Ez a koronavírus-mizéria óta azt tapasztalom, hogy a zősöket jobban foglalkoztatja a suli, mint minket, nebulókat. Mostanság pedig már többet csacsognak az oktatási kérdésekről, mint a járványról meg a politikáról. És a zújság is alig ír a miniszterekről, a gyárakról, a parasztokról, a tudományról, az egészségügyről, az írókról, a filmekről, a színházról, a festőkről, nonstop csak a ziskoláról cikkeznek.
– A hírek szerint izgalmas ősz elé néznek a Pistiék – jegyzé meg egyik este sejtelmesen amama.
– Ahogy mondod, Tematild – bólogata atata –, ahhoz, hogy előreléphessenek, előbb majd be kell pótolniuk mindazt, amit a kényszerszünet miatt elhalasztottak. Azt ugyan tudjuk, hogy zuperul sikerült a távoktatás, de én azért kíváncsi leszek az őszre esedékes ellenőrzők eredményeire.
– Igazad van, Tegyula – érte egyet az öreglány –, de amikor izgalmas őszt mondtam, elsősorban arra gondoltam, amit a Vučko a pancsovai tévében vendégeskedve mondott, mégpedig azt, hogy a gyerekeknek Zerbiában meg kell tanulniuk dolgozni legalább két órát naponta, hogy felkészültek legyenek a munkára a gyárakban meg a szántóföldeken.
– Hűha, Tematild – hüledeze a fater –, pedig én eddig azt hittem, hogy a Zaranykorban élünk!
– Nem eszik olyan forrón a kását! – toppana be a zomzéd Zacsek. – Arra majd csak azután kerül sor, ha a gyerekeink is megtanulnak keményen melózni, nem csak ezeket a nyavalyás okoskütyüket nyomkolásszák egész álló napon át.
– Biztos ezért viseli a haladók választási listája azt a nevet, hogy A gyerekeinkért! – állapítá meg körmönfontan a muter.
– Ami egyenes folytatása annak a híresnek, hogy Zerbia jövője – nyugtáza a fater. – Azt azonban zívesen megnézném, hogy ezt a sok, nagy többségében elkényeztetett gyerkőcöt, aki otthon még a saját szobájában sem takarít fel maga után, hogyan veszik rá, hogy például felsöprögessen egy műhelyben vagy szüreteljen egy gyümölcsösben.
– Mindenesetre nem árt, zomzéd, ha a gyerekek megtanulnak többek között málnát szedni – jegyzé meg a Zacsek –, azt olvastam, hogy a málnatermesztők szállás és teljes ellátás mellett 2500–3000 dináros napszámot kínálnak a hozzáértő munkásoknak, még sincs, aki szedje nekik a málnát.
– Biztos azért, mert aki csak teheti, elmegy külföldre dolgozni – mondá amama –, ott mégiscsak többet fizetnek.
– Igazad van, Tematild – érté egyet atata –, ám a málnaszedésért felkínált pénzt, még ha napi 10-11 órát is kell dolgozni érte, sok olyan munkahelyen sem lehet megkeresni, ahol feltétel az egyetemi diploma.
– Biztos éppen ezt a tényt vette figyelembe a zállamfő is, amikor felvetette, hogy a gyerekeknek bizony meg kell tanulniuk dolgozni – szögezé le a Zacsek.
– Ennek szellemében, a középiskolásoknak biztos gyorsított tempóban halad majd a felkészítés az életre – állapítá meg az öreglány –, azért hagyták ki a most készülő tantervből többek között Tolsztojtól az Anna Kareninát és a Háború és békét, Solohov Csendes Donját, Hemingwaytől Az öreg halász és a tengert, akárcsak Faulkner A hang és a téboly című remekművét.
– A mai diákok már biztosan nem kapnak olyan izgi címet írásbelire, mint amilyet anno mi kaptunk – sóhajta a fater –: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”
– Biztos úgy voltak vele, hogy ezeket a műveket úgysem fogják elolvasni a mai kütyünyomkodó gyerekek, akiknek már egy üzenet megírása és elolvasása is nehezére esik, és sokkal szívesebben kommunikálnak kisvideókban – nyugtáza a Zacsek.
– Az Anna Karenina híres nyitómondatáról jut eszembe, Tegyula – mondá a muter –, hogy a Vučkóéknak azért sikerült némi boldogságot vinni a zerbiai családok életébe, összesen 6,2 millióan kapták meg a százeurós segélyt, holott a Pénzügyminisztérium májusban még azt közölte, hogy kb. 5,5 millió polgár jogosult rá.
– Biztos azért keletkezett ez a különbség, Tematild, mert a Pénzügyminisztérium nem számolt a kozovói albánokkal – legyinte egykedvűen az öreg.
– De hát én úgy tudtam, hogy a kozovói albánok már régóta külön országban élnek, Tegyula! – hüledeze amama.
– Ez többé-kevésbé így is van, Tematild – okoskoda a fater –, de húsz éve azt hallják, hogy Kozovó Zerbia!, s nyilván most egyesek közülük úgy gondolták, üsse kő, arra az egy percre, amíg kérvényezik a százeurós segélyt, még egyszer életükben zerb állampolgárok lesznek, hadd örüljenek egy kicsit a belegrádiak!
– Így, hogy mondja, zomzéd – töprenge a Zacsek –, most jut eszembe, hogy a Zerb Radikális Párt jelenlegi választási reklámján is szerepel a sokat emlegetett szlogen.
– Meg az is, hogy meg kell akadályozni a nemkormányzati szervezetek finanszírozását! – fűzé hozzá az öreglány.
– Ez is egy nagyon érdekes jelenség – spekulála az öreg. – Értem én, hogy egy ellenzéki pártnak számos célkitűzése van, de azért mégiscsak különös, hogy ezek között aligha találkozom a jelenlegi hatalom bírálatával.
– Azért, zomzéd – magyaráza a Zacsek –, mert mi ilyen… hogy is mondjam, mi ilyen haladó demokráciában élünk! Mint a britek, náluk ugyanis létezik őfelsége kormánya és őfelsége ellenzéke.
– Szóval haladó szinten ez így működik! – álmélkoda az öreg. – Lassan kezdem kapizsgálni, miért hangoztatják egyesek azokat a súlyos vádakat, miszerint bizonyos ellenzéki pártoknak a hatalmiak biztosították a kellő számú támogatói aláírást a választásokon való induláshoz.
– A jelek szerint, Tegyula – állapítá meg a muter –, úgy tűnik, nálunk sokkal nagyobb az egyetértés az ellenfelek között, mint például a zabadság őshazájának nevezett Ámerikában.
– Így van, zomzédasszony – helyesele a Zacsek. – Az amcsi politikusok nemcsak, hogy egymást nem szeretik, hanem számukra még ellenlábasuk szavazói is gyűlöletet érdemelnek. A Fehér Ház főnöke szerint a tüntetők „züllöttek” és „vesztesek”, míg a demokrata elnökjelölt Biden szerint Trump zavazóinak egy része „nem jó ember”.
– Most hogy már ez is kiderült – bölcselkede a muter –, az Egyesült Államoknak talán mégsem kellene annyira törekednie arra, hogy ő legyen a fő demokráciadíler a világban.
– Jaj, Tematild, már megest kevered a szezont a fazonnal! – dünnyöge a fater. – Nem a demokráciát terjesztik ők, hanem a demokrácia örve alatt a kapitalizmust, aminek, mára ez is egyértelművé vált, mindenféle politikai rendszer megfelel.
– És még erre a változékony időjárásra is ellenálló – kuncoga a Zacsek.
– Az időjárásról ne is mondjon semmit, zomzéd – méltatlankoda amama –, mindennap beborul, aztán fullasztó hőség fojtogat, majd ránk szakad az ég. Félóránként megváltozik az időjárás, és vele együtt az évszak is.
– A népi megfigyelés szerint, ha Medárd napján esik, akkor még negyven napig esni fog, márpedig hétfőn jócskán esett, úgyhogy július közepéig ne felejtsd itthon az esernyőt, Tematild – jegyzé meg a fater.
– Igyekezni fogok – sóhajta amama, majd miután kissé végiggondolta a helyzetet, hozzáfűzte: – Azért van ebben némi jó is. Így legalább elmarad a strandidény, s nem kell fogyóznom, hogy eltüntessem a karantén idején magamra szedett kilókat.
Pistike, Zerbia jövője
