Atata az egyik este vacsora után a fotelban ülve a távirányítóval sokáig váltogatta a tévécsatornákat, majd egyszer csak felkelt, és azt mondta, neki elege van, megy lefeküdni.
– Ugyan mi ütött beléd, Tegyula – csodálkoza amama –, hiszen még szinte világos van.
– Nem tudom, Tematild – sóhajta az öreg –, azt hiszem, elbóbiskoltam néhány pillanatra, és rémálmom volt.
– Nem vettem észre – mondá a muter –, szüntelenül kapcsolgattad a készüléket. Miből gondolod, hogy megszunnyadtál?
– Abból – magyaráza atata –, mert úgy rémlik, hogy még a National Geographicon vagy az Animal Planeten is a Vučkót láttam, ahogyan éppen a tigriseknek lassúbb antilopokat ígér, vagy a gazelláknak tunyább oroszlánokat, már nem vagyok biztos benne, hogy is volt, csak azt tudom, hogy nekem ez már sok.
– Arról van szó, Tegyula, hogy fáradt vagy – próbálá megnyugtatni a fatert az öreglány –, és valószínűleg összefolytak elmédben a választási hírek meg a hetvenéves palicsi állatkertben tett látogatás képei.
– Nyilván igazad van, Tematild – bólogata a fater –, valódi felüdülés volt az a vasárnapi kirándulás a lézengő állatok és a pompázó virágok közt. Tényleg belelefáradtam a sok kampányanyagba, és totál elvesztettem az érdeklődésem a választások iránt, nem érdekelnek a különféle gazdasági mutatók, meg az sem, hogy hány kilométer autóút épül és azokon a Vučko hány apukát hozat haza Németből meg a többi nyugati országból.
– Hát mit szeretne hallani a jólfésült politikusoktól, zomzéd? – topanna be váratlanul a Zacsek egy tányér sütivel, mondva, hogy éppen most sült ki.
– Azt, hogy az intézményeket működőképessé teszik! – mondá a fater. – Amióta a zeszemet tudom, itt sose működött semmi rendesen, amint valami elintéznivalód akad, vëzára szorulsz, mert máskülönben isten tudja meddig tart az ügyintézésed. Erről persze senki sem beszél, mert egyiknek sem érdeke, hogy itt bármi is zökkenőmentesen működjön, legfeljebb Piko helyét átveszi Miko, ennyi a nagy változás! Ez engem már teljesen hidegen hagy.
– A zellenzék szerint nincsenek is meg a feltételek a zabad választásokhoz – fűzé hozzá a Zacsek.
– Ja – helyesele a muter –, ám ők sem sokat tesznek azért, hogy javuljanak ezek a feltételek, ehelyett inkább célkereszteket rajzolgatnak egymás homlokára, ahogy a Szergej színész mondta, amikor a támogatói aláírások gyűjtése közben rátámadott egy állítólag bojkottpárti ellenzéki, egy másik pedig bicikliről csavarhúzóval fenyegette meg a zabad polgárok vezetőjét!
– A feltételek nyilván nem kifogástalanok, ám szerintem sokkal nagyobb baj, hogy a kínálat még kevésbé az. Ahogy a költő mondaná: „választani kell, s nagy választék nincs…” – nyugtázá a fater.
Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.
Palika és Móricka veszekszik. Azt mondja Palika:
– Te csak hallgass, téged a szüleid úgy fogadtak örökbe!
– De engem legalább választottak. Téged meg muszáj volt vállalni!
– És azt látta, zomzéd, hogy a zorgos kínaiak által épített gyorsvasúton 2024-től két óra és negyvenöt perc alatt eljutunk majd Belegrádból Budapestre? – kérdé a Zacsek.
– Hallottam, hogy ezt ígérte a Vučko – felele a fater –, ám az az én bajom, hogy nem vagyok már annyira fiatal, hogy ne legyenek emlékeim, de még annyira öreg sem, hogy mindent elfelejtsek, ezért nagyon jól emlékszem arra, amikor még 2018-ra ígérte a két város közti gyorsvasutat!
– Én jelenleg már annak is örülnék, ha minden alkalommal két óra és negyvenöt perc alatt a vonat eljutna Zabadkáról Noviszádra – szóla közbe a muter a sütit majszolva.
– Á, zomzédasszony – így a Zacsek –, négy éven belül a zerb fővárosból fél óra alatt el lehet majd jutni Újvidékre, onnan egy óra Zabadkáig, meg egy bő óra a magyarországi útszakasz, és már a Keleti pályaudvaron is vagyunk!
– Nem tudom, hogy a határon való időzést is beleszámolták-e ebbe az időtartamba – töprenge a muter –, merthogy ott el tudnak szutyogni, például időbe telik, mire a határőrök feljönnek a kocsikra, aztán a csúcstechnológiai mobilcuccaikkal szép aprólékosan leellenőriznek minden szükségeset, feltéve, persze, ha azokkal minden rendben van, mert az is megesik néha, hogy nem működik valamelyik okoskütyü, és akkor ki tudja mennyi ideig áll minden, így a vonat is.
– Én egyre inkább azt gondolom – spekulála atata –, hogy a zállamfő nem a kínaiak által lerakott síneken száguldó vonatokra gondolt, amikor a két város közti távolságot megtevő időtartamot kimondta, hanem a kínai fejlesztésű repülőautókra! Mert azt totál el tudom képzelni, hogy valamelyik zépen tetovált, fess fiatalember odaszól a megatrendis asszonykájának, hogy egy kiruccanás erejéig röppenjenek már el dedinjei villájukból a rózsadombi barátaikhoz.
– Milyen izgi lehet egy ilyen utazás – ujjonga a muter –, pláne ha a Duna felett szállnak mindvégig!
Amiről a Zacseknek egy újabb vicc jutott az eszébe.
A feleség tojást süt a férjének reggelire. Egyszer csak a férj beront a konyhába.
– Vigyázz! Öntsél rá még egy kis olajat! Istenem! Túlságosan gyorsan sütöd! Borzasztó! Fordítsd meg! Most!!! Kell még rá olaj! Jaj! Vigyázz! Odaég! Vigyázz! Szépen mondtam, hogy vigyázzál! Sohasem hallgatsz rám, amikor ételt készítesz! Soha! Fordítsd meg! Siess! Mi van veled? Teljesen megőrültél?! Ne felejtsd el megsózni! Mindig elfelejted megsózni. Hallod?! Sózd meg!
A feleség elszörnyedve pillant a férjére.
– Mi ütött beléd?! Tényleg azt gondolod, hogy nem tudok megsütni néhány tojást?
– Nem, csak éreztetni akartam veled, milyen nekem, amikor vezetek.
Ám miközben mi romantikus száguldásokról ábrándoztunk, a Trump kénytelen volt bunkerba bújni az Egyesült Államok számos városában kitört súlyos zavargások miatt, amit egy halálos kimenetelű rendőri túlkapás váltott ki.
– Egész Amerika lángokban van – mondá elszörnyedve amama. – A rendőri brutalitás, a rasszizmus és a szociális egyenlőtlenség ellen tiltakoznak az emberek.
– Sajnos a tüntetők közt randalírozók is akadnak – sóhajta a Zacsek. – Mindenesetre nem valami szívmelengető jövő elé nézünk, ha még a szabadság hazájában is az elnöknek el kell bújnia a saját népe elől.
– Attól tartok, hogy ha harmóniára vágyunk, hamarosan a SpaceX űrhajós szolgáltatásait kell majd igénybe vennünk, és a messzi galaxisban keresni egy élhető bolygót – álmodoza atata.
– Csak óvakodni kell útközben a fekete lyukaktól – figyelmeztete a Zacsek.
– Azt olvastam a héten, hogy a legközelebbi fekete lyuk ezer fényévre van a Földtől – legyinte amama.
– Ez tuti, hogy álhír, Tematild – jegyzé meg határozottan a fater –, hidd el nekem, én tudok néhányat hozzánk jóval közelebbre is.
Pistike, harmóniára vágyó, természetbarát polgár
