Amama a héten irtó büszke volt magára, hogy amikor először hallott a koronavírusról, azonnal felvásárolta az összes orvosi védőmaszkot, amihez hozzájutott, merthogy az idő őt igazolta, a Zabadkai Gyógyszertárakban már nincs is belőlük, és azt mondják, egy ideig nem is lesz, hiszen világszerte óriási irántuk a kereslet.
– Lehet, hogy a magánpatikákban még kaphatók, Tematild – lombozá le az öreglányt atata. – Ki tudja, lehet, hogy csak azért fogytak el éppen most a zájmaszkok a zabadkai állami patikákban, mert éppen privatizálni akarják az intézményt. Merthogy nem konkurens! Még a vírusos idők sztártermékét sem lehet megvásárolni náluk!
– Jaj, Tegyula, te minden mögött valami fondorlatot sejtesz – élcelőde a muter –, nem is tudtam, hogy ilyen dörzsölt lettél.
– Nem dörzsölt, Tematild, csupán tapasztalt – mondá a fater.
– Egyébként én úgy hallottam, hogy egészséges embernek tök fölösleges ilyen spéci álarcot használnia – magyarázá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, mert uopste nem véd meg a koronavírustól.
– Hanem kiknek kell hordaniuk?! – értetlenkede amama.
– A betegeknek – válaszola a Zacsek –, hogy mások ne kapják el tőlük a kórt.
– Én úgy tudtam, hogy azokat karanténba csukják – jegyzé meg a fater.
– Nahát – mondá csalódottan a muter –, akkor semmi haszon a maszkjaimból, pedig a Pistinek milyen jól áll, eljátszottam a gondolattal, hogy ha megnő, eminens sebészprofesszor lesz belőle.
– Ahhoz, hogy a Pistiből jó sebész legyen, Tematild – sóhajta a fater –, meg kellene változtatnia a hozzáállását a tanuláshoz, merthogy a YouTube-ról nehezen tanul meg operálni.
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.
– Miért szaladt el az operáció elől? – kérdezi a nővér a beteget.
– Mert az asszisztensnő a műtét előtt azt mondta: „Mitől fél? Ez csak egy közönséges vakbélműtét!”
– Na és?
– Nem nekem mondta, hanem a sebésznek!
No de a jövőmről való képzelgésekről a zősök gyorsan visszakanyarodtak a koronavírushoz, merthogy a napokban minden erről szólt. Nem is csoda, hiszen Olaszországot is elérte a vírus, kiürültek a milánói utcák, megszakították a velencei karnevált, és a taliánok nem is fociznak.
– Azért az olaszok anyagilag is jól megsínylik ezt a koronavírusos mizériát – gondola bele amama.
– A legrosszabb, hogy a pánik a vírusnál is gyorsabban terjed – mondá a Zacsek. – Mi lesz majd, ha nálunk is kitör? Senki sem mer majd például fodrászhoz vagy borbélyhoz menni. Egy idő után mindenki hosszú hajú hippi lesz.
– Az emberi találékonyság kimeríthetetlen – állapítá meg a fater. – Az ügyesebb borbélyok kifejlesztenek majd egy hosszú botra szerelt ollót, olyat, amilyennel a magasabb faágakat szokás metszeni, a nyiratkozni vágyó helyet foglal a székben, a borbély pedig szájmaszkban két méterről nyesegeti a haját.
– És mi lesz a fogorvosokkal? – kérdé amama.
– Ők még valahogy ellesznek – mondá a Zacsek –, de mihez kezdenek a fogfájósok?!
– Jaj, ne is mondja – így atata. – Engem a héten három fogam is megkínzott, annyira, hogy már azt sem tudtam megmondani, hogy a három közül melyik a hunyó, hol az egyik, hol a másik hasogatott. Kérdi a fogász, melyik a ludas, mire én, doktor úr, ez olyan eset, mint az Itt a piros, hol a piros játék. Ki kell találni, hogy a három fog közül éppen melyikben rejlik a fájdalom, mert ez valami vándorfájdalomféle vagy mifene.
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Egy bálban egy férfi odamegy egy fiatal hölgyhöz.
– Elnézést, kisasszony, már egy órája szeretnék mondani Önnek valamit.
– Nyugodtan mondja csak.
– Ahányszor csak nevetni látom, mindig arra gondolok, de szívesen felvinném magamhoz.
– Oh, maga egy nagykópé nőcsábász!
– Nem, kisasszony, fogorvos vagyok.
Ám nem alaptalan a zősök aggodalma koronavírus-ügyben.
– Arra figyelmeztetnek az orvosok, hogy fel kell készülni egy esetleges világjárványra – mondá atata. – Az egészségügyis Lončar bejelentette, hogy a határon mindenkinek megmérik a lázát, aki belép Zerbiába.
– Jesszusom! – hüledeze amama. – Így is mennyit kell várni egy-egy határátkelésnél, képzeljétek, mekkora tumultus alakul majd ki, ha mindenkinek a hóna alá bedugnak egy lázmérőt!
– Nem így történik a dolog, Tematild – világosítá föl az öreglányt a fater –, hanem kontaktusmentes testhőmérséklet-mérővel! Semmit sem kell tenned, ha netán magasabb a testhőmérsékleted a normálisnál, akkor kipécéznek és megvizsgálnak.
– No ez nem egy ideális módszer – csóválá a fejét a muter. – Nekem garantáltan mindig magasabb a testhőmérsékletem a határátkelésnél, mint egyébként. Meg a pulzusom is felgyorsul, a szívem zakatolni kezd, és a vérnyomásom is felmegy.
– Érdekes, nekem is – jegyzé meg a Zacsek. – Vajon miért van ez?
– Azért, mert a legtöbb határőr általában úgy kezel, mint egy potenciális bűnözőt – mérgelőde az öreg. – A külföldi ahelyett, hogy örülne neked, hogy jössz az országába, és ott költöd a pénzed, startban úgy áll hozzád, mint egy gyanúsítotthoz, faggat, hogy hova mész, mit csinálsz majd ott, mennyi cigit meg piát viszel… A hazai meg mind azt gondolja, hogy csakis csempészni lehettél külföldön.
– Éntőlem legutóbb megkérdezte a határőr, van-e nálam kábítószer – mondá sértődötten amama.
– Szerintem ezen, Tematild, el kellene gondolkodnod – kuncoga a fater.
– Miért, Tegyula?! – hörtyene fel az öreglány. – Szerinted is olyan drogcsempész külsőm van?!
– Magának, zomzédasszony, egyébként sem kell annyira tartania a koronavírustól, mint a zomzédnak és nekem – mondá a Zacsek, elejét véve egy esetleges házastársi vitának. – A kimutatások szerint a vírus elsősorban a férfiakat veszélyezteti.
– A mindenit nekije! – így amama. – Ez valami intelligens nyavalya, ami képes megkülönböztetni a férfit a nőtől?!
– A szakemberek se tudnak rá egyértelmű magyarázatot adni – voná meg a vállát a Zacsek.
– Azért tudnak az összeesküvés-elmélet rajongói – szólala meg az én mindig körmönfont faterom. – Merthogy szerintük ez a vírus nem is a vuhani piacon alakult ki kígyótól, denevértől vagy tobzoskától, ahogy először gondolták, hanem laboratóriumban fejlesztették ki, mégpedig hadi célokra, ezért támadja inkább a férfiakat!
Ezen aztán egy kicsit elgondolkodtak. Ám a héten nemcsak a koronavírusról szóltak a hírek.
– Végre kiderült, a Vučko elárulta, hogy decemberben megvolt az évek óta ígérgetett 500 eurós átlagbér, sőt nemcsak az 500, hanem volt az 510 is! – mondá amama.
– Most már lehet gyúrni a megígért 900 eurós átlagfizetésre – csipkelőde atata.
– Én előtte azért a januári átlagbérre is kíváncsi lennék, amikor nem osztottak bónuszokat – jegyzé meg a Zacsek.
– Jaj, zomzéd, maga milyen kukacos – kedélyeskede a fater. – Magával is nyilván az a baj, mint velem: túl sok jelentőséget szentel a tényeknek meg a logikának. Pedig sokszor csak hinni kell!
– Igaza is van – bólogata a Zacsek. – Elhinni, aztán pedig elfelejteni, a társadalmi állapotokat a legnagyobb mértékben úgyis éppen a felejtés ténye befolyásolja.
– Ezt hogy érti, zomzéd? – kíváncsiskoda a muter.
– Úgy, hogy a politikusok azért tudnak mindig talpon maradni, mert az emberek zöme elfelejti, mi mindent ígértek, és nem kéri rajtuk számon – válaszola a Zacsek.
És hogy érzékeltesse a felejtés súlyát, gyorsan még egy viccet is elmesélt.
Két bácsi beszélget.
– Megtörténik veled néhanapján, hogy elfelejtsz valamit?
– Hogyne! Például, bemegyek a gyógyszertárba, és amikor már sorra kerülök, akkor jövök rá, hogy elfelejtettem a gyógyszerem nevét.
– És mit teszel ilyenkor?
– Kérek egy doboz óvszert. Inkább higgyék rólam azt, hogy még mindig aktív lepedőakrobata vagyok, mintsem azt, hogy egy szenilis vénember.
Pistike, reménybeli három az egyben: fogász, sebész, gyógyszerész
