbak legyenek a tanórák, a kínai technológiai újdonságoknak köszönhetően, a következő években beköltöznek a tantermekbe a robotok és a tanárok hologramos vetületei.
– Nahát, Tematild! – álmélkoda az öreg. – Látom én, ez hova vezet! Mire a Pisti középiskolás lesz, már nemcsak a tanároknak, hanem a diákoknak is csak a hologramjaik lesznek jelen az órán. És nem számít majd lógásnak a suliból, ha kivetíted magad a tanteremben!
– Ki tudja, Tegyula – gondolá tovább a témát a muter –, lehet, hogy már tanteremre sem lesz szükség, képzeld, mekkora megtakarítás lenne, nincsenek fűtési, takarítási és egyéb költségek, hanem egy virtuális térben találkoznak majd a tanár- és diákhologramok, és előadnak, feleltetnek, ellenőrzőt írnak.
– Biztos zuper lesz, Tematild! – kuncoga a fater. – Amíg zegény diákhologramok a zellenőrzővel bíbelődnek, hús-vér valóik majd kínai gyártmányú repülőautókban lengedeznek a sűrű szmog felett.
A Zacsek mindvégig nem szólt bele a zősök párbeszédébe, hanem miután mindketten elhallgattak, egy találós kérdést intézett hozzájuk.
– Zomzédék, és azt tudják-e, hogy miért van a pedagógusoknak olyan alacsony fizetésük?
Mivel atata és amama is csak a vállát vonogatta, a zomzéd Zacsek egyedül válaszolt saját kérdésére:
– Azért, mert az egykori kettes tanulók döntenek róla!
No de az is nagy talány, hogy mi lesz a brit monarchia sorsa az úgynevezett Megxit következtében.
– Zegény II. Erzsébet királynőnek nem könnyű most, hogy a Sussexek, vagyis a kedvenc unokája, a Harry, meg annak a felesége, a Meghan, Sussex hercege és hercegnője önállósodtak a brit királyi családtól, mert a monarchiától anyagilag független családi életet szeretnének élni, s új életüket nem kívánják közpénzből finanszírozni – sóhajta amama.
– Azt értem, hogy távol szeretnék magukat tartani a királyi formalitásoktól, és lemondanak királyi kötelességeikről, mert nyugodtabb életet szeretnének folytatni, no de akkor miből fognak ezentúl megélni? – kérdé atata.
– Azt olvastam, hogy a Meghannak állítólag már munkája is van a Disney-nél, de a hercegnő azt kérte, hogy a fizetését egy elefántmentő szervezetnek utalják – mondá a Zacsek.
– Az nagyon szép gesztus – olvadoza a muter –, főleg ha tudjuk, hogy a Leeds Egyetem biológusai szerint az állat- és növényfajok tíz százaléka 2050-re el fog tűnni a Földről. Az előrejelzések szerint többek között éppen az elefántok is.
– Ha ilyen könnyen lemond a fizetéséről, akkor van ott mit a tejbe aprítani – legyinte a fater –, nem kell értük annyira aggódni, ez csak egy csámcsogásra alkalmas bulvártéma.
– Biztos van nekik pár kastélyuk itt-ott, meg néhány milla dugipénzük – vakará az állát a Zacsek. – Tán csak elég lesznek nekik addig, amíg nem találnak maguknak valami tisztességes munkát.
– Mindenesetre nagy teherként élték meg a sok protokolláris kötelezettséget – ájuldoza továbbra is amama.
– Zegények – élcelőde az öreg –, biztos meg volt nekik szabva, hogy percre pontosan hány órakor, milyen kalapban, hány fokos teát kell, közepes gyorsasággal szürcsölve elfogyasztani.
– Te ezt nyilván nem érted, Tegyula! – így amama.
– Mi tagadás, Tematild, én ezt bizonyisten nem értem! – bólogata a fater. – Én egy falusi gyerek vagyok, és uopste nem hatódok meg ezektől a kékvérűektől meg a kvázi nagy problémáiktól! Majd ha párszor lecseszi őket a főnökük a munkahelyen, meg váratlanul bent kell maradniuk túlórázni, meg a fizetésük az egyik hónapban alacsonyabb lesz, mint várták, akkor majd visszasírják a kényelmes fotelban folytatott monoton teázásokat, és eme rettent megterhelő tevékenység közepette folytatott unott beszélgetéseket a londoni ködről.
