A héten amamával éppen a számtan-feladatokat oldottuk meg a szobámban, amikor a nappaliból hangos kacarászást hallottunk. Egymásra pillantottunk, majd egyszerre felálltunk, és átmentünk a másik helyiségbe, ahol atata a combját csapkodva nevetett.
– Azt hallottam, Tegyula – mondá higgadtan a muter –, hogy azok, akik a járvány kezdetén hobbiból felcsaptak védőmaszk-varrónak, lassan áttérnek kényszerzubbony-szabásra, ám nem gondoltam, hogy nálunk is szükség lesz egyre.
– Optimista vagy, Tematild – így a fater –, ha azt hiszed, hogy megússzuk eggyel. Védőmaszkból is az elmúlt másfél hónap alatt mennyit elhasználtunk!
– Igazad van, Tegyula – bólogata amama –, én lassan már a lakásban is maszkot viselek, hogy ne egyek annyit. Attól tartok, hogyha hamarosan ismét be kell majd járni a munkahelyre, nem engednek be a liftbe. No de – tére végre a lényegre az öreglány – mi volt az a nagyon érdekes, ami miatt ilyen önfeledten szórakozol.
– Jaj, Tematild! – kiáltá el magát atata, és somolyogva magyarázá jókedve okát. – Az jutott eszembe, milyen ironikus, hogy az államok dollármilliárdokat költenek mindenféle fegyverekre és biztonsági szakemberek kiképzésére védekezés céljából, milliónyi intézkedéseket foganatosítanak a gazdaság megóvása és fellendítése érdekében, aztán pedig az egész emberiséget térdre kényszeríti egy vírus, amelyet elpusztít a zappan!
– Én ezen sajnos nem tudok derülni, Tegyula – sóhajta amama.
– Gondolj csak bele, Tematild – magyaráza az öreg –, az esetleges ufóinváziót is megfékező csodafegyverek, informatikai csúcsberendezések, drónok, robottankok és ballisztikus rakéták helyett sokkal inkább a zappanipart kellene fejleszteni.
– Ilyesvalami ötlettel rukkolt elő a napokban a Trump is – toppana be a zomzéd Zacsek. – Kérem szépen, hallotta, hogy az ultraibolya-fény meg a fertőtlenítőszer bizonyítottan megöli a vírusokat, s mivel ezek a módszerek eredményesek a megelőzésben, ukmukfukk felvetette, miért ne lehetne ezeket a gyógyításban is alkalmazni?! Megfontolásra ajánlotta, hogy UV-sugárzással belsőleg sugározzák az embereket koronavírus ellen, és vizsgálják meg, mi történne, ha egyenesen az emberi szervezetbe fecskendeznénk be a fertőtlenítőszert.
– Ha ezt Miska bácsi mondta volna a sarki kisbolt előtt két sör között, akkor jót vidulnánk rajta – vakará a fejét a fater –, de mivel a világ legerősebb hadseregével rendelkező ország elnökének az agyából pattant ki az ötlet, ideje komolyan elgondolkodnunk azon, hogy merrefelé halad az emberiség.
– Az amcsi elnök „hangos gondolkodására” azonnal reagáltak a gyártók és az egészségügyi szolgálatok – kuncoga amama –, emlékeztetve a lakosságot arra, hogy a fertőtlenítőszerek bármilyen módon, szájon át vagy injekcióval történő bejuttatása, súlyosan károsítja az emberi szervezetet.
– Nem ártalmatlan a dolog, zomzédasszony – így a Zacsek –, nem árt figyelmeztetni, még mielőtt a trumpizmus hívei nyakalni kezdenék otthon a tisztítószereket. Képzeljen el egy ilyen beszélgetést: Kérsz egy stampedli whiskyt, Bobby? Adj inkább egy dupla domestost, Mary!
– Zegény, Trump, holott ő csak innovatív szeretett volna lenni – élcelőde az öreg. – Azt az egy körülményt tévesztette szem elől, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint az általa javasolt módszer csak az agymosás terén működik, de ott aztán istenigazából!
– Az is lehet, hogy valójában éppen az orvostudomány lehetőségeinek kiszélesítése motiválta a jenki főseriffet, Tegyula – spekulála amama.
– Ki tudja, Tematild – bólogata atata –, mindenesetre felénk is érezhető efféle tendencia. Ahogy látom, itt, aki megteheti, vérozonálással védekezik a koronavírus ellen.
– Jól látja, zomzéd – mondá a Zacsek. – Igaz, több orvos is felemelte szavát a kuruzslás népszerűsítése és az orvosi szakma gyalázása ellen az egyik, nemzeti frekvenciával rendelkező televízióban, ám nemigen hallottam arról, hogy az illetékesek érdemben bármit is tettek volna a jelenség megakadályozása érdekében.
– Azt sem tartom kizártnak, hogy hamarosan feltűnik a képernyőn egy Klinika című doku-reality, amelyben majd csupa újszerű eljárásokkal gyógyítják az embereket – találgata a fater.
– Azt mondják, lassan véget ér a járványhelyzet, és az élet visszatér a régi kerékvágásba – nyugtázá a muter. – Remélhetőleg vele együtt az említett performance-ok is eltűnnek.
– Attól tartok, zomzédasszony, hogy sosem tűnnek el – sóhajta a Zacsek –, legfeljebb átalakulnak, alkalmazkodva az újabb kihívásokhoz.
– Szerintem az élet még jó ideig nem lesz olyan, amilyen korábban volt – dünnyöge a fater. – Amíg a tévében nincs rendes foci, én semmit sem hiszek el a járvány elmúltáról.
– Remélem azért tanultál valamit ebből a zerencsétlen időszakból, Tegyula – jegyzé meg amama.
– A járványhelyzetből eredő legnagyobb tanulság számomra az, hogy négy napig is meg tudunk lenni boltok nélkül – mondá az öreg. – Szóval, normál esetben is vasárnaponként simán zárva maradhatnának az üzletek.
– Igazad van, Tegyula – érte egyet az öreglány –, csakhogy erről a profitéhes kiskereskedelmi üzletláncok döntenek, és nekik a nyereség mindenekfölött áll.
– Sajnos, az a helyzet, zomzédasszony, hogy a kapitalizmus diktál – zögezé le a Zacsek.
– Egészen pontosan: tombol és rombol! – egészíté ki atata. – Ilyen a természete. Azt hittük, hogy a kapitalizmus majd megteremti a jóléti társadalmat, de mint kiderült, ez csak egy ábránd volt, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. És az is világossá vált, hogy a kapitalizmusnak mindenféle rendszer megfelel.
– A dolgozók ünnepe alkalmából a zakszervezetek ezzel a kérdéssel is foglalkozhatnának – veté fel az öreglány. – Meg azzal is, hogy a koronavírus-járvány gazdaságra gyakorolt negatív hatásából kifolyólag mennyien maradtak munka nélkül, és velük mi lesz!
– Ezt felénk egyszerűen megoldották – legyinte a Zacsek –, négy napig megint mindenki otthon marad, úgyhogy nem sokat lehet foglalkozni a munkásjogokkal, hétfőtől pedig várhatóan újra beindul a választási kampány, és akkor már csak arról hallunk a nagyotmondások zuhatagában.
– Úristen, zomzéd! – üvölte fel atata. – Választási kampány! Erről totál megfeledkeztem. Nem elég az egyik csapás, azonnal itt a nyomában a másik! A szakirodalomban létezik valamiféle megnevezés a választásoktól való félelemre?
– Hogyne létezne – így a Zacsek –, deciophobiának hívják.
– Nálam ebben a minutumban ez a fóbia felütötte a fejét – állítá fel magának a diagnózist a fater.
– És sajnos nem jár egyedül – mondá sejtelmesen a muter.
– Nem ám! – erősíté meg az öreg. – Képzelje, zomzéd, az utóbbi másfél hónapban pánikus félelmem alakult ki a kézmosástól. Választások ide vagy oda, talán mégiscsak jobb, ha minél előbb véget ér ez az egész koronavírusos mizéria, mert máskülönben félő, hogy a Föld víztartalékának nagy részét elpazaroljuk a sok felesleges kézmosásra. Néhány éven belül pedig kiapadnak a víztartalékok, és emiatt kell majd intézkedéseket foganatosítani. Emlékszem még azokra többnapos majálisi táborozásokra! Ott se sokat mostuk a kezünket, ha kormos vagy sáros volt, jól megdörzsöltük a fűben vagy a nadrágunkban, és oda se neki!
– A részletektől, kérlek, kímélj meg bennünket, Tegyula – figyelmezteté a fatert amama.
– Azok a régi majálisok – gondola bele nosztalgikusan a Zacsek –, a roston sült hús, csevap és szalonna fenséges illata, mellé friss zöldhagyma és retek, mindez leöblítve hűs sörrel.
– Hagyja abba, zomzéd – könyöröge atata –, mert mindjárt ríva fakadok!
– Ne sopánkodj, Tegyula, lehet, hogy majd itt-ott a majálisi menüben az általad felvetett denevérpljeszkavica is megjelenik – kuncoga a muter.
– Sose tudni – mondá egyetértőn a Zacsek –, látom, hogy az ötlet a Facebookon igen népszerűnek bizonyult.
Valóban így volt, valaki meg is kérdezte a fatert: Milyen az a denevérpljeszkavica?
Mire ő: Szárnyakat ad, Batmannek érzed tőle magad!
Pistike, a kézmosástól, a választásoktól és az új orvosi eljárásoktól rettegő denevéremberke
