Hétfőn este mindannyian izgatottan ültünk a tévé előtt, várva a nyolc órára bejelentetett nagy eseményt. Nem, nem az október 5-ei forradalom huszadik évfordulója alkalmából sugároztak egy alkalmi műsort, hanem Vučkót várta az egész ország, hogy három és fél hónappal a parlamenti választások után, amelyet a haladók és partnereik fölényesen megnyertek, elárulja, vajon kit bíz meg a kormányalakítással. Mindenki a kiválasztott személy nevére volt kíváncsi, ám a zállamfő azért előtte egy kicsit kihasználta a helyzetet, hogy minden figyelem rá irányul, és beszélt egy sort Kozovóról, a koronavírus-járványról, no meg a gazdasági sikerekről, mire végre elárulta, hogy marad az Ana.
– Nahát, ezért a bombasztikus bejelentésért ültem fél órát a tévé előtt?! – zsörtölőde atata. – Csinálhattam volna valami okosabbat is!
– Ami igaz, az igaz – bólogata amama. – A lefolyót a konyhában este is ki lehetne dugítani, vagy a fürdőszobában lecserélni a tusolórózsát.
– Hallom, zomzéd, a napokban el lesz foglalva – mondá kuncogva az éppen betoppanó Zacsek –, de ha netán segít valamit, nincs egyedül a pácban, a munkafeladatok kiosztása tekintetében az én feleségem olyan, mint egy politikai gyűlés: tudom, mikor kezdődik, de fogalmam sincs, mikor fog befejeződni.
– Ki tudja, lehet, hogy a leendő kormányülések is ilyenek lesznek – vakargatá az állát az öreg. – Hallotta, a Vučko azt sugallta az Anának, hogy a következő kormánytagoknak a fele legyen nő.
– Hiába viccelődtök ezen – így a muter –, akkor lesz itt rend, amikor majd többségében nők irányítanak!
– Az Anának van ki közül válogatni, zomzédasszony – legyinte a Zacsek –, a mindentudó belegrádi lapok rég megírták, hogy minden miniszteri posztra legalább négy várományos van.
– Így igaz – erősíté meg az öreglány. – A Vučkóra a haladók egyes tagjai mellett a koalíciós partnerek és egyes külföldi tényezők is heves nyomást gyakoroltak.
– Zegény embernek mi mindent el kellett viselnie – cittege fejét csóválva a fater. – De az Ana dolgát egy valami megkönnyíti a szelektálásban: a Vučko azt is említette, hogy „nagy volt a korrupció és sokan rosszul vagy alig dolgoztak”. Remélem, hogy az illetékes ügyész is nézte a közvetítést.
– Már megbocsátanak, de egy valamit azért mégsem értek – töprenge el az imént elhangzottakon a Zacsek –, mi még ott tartunk, hogy azt számoljuk, hány férfi és hány nő van bizonyos tisztségeken?! Miközben a nagyvilágban már arra törekednek, hogy elhagyják a nemi identitás emlegetését. Olvasom, hogy a Japan Airlines légitársaság repülőgépein október elsejétől csak nemileg semlegesen szólnak az utasokhoz. Démodé lett az az udvariaskodó frázis, hogy „Hölgyeim és uraim”, helyette azt mondják: „Utasok, figyelem!”
– És azt is biztos olyan keményen ejtik ki, mint a szamurájok a Kurosawa-filmekben: „Ut’sok, figy’lem!” – spekulála atata –, hogy az utasokat azonnal elárassza a biztonságérzet.
– És légikisasszonyok vannak-e? – kérdé amama. – Mert hogyha nincsenek női és férfi utasok, akkor a logika szerint a személyzet sem lehet férfi vagy nő, hanem nemileg csakis semleges kell, hogy legyen.
– Biztosan légikisérők vannak – találgata a Zacsek –, bár, ha azok nők és fiatalok, akkor én továbbra is kisasszonyoknak fogom nézni őket. Ezek szerint régimódi vagyok?!
– Menthetetlenül, zomzéd – erősíté meg a fater –, de visszatérve a Vučkóra, van egy sanda gyanúm, hogy szándékosan választotta ezt a dátumot az új kormányfő nevének a bejelentésére. Azért, hogy ez legyen a nap témája a médiában, s még véletlenül sem a megemlékezések, már ha egyáltalán emlékezik még valaki október 5-re.
– Ez csak egy véletlen egybeesés, Tegyula – legyinte az öreglány –, akkor ért rá, ennyi!
– Nyilván igaza van a zomzédasszonynak – mondá a Zacsek –, az egyébként is elfoglalt államfőnek megkezdődött a tanítás a zegyetemen. Biztos látta a fényképet a médiában, ahogyan a többi gólyával együtt ül a tanteremben. Tudja, kosárlabda-edzőnek tanul, a politikai karrier után gyerkőcöket fog majd edzeni. Elképzelhető, hogy nem volt máskor ideje, mert szemináriumi munkát kell írnia a Cselezés labdavezetés közben című témára.
– Az egyetlen baj ezzel a meglátással, hogy én nem hiszek a véletlen egybeesésekben – tamáskoda az öreg.
– Jaj, Tegyula, lassan olyan leszel, mint a bolt előtt iddogáló utcafilozófusok – dünnyöge a muter –, akik minden jelenséget összeesküvés-elméletetekkel magyaráznak meg.
– Úgy bizony, Tematild, titokban rajongok ezekért az elméletekért, a zabad időmben a bolt előtt sörözgetve tagadom Finnország létezését, és azt várom, hogy a sarkon mikor fordul be a 85 éves Elvis – heccelőde atata –, ám mi van akkor, ha a sok marhaság közt valami uopste nem elmélet?!
– Mire célzol, Tegyula? – kérdé gyanakvóan amama.
– Emlékszel, amikor a múltkor arról beszélgettünk, hogy venni kellene egy új jénai tálat, s miután bekapcsoltad a laptopot, bárhová is kattintottál, egymást érték a jénaitál-reklámok? Ezek után még merészeld azt állítani, hogy nem hallgatnak le bennünket! – sejtelmeskede a fater. – Vagy egy másik példa: a napokban megnéztem az interneten, hogy mennyire veszélyes a klór a vízben: azóta is rendszeresen érkeznek hozzám e-mailben és a Facebookon a víztisztító-eszközök reklámjai! Ezt add össze!
– A kedvenc összeesküvés-elméletem az, miszerint a védőmaszkban igazából 5G-s antenna van – mondá a Zacsek –, s azért tették kötelezővé a használatukat, hogy minden pillanatban kísérni tudják a lépéseinket.
– Jaj, ne is emlegesse, zomzéd, még közvetetten sem a koronavírust – sopánkoda az öreglány –, éppenhogycsak kicsit megnyugodtunk, a zakemberek azzal fenyegetőznek, hogy bármikor rosszabbodhat a helyzet.
– A koronavírus-elleni küzdelem honi koronázatlan királya, a Doktor Kon arra figyelmeztet, hogy novemberben várható az új hullám – mondá aggódóan az öreg. – A zokos orvosok szerint a nagy koronavírus-rohamra egyébként a szlavákra és újévre kell számítani.
– Nagyon izgi lesz majd az idei szilveszterezés: valódi maszkabál – kuncoga a Zacsek. – A szép nagyestélyihez és a nyakkendőhöz megfelelő maszkot kell majd választani. A fancy-butikok majd biztosan megtelnek selyem- meg batiszt-szájmaszkokkal. Lehet majd közülük válogatni, hogy menjen a szerkóval, csak majd meg kell jegyezni, milyen maszkja van a párodnak, nehogy néhány pohár pezsgő után éjfélkor összekeverd valaki mással.
– Legrosszabb esetben majd otthon kiderül a simlisség – jegyzé meg atata –, miután lehullanak az álarcok!
– Meddig tart még ez a rémálom? – sopánkoda a muter.
– Attól tartok, hogy addig, amíg mindenki be nem lesz oltva a koronavírus ellen – válaszola a fater, egyáltalán nem nyugtatva meg az öreglányt.
– Azt olvastam – magyaráza a Zacsek –, hogy az Egészségügyi Világszervezet és Bill Gates alapítványa közös projektumának, amelynek a célja, hogy a koronavírus elleni védőoltás a bolygó zegényebb részein is elérhető legyen, valószínűleg számos problémával kell majd szembenéznie: kevés lesz a pénz, a transzporthoz szükséges repülőgép, nem utolsósorban a vakcina, mivelhogy a gazdag országok már most közvetlenül a gyógyszergyártó kompániáknál lecsaptak az oltóanyagra.
– Mi lesz a zegény országok lakosságával? – sajnálkoza amama.
– Ez költői kérdés volt, Tematild? – kérdé atata. – No de még mielőtt aggódni kezdenél: egy, mi nem vagyunk zegény ország, a gazdaságunk dübörög, a pénzügyes Mali bejelentette, hogy jövőre növekednek a fizetések a közszférában; kettő, ha netán nem is kapnánk direkt oltóanyagot, bizonyára kapunk a kínai, az orosz vagy az ámerikai testvéreink révén; három, legrosszabb esetben veszünk belőle „félfeketén”.
Pistike, titokban összeesküvés-elméletek gyártó kiskosarazó
