Százhuszonegy nappal a parlamenti választások után, amelyet a haladók és partnereik fölényesen megnyertek, a héten végre megtudtuk, hogy az új kormány munkájában valamennyi parlamenti erő részt fog venni. Sajnos a leendő miniszterek kilétét továbbra is homály fedi, nevük felfedésére egy újabb D-napot határoztak meg, állítólag vasárnap minden kiderül, de keddre is ezt mondták, úgyhogy én a zősök helyében némi fenntartással kezelném ezt a bejelentést.
– Hallottad, Tegyula, mindenki részese lesz az új kormánynak: a zocik is meg a pólós Šapićék is – mondá amama.
– Ez azt jelenti, Tematild, hogy gyakorlatilag nem lesz ellenzéki erő a képviselőházban – állapítá meg atata –, és eléggé uncsi parlamenti ülések elé nézünk. A hőskorban bezzeg a képviselők hevesen vitatkoztak, leöntötték egymást, cipellővel dobálóztak, volt, akit úgy kellett kicipelni az ülésteremből, egyesek rabruhát lobogtatva fenyegetőztek, mások egyéb performanszokat mutattak be, most ebből minden kimarad majd, csak szavazgatni fognak.
– Azért azt ne feledd – emlékezteté az öreget a muter –, hogy a Marica, akarom mondani, a Maja helyett az Ivica lesz a parlament elnöke, s ha valaki igen, akkor ő biztosan fel tudja majd dobni a hangulatot a tisztelt házban.
– Ugyan hogyan?! – így a fater. – Dalra fakad a képviselőtársaknak?! Különben sem hiszem, hogy miniszterelnöki, belügyis meg külügyis miniszteri poszt után most sok kedve lenne a nótázáshoz.
– No de, Tegyula, a házelnöki tisztség az egyik legfőbb közjogi méltóság! – mondá az öreglány.
– Az igaz, de kérdés, hogy ő azt vajon hogyan éli meg – spekulála az öreg.
– Bárhogyan is legyen, biztos jobb neki, mintha oppozícióba került volna, ahogyan azt a jól informált lapok hónapokon keresztül írták – bölcselkede a muter.
– Jól beszélsz, Tematild, csak azt nem értem: ezt kellett négy hónapig megbeszélni?! – fortyoga atata. – Ennyi idő alatt egyes kormányok már annak rendje s módja szerint meg is buknak!
– Hallja, zomzéd – toppana be a Zacsek –, szó mi szó, nyögvenyelősen alakuló kormányunk sem tart majd soká. Négy helyett szűk másfél év után, legkésőbb 2022 április elején az elnökválasztással egyidőben rendkívüli parlamenti választásokat is tartanak majd.
– Szólt valaki a Vučkónak, hogy a Manöken Borisz is hasonló módon veszítette el a hatalmat 2012-ben? – kérdé amama.
– Azzal a különbséggel, Tematild, hogy ő a saját mandátumát rövidítette le – pontosítá a fater.
– Azt mondják a zokosok, hogy járványidőszakban logikus, hogy meghatározott ideig működjön egy kormány – jegyzé meg a Zacsek.
– Az igazság az, hogy a Vučko egyszerűen szereti a megmérettetéseket, különösen a történelmi jellegűeket – magyaráza az öreg. – Kampányidőszakban többszörösen el lehet dicsekedni a zösszes politikai és gazdasági sikerrel. Sőt, ilyenkor mást sem igen kell tenni!
– No de most aztán lesz teendő bőven: a koronavírus okozta egészségügyi és gazdasági nehézségek kezelése, Kozovó, EU-integráció, külpolitikai kihívások – sorola a muter.
– Azt se hagyja ki, zomzédasszony, hogy a zállamfő kíméletlen hadat üzent a maffiának – egészíté ki a Zacsek.
– Én csak azt nem értem, vajon mi akadályozta meg a hatalmat az elmúlt nyolc évben, hogy erélyesen felvegye a harcot a szervezett bűnözés ellen – vakará a fejét atata. – Ha az emlékezetem nem csal, hasonló bejelentést már hallottam néhányszor az adott időszakban.
– Az a lényeg, hogy lesz mivel foglalkozni – okoskoda az öreglány –, úgyhogy a meghatározott időre kinevezendő miniszterek röpke tisztségben levésük alatt biztos nem fognak unatkozni.
– Nem haragudnék – töprenge el a Zacsek –, ha bokros teendőik mellett a pumpáltszáj-jelenséggel is jutna idejük foglalkozni.
– Pontosan milyen jellegű foglalkozásra gondol, zomzéd? – kérdé kissé gyanakvóan az öreg.
– Több helyen is olvastam, hogy férfiak nemtetszésüket fejezték ki a felpumpált szájú nők látványán – meséle a Zacsek –, és olyan javaslattal is találkoztam már, mely szerint meg kellene adóztatni eme hölgyeket, amit én csak támogatni tudok, vezessenek be valami ízlésficam elleni, esztétikai vonatkozású adót. Akár a népességnövelés nevében! Mert, mi tagadás, e dundiajkú sztárléták annyira rútak, hogy az emberfia megijed, amikor rájuk néz.
– Jaj, zomzéd, magát diszkriminációval fogják megvádolni a feministák! – hüledeze amama.
– Nem bánom, zomzédasszony – így a Zacsek –, ez a pumpáltszáj-jelenség nekem akkor is a Nyugat bukásának az előjele!
– Bizony egyre több jel mutat arra, hogy nagy változások előtt állunk – bólogata atata. – Gondoljunk csak a klímaváltozásra. Az Anyaföld számos módon jelzi már, hogy lakolni fogunk a sok-sok pusztításért.
– Igazatok lehet – érte egyet amama –, a múlt vasárnap egy szarvas lefegyverezett egy bácskertesi vadászt, és elvitte a puskáját!
– Képzeld – gondola bele a fater –, elmész vasárnap ebéd előtt egy kicsit lövöldözgetni apróvadra, közben a tyúkhúsleves, a bécsi szelet, a paradicsommártás meg az almakompót jár a fejedben, amikor egyszer csak rád támad egy 300 kilós szarvas, az agancsaival elragadja tőled a fegyvered, és nyom nélkül eliszkol vele!
– Száz szerencse, hogy csak egy volt – kuncoga a Zacsek –, nem pedig egy egész csorda rohanta le a zegény vadászt!
– Nem csodálkozok én már semmin – legyinte az öreglány. – Mi mindennel mérgezik manapság a földet, uopste nem furcsa, hogy az állatok néha kicsit bekattannak.
– Attól tartok, hogy hamarosan mi sem járunk jobban – sóhajta a fater –, azt olvastam, hogy Európa koronacunami előtt áll. Felénk is napról napra növekszik a fertőzöttek száma.
– A maszkot már az utcán is ajánlatos hordani – mondá a Zacsek. – A járványügyis Kon azzal fenyegetőzik, hogy ha a többség nem tesz eleget ennek az ajánlásnak, kénytelenek lesznek ismét bezárni bennünket.
– Zegény fiatalok, már önfeledten csókolózni sem lehet a zutcán – sajnálkoda amama. – Emlékszel, Tegyula, annak idején te meg én…
– Én semmire sem emlékszek! – jelenté ki határozottan a fater.
– Ne aggódjon, zomzédasszony, hamarosan érkezik a Szputnyik V, és minden gondunkat megold – mondá a Zacsek.
– Elvisz bennünket egy koronavírusmentes bolygóra?! – kérdé álmélkodva amama.
– A Szputnyik V nem űrhajó, Tematild, hanem az orosz koronavíruselleni vakcina – világosítá fel az öreglányt a fater.
– Már értem – így a muter –, akkor lehet, hogy azért jön szerdán a zorosz külügyis, a Lavrov Szergej. Biztos hoz nekünk védőoltást.
– Attól tartok, Tematild, hogy még ha hoz is belőle mutatóba – mondá a fater –, te abból egy ideig még nem részesülsz, úgyhogy mossál kezet, tedd fel a védőmaszkot, és légy türelemmel!
– A védőmaszkokról jut eszembe – mondá a Zacsek –, a tavasszal kormányintézkedésre volt szükség, hogy nem szabad 120 dinárnál drágábban árulni őket, merthogy aranyárban mérték a kis papírvackot, a napokban pedig 8 dinárért vettem. Mekkora haszonkulccsal dolgoztak a tavasszal a gyógyszertárak?!
– Sajnos még ez sem segített a Zabadkai Gyógyszertáron – sóhajta az öreglány –, akkora az adóssága az intézménynek, hogy az önkormányzat kénytelen bérbe adni huszonvalahány üzlethelyiségét.
– Érdekes, hogy a magángyógyszertárak eközben virulnak eme megkoronázott időkben – jegyzé meg atata.
Amiről a Zacseknak a következő vicc jutott eszébe.
Mújó magángyógyszertárat nyitott. Az egyik nap otthagyta az üzletet Hászóra, és elment ebédelni. Amikor visszatért, megkérdezte segédjét.
– Járt itt valaki ismerős?
– Igen, az Ibró.
– Mi a baja?
– Semmi különös, csak köhög.
– És mit adtál neki?
– Ricinusolajat.
– Jaj, te szerencsétlen, hiszen az hashajtó!
– Tudom, no de most köhögjön, ha mer!
Pistike, kormányalakításba belefáradt patikussegéd
