Amama a héten három füzér fokhagymával jött haza a piacról.
– Nahát, Tematild – csodálkoza atata, amikor az öreglány az asztalra tette a fincsi fűszernövényt –, nem is mondtad, hogy disznótorra készülünk.
– Miből gondolod azt, Tegyula, hogy sertést vágunk? – kérdé meglepetten a muter.
– Mi másra kellene ennyi fokhagyma, ha nem a finom abált szalonnához meg a még ízletesebb házi kolbászhoz – mondá a fater úgy, hogy nekem is összeszaladt a nyál a számban.
– Erre vevő lennél – dünnyöge az öreglány –, de ne is álmodozzál, a fokhagyma a koronavírus ellen kell! Olvastam a zinterneten, hogy ugyanúgy, ahogy számos más betegség megelőzésében hasznos, a fokhagyma a koronavírustól is megvéd, úgyhogy ezentúl, mielőtt elmennénk itthonról, mindannyian bekapunk egy-két gerezdet belőle.
– Ajjaj, Tematild – hüledeze a fater –, neked úgy látszik, hogy elgurultak a gyógyszereid, pardon, a fokhagymáid, hát nem egy vámpír az a koronavírus, hogy fokhagymával kelljen küzdeni ellene, még az Egészségügyi Világszervezet honlapján is olvasható, hogy a fokhagyma sajnos nem véd a koronavírusos fertőzéstől.
– Tényleg?! – döbbene meg amama. – Akkor most mit kezdek ennyi büdös hagymával?
– Majd értékesítsük majáliskor a palicsi vidámparkban a körhintázók körében – javasola bölcsen a fater. – Azt mondjuk majd nekik, hogy kapjanak be egy-egy gerezddel, mert az jót tesz a keringésnek.
Az éppen betoppanó Zacsek zomzéd pedig hallván miről megy a disputa, gyorsan elmondott egy idevágó viccet.
– Móricka, te nem szoktál fogat mosni? – kérdi a tanító néni.
– Dehogynem!
– Hazudsz, hiszen a leheletedből meg tudom mondani, hogy fokhagymás pirítóst reggeliztél!
– Akkor a tanító néni nagyon téved: azt még tegnap ettem!
De ha nem lesz abált szalonna a spájzban meg házi kolbász a padláson, kérdés hogy a jövőben mit eszünk, merthogy a koronavírustól való pánik következtében sok helyen az emberek felhalmozzák otthon az ennivalót. A nagy bevásárlóközpontokban szinte a zösszes konzerv elfogyott, olyan híreket láttam, hogy valahol összeverekedtek az uccsó babgulyáson, meg az utolsó szálig elvitték a cukrot, olajat, rizst, tésztaféléket. Azt mesélik, hogy Liszt is már csak a jobban felszerelt lemezboltokban kapható.
– Mi még csak valahogy megleszünk, de mi lesz zegény kínaiakkal – sóhajta atata –, főképp azután, hogy a hatóságok egészségügyi okokból a múlt héten betiltották a vadállatok tartását és árusítását, pedig a vadhús fogyasztása több évezredes étkezési kultúrájuk részét képezi.
– Azt olvastam – mesélé a Zacsek –, hogy egy jobban felszerelt vuhani mészárszékben több mint hetvenféle állat lábát, vérét és belsőségeit lehetett kapni, emellett élő állatokat is árusítottak étkezésre, többek között pávát, patkányt, krokodilust, farkasfiókát, tarajos sült, vaddisznót, teknőcöt, kígyót, mókust, tobzoskát. Meg a farmerek is gondban vannak, akik mélyhűtőikben felhalmozták a majom-, a kutya- és az őzhúst.
– Most már értem, miért mondta Vučko anno, hogy az itteni disznólábakat és -füleket is oda kell szállítani – merenge amama.
A kínai húsboltokról pedig a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
Nyuszika felhívja telefonon a hentest:
– Van disznófüled?
– Van.
– Hát marhanyelved?
– Van.
– És csirkelábad?
– Az is van.
– Hát akkor eléggé ocsmány lehetsz!
Ám amióta a múlt hét végén a török zultán, az Erdoğan bácsi, akit mostanság csak elnöknek becéznek, szabad utat engedett a menekülteknek, egészen pontosan a török kormány „megnyitotta a kapukat Európa felé” és felfüggesztette a közúti és a határellenőrzéseket, a zősök eltöprengtek afelett, vajon merre veszi az irányt ez a sok migráns.
– Azt gondolom, hogy Zerbia készen áll zembenézni egy efféle kihívással – mondá a Zacsek.
– Miből gondolja ezt, zomzéd? – kérdé kíváncsian amama.
– Nyilván abból, Tematild – válaszola a Zacsek helyett a fater –, hogy a Zerbiai Posta hét eleji tájékoztatása szerint a belföldi forgalomban minden postai küldeményre, kivéve az újságokat és a folyóiratokat, március 14-ig 10 dináros kiegészítő bélyeget fizetettnek meg, az így befolyt pénzt pedig a Menekültügyi és Migrációs Biztosságnak utalják át. A Krov 2020 nevet viselő másfél millió kiegészítő postabélyeg kiadásáról szóló rendeletet a zerb kormány hozta meg.
– Pontosan! – erősíté meg a Zacsek. – A hírt azonban a zinternetes olvasók körében uopste nem fogadták kitörő örömmel.
– Enyhén szólva – fűzé hozzá az öreg. – A legérdekesebb az egészben, hogy mindennek a zegény posta issza meg a levét, merthogy sokan azt írták, hogy a megadott dátumig nem használják majd a posta szolgáltatásait.
– A kérdés csak az – méláza amama –, hogy sokallják a plusz tíz dinárt küldeményenként, nem támogatják a menekültek megsegítését vagy nem értenek egyet a kormány migránspolitikájával.
– Utóbbi esetben akár az is megtörténhet, hogy emiatt veszíti majd el a jelenlegi hatalom az április 26-ra kiírt választásokat – jegyzé meg a Zacsek.
– Egy dolgot szem elől téveszt, zomzéd – mondá a fater –, a hatalom megbuktatásához ellenzéki erőkre van szükség, és ez az, ami per pillanat Zerbiában hiánycikk, mert az, ami van, vagy bojkottálja a választásokat vagy olyan harmatgyenge, hogy még a lukácsfalvi halőrt sem tudná leváltani, nem a haladó hatalmat!
– Tehát maradnak az eddigiek – szögezé le amama.
– Aligha, mert a Vučko nemrég azt ígérte, hogy a választások után nem lesz kegyelem – magyaráza a Zacsek –, a haladó tisztségviselőknek a fele, a haladó minisztereknek pedig a hetven százaléka le lesz váltva. Merthogy egyes minisztereket még ő sem tudja elérni telefonon!
– Nincs ebben egy kis ellentmondás? – töprenge a fater. – Mert ezek után ugyan miért kellene rájuk szavazni? Azért, mert ennyire önkritikusak?! Na és az, hogy a legjobb kádereik többsége nem kielégítően végezte a rá bízott feladatot, vajon miről árulkodik?
Költői kérdésére atata nem kapott választ, helyette a zomzéd Zacsek elmesélt egy viccet a miniszterváltásról.
Az új miniszter az első interjúját adja.
– Az előző kormány a szakadék szélére sodort bennünket. Ígérem, hogy mi egy nagy lépést teszünk előre!
Engem meg az érdekel, hogy a magyar és a zerb fociválogatott vajon merre teszi meg a következő lépést.
– A héten kisorsolták a labdarúgó Nemzetek Ligája sorozat következő csoportbeosztását, egy csoportba került Zerbia és Magyarország – mondá atata.
– És a B-divízió hármas kvartettjében rajtuk kívül ott lesz még Törökország és Oroszország – kuncoga a Zacsek.
– Ha jól tudom, ezekkel már korábban is játszottunk egy csoportban – szóla közbe amama.
– Játszottunk ám, zomzédasszony – bólogata a Zacsek –, nem is egyszer, és bizony olykor jó soká eltartott a küzdelem.
– Erről jut eszembe, Tematild – csillana fel az öreg szeme –, hogyan fogadnád, ha a nemzetközi nőnapra meglepnélek, és elvinnélek valahova?
– Nagyon meglepődnék – olvadoza amama a meghatottságtól. – És hová vinnél, Tegyula? Szentpétervárra? Netán Isztambulba?
– Egyelőre mit szólnál egy LingLong zuperligás focimérkőzéshez? – kérdé a fater. – Belegrádban, Noviszádon vagy Zabadkán, esetleg Zentán?
Ettől a nagylelkű ajánlattól amama szóhoz sem jutott.
Helyette én elmondtam egy idepasszoló viccet.
Az oviban egy kisfiú megkérdi a kislányt:
– Mit szeretnél kapni tőlem nőnapra?
– Tampont.
– Sampont?
– Nem sampont. Tampont! Érted?! Tö, mint a tavaty.
– Értem már! És mi az a tampon?
– Nem tudom, de láttam a tévében, hogy lehet vele úszni, síelni meg biciklizni.
Pistike, fokhagymaillatú kisgavallér
