A héten nagyon nagy öröm ért! Az influenzajárvány miatt a jövő péntekig bezárt a suli, úgyhogy tanulás helyett kaptunk még egy tíznapos szünidőt ráadásként! Velem ellentétben azonban nem mindenki fogadta kitörő örömmel a kényszervakáció hírét.
– Én uopste nem értem, Tematild, miért kellett ideiglenesen felfüggeszteni az iskolai oktatást! – háboroga atata. – Azt gondolják, hogy ily módon majd megakadályozzák a vírus terjedését?! Máshol is megkaphatják azt a gyerkőcök!
– Ezért nem mehet Pisti sehova, Tegyula – mondá határozottan amama. – Még a zomzéd Petihez sem, mert ő is taknyos. Ennek az intézkedésnek pedig egyébként sem az a legfontosabb funkciója, hogy megakadályozza a vírus terjedését, bár nyilván ebben is segít, hanem elsősorban az, hogy a diákok nagy része ne maradjon le a tananyaggal – magyarázá az öreglány. – Mi értelme van fél osztálynak tanítani, ha a másik fele otthon fekszik lázasan?!
– Akkor szerinted is, Tematild, az a megoldás, hogy néhány gyerek helyett mindegyik maradjon otthon, és majd aztán a tanév végéig minden szombatot mindannyian az iskolapadokban töltsenek?! – akadékoskoda továbbra is a fater.
– Értsd már meg, Tegyula, hogy az influenza nem vicc! – szögezé le az öreglány.
De hogy születhetnek a megelőzése céljából vicces szituációk, arról az éppen betoppanó Zacsek zomzéd mondott el egy viccet.
Két barát beszélget az influenzajárványról.
– Nincs abban semmi szörnyű – mondja az első. – Ha felmerül bennem a gyanú, hogy valahol összeszedtem a vírust, hazamegyek, és kinyitok egy üveg pálinkát. Egy órán belül már hűlt helye sincs!
– Ilyen gyorsan eltűnik az influenza? – csodálkozik a másik.
– Nem az influenza, hanem a pálinka!
No de ha már így hozta a helyzet, hogy ilyen hosszú ideig itthon kell lennem, a fater megkérdezte tőlem, milyen hasznos tevékenységgel tervezem eltölteni az időt. Gondolkodtam egy kicsit, hogy ne tűnjön úgy, hogy azonnal tudom, mit fogok csinálni tíz napon át, majd azt válaszoltam neki, hogy kedvenc influenszereimet és vloggereimet szándékozom követni. A válaszomtól atata totál elhűlt.
– Influenszer?! Vlogger?! – hüledeze az öreg. – Mi fán teremnek ezek a fogalmak? Ezek foglalkozások?
– Újabban azok, zomzéd – mondá a Zacsek –, és ha jól hallom, egyesek esetében igen jól jövedelmezők.
– No de mégis miből áll az egész? Eme egyének mihez értenek?! – érdeklőde a fater.
– Nos, azt gondolom, hogy azon kívül, hogy meggyőzzenek másokat a saját igazukról, máshoz nemigen – felelé a Zacsek.
– Az influenszer egyféle véleményvezér – magyarázá a muter –, szóval befolyással van a követőire. Azt találtam az interneten, hogy az influenszer tevékenysége megnyilvánulhat bizonyos termékek és szolgáltatások reklámozásában, ugyanakkor mások gondolkodására és az élethez való hozzáállására is nyomást gyakorolhat. Ami amennyire lehet pozitív előjelű, ugyanannyira lehet veszélyes is. Míg a vlogger tulajdonképpen videóblogger, aki nem írásban, hanem videóban okoskodik a világ dolgairól: mesél, viccelődik, és ezáltal viselkedési mintákat közvetít.
– Már kezdem kapiskálni – bólogata atata –, azok az elsők valami marketingizék, emezek pedig holmi önjelölt szobafilozófusok.
– A gyerekek nagyon kedvelik őket – állapítá meg a Zacsek.
– Mondhatjuk akkor azt – töprenge a fater –, hogy ezek az influenszerek és vloggerek olyanok a gyerekeknek, mint a felnőtteknek a politikusok. Véleményeznek, befolyásolnak, rajongást keltenek maguk iránt.
– Rátapintottál a lényegre, Tegyula – nyugtázá elégedetten amama. – Ki tudja, lehet, hogy hamarosan majd a politikai tisztségek hivatalos elnevezése is követni fogja ezt a foglalkozásmegnevezésből eredő nyelvújító tendenciát.
– Nekem máris van egy ötletem a közlekedési miniszter elnevezésére a jövőben – lelkendeze az öreg. – Az újbeszédben hívhatnánk így: a biztonságos helyszínváltoztatás officiális influenszere, avagy az utak és ösvények istápolója, sínek és örvények karbantartója, a teleportálásmentes út-infrastrukturális menedzsment workshopközpontjának főhangadója.
Amiről a Zacseknek a világhálón olvasott romantikus párbeszéd jutott az eszébe.
A fiú és a lány az első randin vannak.
Fiú: Mi a foglalkozásod?
Lány: Az EDS Hungary EMEA North-Central HUB Központjában az ABN AMRO Team-hez tartozó Workplace Services – Service Deskjén vagyok Helpdesk Agent. És neked?
Fiú: Ács.
Azt hittem, hogy azután, hogy sikeresen felvilágosodott online-téren, atata majd leszáll a témáról. Nem így történt.
– Olvastad az újságban, Tematild, hogy a mai gyerekek mennyi időt töltenek az interneten?! – kérdé felháborodva az öreg. – Több mint három órát naponta! Hétvégén akár hetet is! Elfelejtenek enni meg aludni! A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a szülők még mindig nem ismerték fel a veszélyét az új technológiák mértéktelen használatának. A Pisti is ezek közé az internet-megszállottak közé tartozik!
– De hát, Tegyula, mi is onnan tájékozódunk – próbálá meg kicsit lenyugtatni a fatert a muter –, ott tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, és mi tagadás, a szórakozásra fordított idő nagy részét is az online-térben töltjük. Én úgy vagyok vele, hogy inkább internetezzen, mintsem lázasan feküdjön az ágyban.
– Ez igaz, de miért muszáj e kettőre szűkíteni a lehetőségeket?! – hörtyene fel atata. – Miért ne olvashatna vagy focizhatna, ahelyett, hogy valamelyik üveglap felett görnyedezik?!
– Olvasás tekintetében neked is igazad van – bólogata helyeslően amama –, én szíves-örömest végignézem, ahogyan ráveszed, hogy kapcsolja ki a laptopját, a tabletjét és az okostelóját, és vegye kézbe a Huckleberry Finn kalandjait vagy akár a Harry Pottert. Ami viszont a focit illeti, jobb ha kihagyja, gondolj csak a jobb térdedet ért sérülésedre.
– Akkor kosarazzon! Vagy vízilabdázzon! Vagy kerékpározzon! – sorolá a lehetőségeket a fater.
Amama nem szólt semmit, de a tekintetéből kiolvastam, hogy a lelki szemei előtt feltűnt neki, ahogyan egy kétméteres izompacsirta rám ugrik, vagy a víz alatt összerugdosnak, vagy egy kavicsra hajtok a biciklivel, és akkorát esek, hogy kezem-lábam összetöröm. Én sem szóltam semmit, csak mosolyogtam magamban, hogy a fater azt szeretné, hogy sportoljak valamit, holott én már menő e-sportolónak számítok egyes videójátékokban.
– Az a fontos, hogy egészséges legyen – állapítá meg nagy bölcsen a Zacsek. – A héten elmentem az asszonnyal az orvoshoz. Ne akarják tudni, mennyi ember volt a rendelőben. És a többségük köhögött, tüsszögött, fújta az orrát, vagy a kabátjába bújva reszketett a láztól.
– A gyógyszertáros barátnőm is mondta, hogy annyi a dolguk a napokban, hogy alig jutnak levegőhöz, egész nap teli a patika – sopánkoda amama.
– Képzeljétek – gondola bele újfent a zélet nagy dolgaiba a fater –, mennyi gyógyszerkészítményt elhasználunk naponta. Tabletták, kenőcsök, injekciók, színes pirulák végtelen sora. Már készíteni is alig győzzük őket, olvastam a héten, hogy egyes orvosságokat manapság robotok állítanak elő.
– Jobb ha nem is tudunk róla – legyinte a Zacsek. – Összefutottam a rendelőben egy volt osztálytársammal, ő is arra panaszkodott, hogy naponta közel tíz gyógyszert kell szednie. Jócskán meg is hízott a legutóbbi találkozásunk óta, az asszony hüledezve nézett utána, mondván, hogy, bizisten, ő meg sem ismerte volna az utcán. Mondtam neki, ne ájuldozzál annyira, szívem, neked is valamikor elég volt három perc a sminkeléshez, ma pedig egy órába is beletelik a művelet.
Pistike, menő e-sportoló influenzavakáción
