Ez egy borzasztó nyár. Ahelyett, hogy önfeledten sütkéreznénk a strandon, és a vízben lubickolnánk, egész álló napon át csak a rémhíreket hallgatjuk. A zősök leültettek, és a tudtomra adták, hogy az idén még csak ne is álmodozzak igazi nyaralásról, mert nemcsak, hogy a tengerpartra nem jutunk el, de még Mórahalomra se mehetünk már. A fater azt mondta, járványhelyzetben ő a helyi strandokat sem ajánlja, legjobb, ha teletöltöm a kék kisteknyőt vízzel, kiteszem az udvarra a napra, és abban fürdök, ám mostanra már ezt sem tehetem meg, mert amama nyitva hagyta a fürdőszoba ajtaját, és a huzattól leesett az ablakpárkányon tartott motyó, egyenesen bele a teknyőbe, amitől annak kirepedt a feneke. Hát ilyen peches vagyok én idén nyáron.
– Sajnos, Tegyula, úgy tűnik, hogy a koronavírus-járvány miatt idén nem megyünk sem az Azúr-partra, sem a Maldív-szigetekre, sem a görög tengerpartra – panaszkoda amama.
– Ne búsuljál, Tematild – vigasztalá őt atata –, gondolj arra, hogy az életben szükség van ennyi változatosságra. A korábbi években azért nem mentünk az említett helyekre, mert nem volt rávalónk!
– Nem mindenkit lomboznak le ennyire a különböző óvintézkedések – kuncoga az éppen betoppanó Zacsek –, olvasom, hogy a görög–bolgár határövezetben megjelentek a hamisított negatív Covid-19 tesztek, 30–40 euróért árulják őket a Görögországba igyekvő turistáknak.
– Ez a Balkán, zomzéd – jegyzé meg a fater –, nincs olyan szerencsétlenség, amit valaki ne próbálna meg ügyeskedés útján arra kihasználni, hogy profitáljon belőle.
– Én megértem zegény embereket – sóhajta a muter –, valamiből meg kell élni. Azt mondják a zakzervezetisek, hogy az egész régiót az elszegényedés fenyegeti, őszig csak Zerbiában 300 ezer ember maradhat munka nélkül, a zokos közgazdászok szerint pedig már most megjósolható, hogy jövőre valószínűleg elmarad a bér- és nyugdíjemelés, merthogy az államnak immár nincsenek eszközei a járvány gazdasági következményeinek az enyhítésére.
– Vajon hogy érjük így el a megígért 900 eurós átlagkeresetet? – csipkelőde a Zacsek.
– Még száz zerencse, zomzéd, hogy erre a koronavírusra mindent rá lehet majd fogni! – válaszola amama.
– Legfőképp bölcs kormányunk bölcs tagjainak bölcs intézkedéseit – fűzé hozzá az öreg. – Úgy tudni, a százeurós segélyek kifizetésére felvett 620 millió euró kölcsönre további 100 millió euró kamatot kell fizetni, s mint kiderült, a három hónapos hiteltörlesztési moratórium is csak megdrágította a hiteleket, a kölcsöntörlesztést immár folytatni kell, annak ellenére, hogy a helyzet most rosszabb, mint volt.
– Talán azért mégse annyira kilátástalan minden – mondá a Zacsek. – Láttam a Facebookon, hogy a Zadruga döntőjében a nézők állítólag 18 935 960 emelt díjas sms-t küldtek el. Harminchat dinárjával az összesen 681 694 560 dinár, ami a szerb jegybank hivatalos árfolyama szerint 5 796 969 eurót tesz ki. Úgy gondolom, hogy ahol van ennyi pénz ilyesmire, ott még nem olyan nagy a baj!
– Nézőpont kérdése! – így atata. – Egyrészt jó, ha az embereknek van közel hatmillió eurójuk arra, hogy valóságshow résztvevőire szavazgassanak, másrészt viszont kötve hiszem, hogy ugyanazt az sms-mennyiséget elküldözgetnék humanitárius célokra, ami sokat elárul az itteni értékrendről.
– Ekkora mértékben még a politikusok sem tudták megszólítani a jónépet, hogy vegyenek részt a választásokon – kuncoga az öreglány. – Ki tudja, lehet, hogy a sztárlétáknak pártot kellene alapítaniuk.
– Nincs szükség a sztárlétáknak külön politikai zervezetre, zomzédasszony, majd a zoci Ivica mindegyiküket befogadja, úgyis valamiféle tagcsere zajlik az általa vezetett pártban – jegyzé meg a Zacsek.
– Ahogy mondja, zomzéd – legyinte az öreg –, az Ivica kizáratott a zoci pártból több személyt is, mert azok részt vettek a tüntetéseken, és még a régi bajtársát is leváltotta tanácsadói tisztségéről, mert annak a fia is jelen volt a tiltakozásokon.
– Pedig lehet, hogy a gyerek csak így lázad az apja ellen – értetlenkede a muter.
– Nagyon ideges lehet a zoci-elnök – vakará a fejét a Zacsek –, hogy a héten megkezdődött kormányalakítási tárgyalások kimenetele nem sok jóval kecsegtet a számára.
– Nem kell aggódni az Ivicáért, ő örök túlélő – mondá a fater –, ha netán mégis hoppon maradna, legalább majd a sztárléták gyűrűjében több ideje jut a dallikázásra.
– Igen ám, Tegyula – így amama –, de kinek énekelget majd, ha nem hívják meg az olyan rangos eseményekre, amelyeken jelen van a Putyin vagy az Erdoğan?!
– Ilyen eseményekre, zomzédasszony, egyhamar nem kerül sor, mert a járványhelyzet miatt megtiltották a tíz főnél tömegesebb rendezvényeket – mondá a Zacsek.
– Azt, hogy a helyzet milyen súlyos, bizonyítja az is, hogy a héten az egyik bulvárlap a koronavírustól megvédő imát ajándékozott olvasóinak – sóhajta az öreglány.
– Attól tartok, hogy lassan már tényleg csak valami spéci ima segíthet rajtunk – csóvála a fejét a fater –, mert a Dr. Kon & Co. csak nem tud megálljt parancsolni a vírus terjedésének.
– Az ima mellett, ami még véd, az idei év nem hivatalos zászlaja: a szájmaszk! – nyugtáza a Zacsek. – Utóbbit mostantól már az utcán is viselni kell.
– Eddig zárt helyen kellett hordani, most már az utcán is – dünnyöge az öreg –, nem sokára az udvarban is kötelezővé teszik, mert a vírus sajnos a kerítésen is átjut, majd a lakásban is viselni kell, mert sose tudni melyik családtag a vírushordozó, legvégül pedig még majd azt is betiltják, hogy az ember önmagával találkozzon, nehogy magához térjen!
– Én elhiszem azt, hogy a szájmaszk védelmet nyújt – mondá amama –, bár nem kevés ezzel ellentétes véleményt is hallottam, de ebbe most ne bonyolódjunk bele. Az én paraszti logikám inkább arra a kérdésre keresi a választ: nyári hőségben hogyan lehet dolgozni nyolc órán át szájmaszkban? Mert nem tudom, hogy vannak vele mások, de én izzadok alatta, nem kapok elegendő levegőt, kiütéseim lesznek. Ha a szervezet ily hosszú időn keresztül nem kap kellő mennyiségű oxigént, az nem okoz valami más egészségügyi problémát?
– Ki tudja, lehetséges, hogy igen – töprenge atata. – De ez így van a legtöbb egészségügyi szerrel és eszközzel, egy valamit gyógyít, másutt pedig gondot okoz. Ezt hívják mellékhatásnak!
– Mondasz valamit, Tegyula – érte egyet a muter. – Például az allergiatablettám. Ha nem veszem be, viszket a szemem, kapar a torkom, folyik az orrom és egész nap tüsszögök, ha pedig beveszem, az említett tünetek ugyan elmúlnak, viszont fáj és görcsöl a hasam.
– Az a szép az életben, Tematild – bölcselkede a fater –, hogy az embernek mindig van választási lehetősége.
– Azon töprengek, zomzéd – spekulála a Zacsek –, hogy ez a szájmaszk-viselési kötelezettség vajon a helyi strandokra is vonatkozik-e. Mert ha igen, akkor a hölgyeknek ezentúl nem bikiniben, hanem trikiniben kell a medencébe vagy a folyópartra vonulniuk. A trikini olyan háromrészes fürdőruha: bugyi, melltartó és szájmaszk, amelyek szépen harmonizálnak egymással.
– Látjátok, hogy ez a vírushelyzet mennyire megnehezíti az életünket?! – sopánkoda az öreglány. – Nincs elegendő bajunk már azzal is, hogy a cipőt és a táskát minden alkalommal összhangba hozzuk egymással, most még ezt a fránya szájmaszkot is össze kell kombinálni velük!
– Nézd a jó oldalát, Tematild! – villana be az ötlet atata fejében. – Lehozom a padlásról a régi varrógépet, és felcsapunk dizájnos maszkvarróknak! Ha minden jól alakul, jövőre választhatsz, hová menjünk nyaralni: a görög tengerpartra, az Azúr-partra, vagy a Maldív-szigetekre!
Pistike, szájmaszkban szünidőző teknyős
