A héten megérkezett az igazi ősz, amama pokrócba bugyolálva mondta is a faternak, hogy durrantson be a kályhába, mert olyan hideg van, hogy még jógázni sem lehet, mire az öreg azt felelte neki, hogy ideje lenne valami dinamikusabb testmozgás után néznie, ami jobban felmelegíti, például elkezdhetne dzsesszbalettal foglalkozni.
– Sajnos, Tegyula, ki kell, hogy ábrándítsalak – mondá az öreglány –, merthogy a dzsesszbaletthoz egyszerűen nincsenek meg a testi adottságaim, bár valami azt súgja, hogy te igazából csak arra vágysz, hogy reggel-este valami eszement zenére ugrabugráljak.
– Rosszul látod a dolgokat, Tematild – így atata –, a dzsessz a teljes belső zabadság megnyilvánulása, kitárja a lelked a világ felé, ezért van az, hogy egy-egy dzsesszszerzemény mellett teljesen eltörpülnek a politikusi lózungok.
– Azt meghiszem – bólogata a muter –, amikor a kedvenceid a saját belátásuk szerint elkezdik fújni a trombitákat, szaxofonokat, klarinétokat, kürtöket meg a többi csuda hangszert, ott aztán beszélhet bárki bármit!
– Éppen azt szeretem a dzsesszben, hogy minden hangszer külön politikát folytat, mégis megvan az összhang, nem, mint a politikában, ahol állítólag mindenki ugyanazért küzd, ennek ellenére az embernek olykor az az érzése, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal – szellemeskede a fater. – Ezért kellene dzsesszre tortáznod, vagyis tornáznod, hogy teljes lényeddel megragadd ezt a csodálatos világűri összhangot, és akkor biztos nem fáznál.
– Na elég legyen a filozofálásból, Tegyula – csapá az asztalra amama –, pikulások helyett az univerzum megszólítására számomra marad a jóga, te pedig menj és gyújtsál be!
Hát így történt, hogy nálunk is megkezdődött a fűtés, ami újabb kihívásokat hordoz magában, merthogy még formálisan meg sem kezdődött a fűtési idény, légszennyezés tekintetében Zerbia máris az öt legszennyezettebb ország közé került, az európai fővárosok közül pedig a múlt hétvégén Belegrádban volt a legnagyobb a légszennyezés.
– Mindezért a korlátlan közlekedés a hibás – dünnyöge atata –, a sok kipufogógáz irtó beszennyezi a levegőt.
– Sok gond van a gázokkal, Tegyula – állapítá meg a muter –, láttam a zinterneten, hogy a Becskerek közeli Óécskán lángol a csapvíz, merthogy a csőből nemcsak víz, hanem metán is jön.
– Mindig mondtam, Tematild, hogy ez egy különleges vidék – merenge az öreg. – Bánátország szakasztottan úgy néz ki, mint a vadnyugati filmekben látott messzi Arizona. Ameddig a szem ellát: sehol semmi, csak pusztaság, szél és sár. Ja és a föld alatt a metán! Ám a zakértők zerint nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen a bánáti kutakban mindig is jelen volt ez a gáz.
– Nem tudom én, mennyit használják azok a zakik a mosógépet – zsörtölőde amama –, mert uopste nem játék, ha mosás közben a víztől begyullad a szennyes a gépben!
– Kérlek, ne emészd most magad ezen – próbála megnyugtatni az öreglányt atata –, hidd el, a légszennyezés is elég nagy gond, és mindannyiunkat érint. Ha nem változik a helyzet, az udvarban beszáradt ruhákat újra kell majd mosni. Ami a legszörnyűbb, mindez azért van, mert az emberek még ilyen járványidőben is képtelenek otthon maradni a fenekükön, folyton csak kujtorognának valahová!
– Ha beigazolódik a járványügyi zakemberek félelme, akkor lehet, hogy az elkövetkező időszakban több időt is otthon töltünk – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, kopogtat a koronavírus-járvány harmadik hulláma, ami a szezonális influenzával együttesen újabb kihívások elé állítja majd a zegészségügyet.
– Csak azt ne mondja, zomzéd – ese kétségbe amama –, hogy ismét kijárási tilalmat rendelnek majd el!
– Azt nem, Tematild – nyugtatá a mutert a fater –, de ha a nép nem komolyodik meg, és nem tartja be a megelőző intézkedéseket, akkor lakat kerül majd a kávézókra és az éttermekre, ismét nem lesz mozi meg színház, sőt akár még az iskolákat és az egyetemeket is bezárhatják!
– Ami azt jelenti, hogy újra online oktatás lesz?! – veté fel meghökkenve a költői kérdést az öreglány, és semmi többet nem kellett mondania, minden az arcára volt írva.
– Az EU-ban végzett közvélemény-kutatás adatai szerint a megkérdezettek több, mint fele azt mondta, hogy legalább másfél évre lesz szükség, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba, de olyanok is vannak, akik szerint az élet soha többé nem fog normalizálódni – számola be a borzongató jóslatokról a Zacsek.
– Én meg azt olvastam – jegyzé meg az öreg –, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az idén világszerte 28 millió műtétet mondtak le vagy halasztottak el a koronavírus-járvány miatt! És a zországok többségében egy időszakban az egészségügyi rendszer elérhetetlen volt a krónikus betegségekben szenvedők számára.
– Bármennyire nem tetszik nekem sem, azért valahogy mégis csak meg kell tanulnunk élni a koronavírussal – jelenté ki beletörődötten amama. – A pszichológus azt mondja, az ember alkalmazkodó lény, és el kell fogadni az újfajta realitást. A közgazdász arra figyelmeztet, hogy észszerűen költekezzünk, az epidemiológus pedig, hogy az érzelmeket egy mosollyal és fejbólintással is ki lehet fejezni, nincs szükség a veszélyes puszilkodásra, ölelésre és kezelésre.
– A legfontosabbat kihagytad, Tematild – mondá atata. – Nem szabadna szem elől tévesztenünk azt, hogy ebben valamilyen mértékben mindannyian benne vagyunk, és zolidaritást kellene mutatni egymás iránt minden szinten. Amíg úgy viselkedünk, mint annak a tömbépületnek a lakói, ahol az első emeleten élőket nem érdekli, hogy bekrepált a lift, a magasabb emeleteken élőket pedig nem foglalkoztatja a csőeldugulás, nehezen tudunk megálljt parancsolni a koronavírusnak.
– Jól beszél, zomzéd – érte egyet a Zacsek –, sajnos én ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalom, félresöpörve mind az ezer dolgot, amiben egyformák vagyunk, mindenki azon az ezeregyediken lovagol, amiben különbözünk egymástól.
– A Facebook-beírások alapján én is úgy látom, hogy egyre több a gyűlölet a társadalomban – mondá a muter –, ami kóros állapotokról árulkodik.
– Sajnos egyes szélsőséges csoportok már nemcsak az interneten gyűlölködnek és fenyegetőznek – meséle a fater –, hanem az utóbbi időben több kulturális rendezvényt is megszakítottak. A héten egy zimonyi képregénykiállításra érkeztek hívatlanul, könnyfakasztót dobtak a terembe, majd széttépték a kiállított munkákat.
– Biztos nem tetszett nekik a 25 éves fekete humor – jegyzé meg amama –, és ilyen fricskaölő módon adtak hangot véleményüknek.
– Apropó vélemény! – csettinte a Zacsek. – Olvasom a zújságban, hogy a zolaszoknál megjelent egy új, jól jövedelmező tévés foglalkozás: a véleményárus, avagy az opinionista. Ahhoz, hogy valaki ezt a foglalkozást űzze, nincs szüksége bármiféle szaktudásra, elegendő, ha mindenről van véleménye, és a tévéműsorban válogatás nélkül beszél fűről-fáról.
– Nahát, zomzéd – így az öreg –, micsoda munkalehetőség! Ha tudnának erről a környezetünkben élők, nem fecsérelnék el tehetségüket a közösségi oldalakra, ahol ingyen űzik ezt a magasztos tevékenységet.
– Annál is inkább, mert a talián profikat is megszégyenítő módon teszik azt – bólogata a muter. – Különösen érdekesek köztük a mindentudók, akik mindenről tudják a tutit, ám épkézláb megoldást semmire sem kínálnak.
– Meg a kedvenceim: a hivatásos leleplezők, akik kétes bizonyítékokra hivatkozva mindenről lerántják a leplet – magyaráza nagy beleéléssel a Zacsek. – Ők tudják, hogy semmi sem úgy történt vagy történik, ahogyan azt nekünk a tudomány, a történelem, a politika vagy a média prezentálja, és különvéleményüknek gátlás nélkül hangot is adnak.
– Erre mondaná az egyik barátom: nincs nagyobb szerencsétlenség, mint amikor a butaság párosul a zorgalommal – sóhajta atata.
Pistike, dzsesszbalettos véleményárus
