A zősök totálfatál meglepetésére a héten megalakult az új kormány, amely azonban négy év helyett mindössze csak szűk másfél évig fog bennünket kormányozni a zép új világba. Kár, mert ennyire átgondoltan összerakott kormányunk, mint a mostani, amely bő négy hónapos elmélkedés után állt össze, újra aligha lesz. No de arról, hogy milyen is lett az új kormány a héten a nagyok is elmondták a véleményüket.
– Első pillantásra szembetűnő, hogy sok a régi arc új szerepben – jegyzé meg a fejét csóválva atata.
– Az azért van, Tegyula, hogy a miniszterek meg ne unják a teendőiket – magyaráza amama –, tudod, a zakemberek is azt javasolják, hogy időről időre váltani kell, nehogy a zember belecsömörödjön egy adott munkába.
– Hát, nem hiszem, hogy itt bárkit is fenyegetne ez a veszély, Tematild – mondá a fater –, de én nem nagyon szeretném, ha a borbélyom bejelentené, hogy húsz év hajnyírás után mától vízvezetéket szerel.
– Ez is csak rólad árulkodik, Tegyula – pirongatá az öreget a muter –, arról a vaskalapos énedről, amelybe semmi rugalmasság sem szorult. Miért ne tanulhatná ki egy borbély a vízvezetékszerelést?! Vannak hozzá tanfolyamok! Nem hallottál még az egy életen át történő önképzés szükségességéről?! Nem olyan időket élünk, hogy a húszéves korodig elsajátított tudással a nyugdíjas korodig elboldogulsz, folyamatosan képezned kell magad! És nagyon jó, ha az életfogytiglan tartó tanulás fontosságára éppen a miniszterek mutatnak példát!
– Például a zoci Ružić – bólogata rezignáltan atata –, aki foglalkozott már EU-integrációval, meg közigazgatással, most pedig majd oktatásügyis miniszter lesz, úgyhogy magán is demonstrálhatja hogyan kell tanulni.
– Remélem, hogy az első intézkedése az lesz, hogy minden szinten, teljes mértékben megszünteti azt a fránya online oktatást – epedeze az öreglány –, hogy még esély se legyen soha többé újra bevezetni, mert ez a legszörnyűbb valami, ami ebben az évezredben az oktatást érte!
– A koronavírus soha eddig nem tapasztalt tombolása közepette, azt gyanítom, Tematild, hogy ez hiú ábránd – ábrándítá ki a mutert az öreg –, attól tartok, hogy hamarosan még a kenyeret is interneten rendeljük majd.
– Na látod – így amama –, milyen jó lenne most ezen zörnyű időkben, ha olyan sokoldalú lennél, hogy kenyeret is tudnál sütni, nem csak okoskodni naphosszat!
– Sokoldalú, mint a Vulin – toppana be kuncogva a zomzéd Zacsek. – Még azt mondják, manapság nincsenek mindenhez értő polihisztorok. Már hogyne lennének?! A Vulin ért a Kozovóhoz, a munkaügyhöz és a zociális kérdésekhez, a hadsereghez, most meg ő lett a belügyis főserif, úgyhogy kénytelen lesz felújítani az egyenruhatárát.
– Lehet, hogy csak az én fantáziám zegény, de semmilyen racionális magyarázatot nem tudok adni arra, hogy a belügyi meg a védelmi tárca vezetői egyzerűen csak helyet cseréltek – vakargata a zállát a fater. – Mindketten valamivel foglalkoztak, feltételezhető, hogy bele is jöttek az adott munkakörbe, át is látják a rendszert, erre hopp, most kezdhetnek valami teljesen újat.
– Pedig zegény Vulin hányszor elmondta, hogy ő nem gyakorol nyomást a Vučkóra, sokan ezt teszik, de ő nem – meséle az öreglány –, ő uopste nem ragaszkodik a miniszteri bársonyszékhez, ha nem kap tisztséget, semmi baj, újságíróként fog dolgozni, ő nem gyakorol nyomást…
– Itt csakis a bizalomról lehet szó – morfondíroza a Zacsek –, a bizalomról oda, meg a lojalitásról vissza.
– Zépen mondom én, hogy az egyzerű embernek az a benyomása, hogy itt mindenki ért mindenhez – hangsúlyoza atata.
– De van az a kukacoskodó réteg, amely szerint meg senki sem ért semmihez, éppen azért mindegy is, ki milyen tisztséget kap – fűzé hozzá a Zacsek.
– A kukacoskodóknak soha semmi sem jó – legyinte a muter –, velük pont az a baj, mint ami elhangzik a Bëlga Az a baj című nótájában.
– „Hogyha belelátok a fejedbe, az a baj. De ha nem látok bele a fejedbe, az a baj” – rappele az öreg. – „Ha túlfőzöm a tésztát, az a baj. De ha kicsit nyers a közepe, az a baj.”
– Hallja, zomzéd – jegyzé meg a Zacsek –, magának irtó jól áll ez a rap. Ebből még kárriert is csinálhatna. Föltupírozza kicsit a haját, teleaggatja a nyakát mindenféle kolonccal, félterpeszbe áll, mintha éppen… érti, és a karjaival mutogatva osztja az észt!
– Csak az a baj, Tegyula – jegyzé meg az öreglány –, hogy ezek a rapperek többnyire félmeztelen szeretik megmagyarázni a tutit, hogy mindenki lássa a kigyúrt mellizmukat, te pedig legfeljebb csak a kerekded pocakodat mutogathatod.
– De miért lenne ez baj?! – értetlenkede a Zacsek. – Lehetne ez egy új zenei alirányzat: a falusi hipp-hopp!
– Nem is annyira rossz ötlet – gondola bele a lehetőségekbe a fater –, most, hogy faluval foglalkozó minisztérium is alakult, lehet, még támogatnák is a művészi énem kiteljesedését. A zámítógépen találok valami jó zenei alapot, valami olyasmit, hogy „ucc, ucc, vááááó, báng”, ami folyamatosan ismétlődik, én pedig alászavalok valamit a falusi élet zépségeiről, például: „uborkaszedés, dohánykacsozás, trágyahányás, óltakarítás”, és refrén gyanánt elordítom: „falusi turizmus extrákkal!!!!”, majd folytatom: „répakapálás, libatömés, töpörtőfalás, jószágölés; falusi turizmus extrákkal!!!” Én ily módon népszerűsíteném a falusi életet a fiatalok körében.
– Félő, hogy ilyen népszerűsítés után még az a kevés falu is elnéptelenedik majd, ahol jelenleg zajlik az élet – jegyzé meg fanyarul amama.
– Én meg attól tartok, hogy a januártól bevezetendő új adók néptelenítik el majd a falut – sóhajta a Zacsek –, azt írja a média, hogy újév után állítólag adót kell majd fizetni a pincékre, istállókra, ólakra, górékra, galambházakra, fészerekre, fáskamrákra, füstölőkre, szárítókra…
– A pottyantós budit nem adóztatják meg? – kérdé a fater.
– Badarság! – hűté le a két atyafit a muter. – Szó sincs erről az úgynevezett górésarcról! A pénzügyisek máris cáfolták eme sajtóhíreket, közleményük szerint éppen fordítva történik minden: a javasolt törvénymódosítással kiterjesztik az adómentességet az elsődleges mezőgazdasági termelést szolgáló létesítményekre.
– Majd kiderül újév után – mondá atata. – Én meg azt olvastam, hogy az adóhivatal a külföldi jövedelemmel rendelkező youtubereket, influencereket, freelancereket meg internetes fogadóirodákat adóztatja majd meg.
– Azokat pedig, akik semmibe veszik a jelenleg hatályos járványügyi óvintézkedéseket, drákói módon megbüntetik majd – fűzé hozzá a Zacsek.
– Úgy látszik, kell a pénz – kommentála halkan az öreglány.
– Remélem azért, hogy ez a drákói büntetés mindenkire egyaránt vonatkozik majd, mint Csehországban – mondá sejtelmesen az öreg.
– Mert mi történt a cseheknél? – kíváncsiskoda amama.
– A zegészségügyis miniszter a maszkviselési és a zárva tartási szabályokat is megsértve látogatott el egy prágai étterembe, az egyik bulvárlap fotósa pedig lencsevégre kapta, úgyhogy a kormányfő lemondásra szólította fel a szabálytalankodó minisztert – magyaráza a fater.
– Akinek a javaslatai alapján vezetett be egyébként a kormány újabb meg újabb zigorításokat a járvány megfékezésének érdekében – kuncoga Zacsek.
– Nincs ebben semmi rendkívüli – állapítá meg atata –, egyzerűen így működik egy demokrácia.
– Ami nálunk is egyre jobban fejlődik, egyik újonnan alakult minisztérium, amelyet óriási meglepetésre a zősdemokrata Csómity Gordana vezet, immár a társadalmi párbeszéddel foglalkozik – jegyzé meg a muter.
– Azért kíváncsi vagyok arra, hogy mi teendője akad majd a dialógusügyi miniszternek a nagy monológok országában – méláza a fater.
Pistike, szájmaszkban rappelő polihisztor
