Atata a héten azt olvasta a zújságban, hogy söprűk és kefék exportálásában Zerbia az ötödik helyen áll a világon Kína, Mexikó, Indonézia és Srí Lanka után. A hír mélyen elgondolkodtatta, sokáig nem is tudott napirendre térni felette, órákon át hátratett kézzel sétált le-fel a lakásban.
– Mi ütött beléd, Tegyula?! – förmede rá amama. – Csináljál már valamit! Ha úgy odavagy a söprűkért, söprögesd fel az udvart! Járkálsz itt, mint a zurakban a zördög!
– Te ezt nyilván nem érted, Tematild – magyarázá higgadtan a fater. – Zerbia az első számú nagyhatalom söprűgyártásban Európában, és világviszonylatban is az előkelő ötödik helyen áll. És mindez javarészt a minőségi cirokseprűnek köszönhető, aminek alapterméke Bánátból és Bácskából származik.
– Látod, Tegyula, mi mindenben milyen jók vagyunk – vidítá az öreget amama –, nem kell annyira elkenyődni!
– Bizony, Tematild – bólogata atata –, az a baj, hogy ennek a sok zuper söprűnek a java részét külföldre szállítják, pedig nem ártana már itthon is alaposan kisöprögetni.
– No meg, ha valamivel több söprű maradna itthon, akkor a közlekedési zsúfoltság is mérséklődne, ami nem utolsósorban környezetvédelmi szempontból is előnyös lenne – mondá az éppen betoppanó Zacsek.
– Nem egészen értem, mire céloz, zomzéd – jegyzé meg gyanakvóan a muter.
– Csupán arra, zomzédasszony – magyarázá halkan a Zacsek –, hogy ha a zösszes itt élő boszorkánynak jutna egy-egy söprű, kétségtelenül csökkenne a tumultus az utakon, és a zegény rendőröknek sem kellene folyton fokozott ellenőrzéseket tartaniuk.
Mielőtt még amama bárhogyan is reagálhatott volna az elhangzottakra, atata, mintegy alátámasztva a zomzéd Zacsek megállapítását, gyorsan elmesélt egy viccet.
A férj kissé kapatosan tér haza. A feleség az előszobában egy söprűvel várja. A férfi belép a lakásba, és megpillantja nejét.
– Nahát, asszony! Takarítasz, vagy éppen repülni készülsz?
No de mindannyian tudjuk, hogy felénk hamarosan uopste nem lesz szükség repülősöprűkre, de még a gazdag arab barátainktól importált repülőszőnyegre sem, mert kínai barátaink gyártanak majd nekünk zuper repülőautókat, amit a Vučko még tavalyelőtt bejelentett. Igaz, mostanság nem sok szó esik róla, biztosan azért, mert már teljes gőzzel dolgoznak a projekten, csak azt nem értem, ha tudják, hogy nemsokára úgyis repülőautókkal közlekedünk, miért költik azt a sok pénzt autópályák kiépítésére. Dilemmáimat a zősöknek is elmondtam.
– Igaza van a gyereknek – mondá elismerően a fater. – Sohasem indokolják meg kellőképpen, mi miért történik.
– Pedig a héten a Vučko a Boldog Televízió Tyirilica című műsorában annyi mindenről beszélt – jegyzé meg a Zacsek –, többek között még a vasárnapi munkáról is.
– Amin én totál felháborodtam! – zsémbele amama. – Merthogy szerinte miért ne dolgozzunk vasárnap is?! Most, amikor ilyen jól beindult a gazdaság! Azt mondja, baleset esetén a sérülteket sem kell ellátni, mert az orvos vasárnap nem dolgozik?! Igen ám, csakhogy rossz a példa! Az orvos csak ügyeljen vasárnap is! Meg a rendőr is! Meg az újságíró is! Meg az éttermes is! Meg a mozigépész is! Meg a buszsofőr is! Meg néhány gyógyszerész is! Mert nekik ezért jár szabadnap hét közben! Míg azoknak a boltos eladóknak, akiket leginkább érint a kérdés, jó esetben minden második vasárnapjuk szabad. Hát ilyen hozzáállással nehéz lesz családbarát társadalmat teremteni!
– Meg a választások fontosságáról is szót ejtett a Vučko – folytatá beszámolóját a Zacsek –, és elárulta, hogy jómaga is aktívan részt fog venni a kampányban, annak ellenére, hogy abban az időben rengeteg elfoglaltsága lesz, el kell látogatnia Németországba, Oroszországba, Kínába…
– Biztos a repülőautó-projektről tárgyal majd a kínai barátaival – jegyzé meg a fater.
– Remélem, azért, gondol majd Zerbia jövőjére, és óriási humanizmusa nem fogja arra kényszeríteni, hogy a koronavírussal megfertőzöttek megsegítésére menjen, mint ahogyan anno a feketicsi hótorlaszokban rekedtek kimenekítésére indult – sóhajta amama.
– Nyilván foglalkoztatja Zerbia jövője, mert azt mondta, hogy csak az erős SZHP tudja garantálni Zerbiai polgárainak a szép jövőt, és még a söprögetést is szóba hozta – mondá sejtelmesen a Zacsek. – Úgy fogalmazott, hogy a választások után nem lesz kegyelem, a haladó tisztségviselőknek a fele, a haladó minisztereknek pedig a hetven százaléka le lesz váltva. Mint mondta, egyes minisztereket még ő sem tudja elérni telefonon, hogy érjék akkor el őket az egyszerű polgárok!
– Az még hagyján, hogy az egyszerű polgár nehezen tudja elérni a minisztert, az a baj, hogy a legtöbb falusi és kisvárosi tisztségviselőt még az újságírók sem tudják elérni – zúgolóda atata.
– Biztos azok is minisztereknek érzik magukat – élcelőde a muter.
– Az elhangzottak után nyilván már nemcsak egyes ellenzékiek bojkottálnák a választásokat, hanem sok haladó káder sem örül annyira az előttünk álló választási megmérettetésnek – nyugtázá a Zacsek.
– Azt azért tudni kell, hogy nem mindegyik ellenzéki bojkottpárti – jelenté ki a fater –, körükben olyanok is vannak, akik bojkottálják majd a bojkottot, vagyis részt vesznek a választásokon! Csak még azoknak az érvelésére vagyok kíváncsi, akik köztársasági szinten bojkottálnák a választásokat, helyi szinten meg azért megmérkőznének.
– Ez azért van így, zomzéd, mert errefelé a győzelmi mentalitás dívik – magyarázá a Zacsek, mint egy menő pszichológus a bulvárlapban. – Itt mindenki csak abban akar részt venni, amiben ő a legjobb!
– Tyirilicás szómenéséből a kedvencem mégiscsak Vučko azon kijelentése volt, miszerint nem határozhatjuk meg egy külföldi beruházónak, hogy mekkora fizetést adjon a dolgozóinak! – mérgelőde amama. – Mert különben miért jönne ide az a zegény ember Németországból vállalkozni?! Nos, a konkrét munkabért talán nem állapíthatjuk meg, és nem is kell, de egy működőképes rendszer létrehozása azért mégiscsak rajtunk múlik. Most, amikor a bankkormányzós Jorgovanka szerint csúcson van a külföldi beruházások értéke. Kezdetnek az is megtenné, ha a külföldi beruházókat nem azzal csalogatnák, hogy itt olcsó a munkaerő!
– De már nem sokáig – figyelmezteté a Zacsek. – Mert azt is mondta a mindentudó államfő, hogy a Zerbia 2025 program eredményeiről, amelynek egyik célkitűzése a 900 eurós átlagbér, már két-három éven belül beszélhetünk majd.
– Én azért szkeptikus vagyok – sóhajta a fater. – A zerbiai politikai élet annyira zavaros, annyi ellenmondással terhelt, hogy nem csoda, ha a zerbiai állampolgár már aligha tudja, miben is higgyen. Könnyen úgy járhat, mint a viccbéli beteg, aki feldúlt állapotban a szemfülészetet keresi, hiába mondja neki a portás, hogy csak szemészet vagy orr-fül-gége szakrendelés van a kórházban, a beteg nem tágít, ő a szemfülészetre akar jutni. Mégis, mi a baja, érdeklődik a portás, mire a beteg suttogva árulja el panaszát: „Mást látok, mint amit hallok.”
Amiről amamának egy másik vicc jutott az eszébe, amivel egy kicsit atata korábban elmondott viccére is reagált.
Egy görbe hátú nénike seprűnek való cirkot szedegetett a mezőn, amikor arra ment egy délceg fiatalember. Az öregasszony intett neki, jöjjön közelebb. Az izmos karú legény odament.
– Szervusz, szépfiú! Tudom, hogy öregnek és csúnyának látsz, de igazából egy ifjú hercegnő vagyok, csak elvarázsoltak. Ha háromszor megcsókolsz, visszaváltozom szépséges leányzóvá.
A dalia megcsóválta a fejét, végül úgy döntött, miért is ne, egy próbát megér. Megcsókolta hát háromszor a bibircsókos öregasszonyt, de az bizony nem változott át kívánatos hajadonná, hanem olyan rút maradt, amilyen volt.
– No de azt ígérte, hogy szépséges hercegnővé változik! – méltatlankodott a fiatalember.
– Hány éves vagy, fiam? – kérdezte a néni.
– Huszonhárom.
– És még mindig hiszel a mesékben?
Pistike, a csajokat söprűvel ajándékozó kisdalia
