Mostanság minden a koronavírus-járványról szól. A kijárási tilalmat tovább szigorították, már alig látni embereket az utcákon. A többség védőmaszkot visel, és már azok is meg vannak szeppenve, akik alig néhány héttel ezelőtt még viccelődtek ezen a borzalmas kóron, amely az egész világot megtámadta. Totál felborult minden, még a tokiói nyári olimpiai játékokat is elhalasztották, s úgy tűnik, hogy ez az állapot még sokáig így marad.
Bevallom, kissé hiányoznak az osztálytársak, nincs kivel bolondozni, de a suli nélkül megvagyok. Szerencsére amama múlt heti pörgése is kissé alábbhagyott, már nem ad annyi feladatot, és több időm jut a szórakozásra. Azt találtam ki, hogy a tavasz érkezésével majd mindennap kimegyek az udvarba indiánosat játszani, erre mit ad isten, a tavasz beköszöntével leesett az első hó, amelyet egész télen hiába vártam.
Mi mást tehettem, ahelyett hogy apacsosan rikoltoztam volna, hóembert készítettem. Természetesen szájmaszkban, mert a muter még az udvarra sem enged ki e nélkül a kis fehér nyavalya nélkül, ami alatt néha alig kapok levegőt, és ami ennek a fura helyzetnek a nem hivatalos szimbóluma lett. Én még a hóember arcára is tettem, nehogy megfertőződjön szegénykém.
Annak ellenére, hogy hallottam, amikor a zősök azon tanakodtak, vajon igazából mennyire véd a szájmaszk. Atata látott egy graffitit, miszerint a maszk úgy véd a vírustól, mint ahogyan a tangabugyi takarja a popót. A falfirka szerint állítólag ez egy kínai közmondás. Amama erre azt felelte, hogy ha így van, akkor viselni kell, mert a tanga esetében is a lényeg rejtve és védve van.
S amíg a zakemberek azon fáradoznak, hogyan biztosítsák minden rászorultnak az egészségügyi ellátást, és hogyan akadályozzák meg a vírus további terjedését, atata ukmukfukk megállapította, mi állhat ennek a zörnyű csapásnak a hátterében. Kihallgattam, amikor a zomzéd Zacseknak skype-on elmondta a meglátásait.
– A járványnak egyedül az anyaföld örül – magyarázá az én bölcs faterom –, mert ebben a kényszerhelyzetben nem szennyezzük annyira, kevesebb repülő röpdös, nem robog annyi busz, vonat, autó, motor, kamion, és még az ipari termelés is csökkent. Ha az összeesküvés-elméletek híve lennék, akkor azt mondanám, hogy a természet azért teremtette ezt a csúnya vírust, hogy egy kicsit nyughassunk már mi, emberek. Mert egyébként egész álló napon át csak pattogunk, mint a nikkelbolhák! Már mindenkinek több munkahelye vagy biznisze van, sokan nap mint nap az egyik városból a másikba lóstatnak dolgozni. Azt pedig, aki nem kedveli ezt a nagy mobilitást, lenézik, mert manapság már az a normális, ha órákig autózol vagy repülsz a munkahelyedre, majd onnan haza, hétvégére pedig elröppensz egy hetedik országba, hogy elfogyassz egy vacsorát és megmasszíroztasd a hátad, mintha a szomszédban nem lenne fürdő meg masszőr. Mindig nevetnek rajtam, ha azt mondom, hogy az, aki nem nyughat a fenekén, minimum gyanús, és most itt van, kiderült, hogy csakis nekem van igazam! Mert mire való ez a sok felesleges utazás?!
– Érdekes eszmefuttatás, zomzéd – bólogata a laptop képernyőjén a Zacsek –, ám a zanyósomé sem kutya.
– Mit mond a kedves anyósa, zomzéd? – kérdé az öreg.
– Szerinte nem kellett volna megenni azt a fránya denevért! – mondá a Zacsek. – Biztos potencianövelő hatást várt a lakomától az a vuhani ipse, dünnyög az öreglány. Merthogy, magyarázza, az idősödő férfiaknak már máson sem jár az eszük, s aztán meg itt a baj!
– Nemcsak az idősödő férfiaknak – jegyzé meg a fater, és elmeséle egy viccet.
– Tudja, kissé kellemetlen elmondanom, doktornő – panaszkodik a férfipáciens –, de már két hónapja szüntelen erekcióm van. Bármit is tegyek, ha egyedül vagyok, ha nővel, folyamatosan áll. Mit tudna ajánlani erre?
– Kezdetnek otthont és teljes ellátást – válaszolja sebtében az orvosnő.
Ám a fatertól és a Zacsektól amama és a Zacsekné is ellesték a skype-olást, és a héten ily módon itták meg a napi közös kávét.
– Hogy bírja az anyuka az állandó bezártságot, zomzédasszony? – kérdé amama.
– Egész nap takarít – mondá a Zacsekné –, csillog az egész lakás, minden függönyt kimosott, a bútorokat lefújta ápolószerrel, valamennyi kilincset fertőtlenítette. A fiókokból sorra kiszedeget, majd átvizsgál, áttöröl és újra rendszerez mindent. Naponta átszámolja, hány tasak szódabikarbóna meg sütőpor van itthon, és folyton küldözget valakit a boltba, nézze meg, érkezett-e már a megígért élesztőből és lisztből, mert azok nélkül nem maradhatunk. Mondtam neki, azt mesélik, hogy amíg mi lisztet és WC-papírt halmozunk fel, a franciák borból és óvszerből készítenek be, mire megjegyezte, hogy ne okoskodjak, az efféle hozzáállás vezetett ide, nyilván ugyanígy gondolkodott az is, aki megette azt a fránya denevért!
– A végén majd kiderül, kinek volt igaza – bölcselkede amama. – De ha már itt tartunk, azt hallottam, hogy sok sztárléta is mostanság nehéz napokat él át, mivel a frájerja koránál fogva egész nap nem hagyhatja el a lakást, zegény leányzók pedig otthon unatkoznak, nincs egész napos shoppingtúra meg osztrigás vacsora. Ha megéheznek, kénytelenek pizzát rendelni.
– Amíg lehet – így a Zacsekné –, mert ha majd azt is megtiltják, rákényszerülnek, hogy kiskosztümükben egyedül készítsék el az ebédet.
– Már ha vették a fáradtságot, és körömcipellőikben eltipegtek a bevásárlóközpontba, és megküzdöttek két kiló lisztért és egy darabka élesztőért – jegyzé meg a muter.
Az öltözködésről jut eszembe, hogy a koronavírus-járvány a divatra is kihatással van. Atata a héten a zinterneten rábukkant az idei tavaszra javasolt legújabb női ruhamodellekre.
– Hallod, Tematild – mondá az öreg amamának –, ahogy elnézem a divatoldalakon, jelenleg az otthonka a legsikkesebb női cucc a világon. Szeretnéd, hogy rendeljek neked néhányat online? Hogy változatosan öltözködj itthon: lehetne egy pipacsmintás, egy napraforgóvirágos, meg egy kék babos fehér alapon. Mit szólsz hozzá?
– Szóhoz sem jutok, Tegyula – sóhajta amama –, nem is tudtam, hogy információéhséged újabban a női divatra is kiterjed.
– Mindig is sokoldalú személyiség voltam, Tematild – évőde a fater –, bár ahogy elnézlek ebben a Király Gábor-féle szürke melegítő-alsóban, lehet, neked nem is otthonkát kéne venni, hanem néhány csábos mackónadrágot.
– A távmunka előnye, Tegyula, hogy nem kell mindennap kirittyenni – mondá amama.
– Nézőpont kérdése, hogy ez előny vagy hátrány – töprenge a fater –, bár figyelembe véve a legújabb Facebook-őrületet, nyilván sokan veled értenek egyet, mert családi összejövetelek, baráti társalgások és fergeteges bulik helyett mindenki gyerekkori vagy fiatalkori képet tesz ki magáról. Valaki meg is jegyezte, hogy ez nyilván annak a következménye, hogy a fodrászatok és a szépségszalonok is zárva tartanak.
Bizony, bizony minden zárva van, az emberek pedig egész nap otthon tartózkodnak, és csak nyomkodják a különféle okoskütyüjeiket, ugyanúgy, mint máskor is. Annyi a különbség, hogy most mindenki menne sétálni, futni, kerekezni. Meg az értékrend megváltozott! A zomzéd Jócó bá’, aki képes az egész délutánt végig heverni, s akit nem olyan rég még hanyag, lusta fráternek neveztek a környéken, mára példamutató, felelősségtudatos polgár lett.
Az a nagy kérdés, hogy mi történik, ha ez az állapot nagyon sokáig eltart, az elszigeteltség mennyire viseli meg az embereket pszichésen. Atata ennek kapcsán egy nagyon érdekes közleményt olvasott a napokban, amit állítólag a pszichológusok adtak ki. A hír szerint a zagyturkászok arról tájékoztatták a lakosságot, hogy ne keressék őket, ha azon kapják magukat, hogy a macskájukhoz, a cserepes virágjukhoz vagy valamelyik fényképükhöz beszélnek. Bezártság idején ugyanis ez normális. Akkor keressék majd őket, ha a cirmos cica, a fikusz vagy a fotón megörökített személy visszaszól.
Pistike, álarcos élesztővadász hadiösvényen
