Az elmúlt napokban rengeteg érdekes dolog történt felénk és a nagyvilágban, a zősök csak a fejüket kapkodták, én meg igyekeztem a legfontosabbakat lejegyezni. Zerencsére, volt rá időm, mert nem kellett suliba menni, a járvány miatt őszi szünetre küldtek bennünket. A legborzasztóbb, hogy néhány nap alatt annyi új koronavírus-fertőzöttet regisztráltak, mint az első négy hónapban összesen! És emlékeznek, ugye, hogy a tavasszal mekkora fölhajtás volt ezzel kapcsolatban. Igaz, mostanság is egyre több szigorítást vezetnek be, de a kijárási tilalom egyelőre nem opció. A legfőbb fegyver a koronavírus elleni harcban a védőmaszk, amit zárt helyiségben mindenhol viselni kell, máskülönben borsosan megbüntetnek bennünket.
– Hallod-e, Tematild – töprenge atata –, ha a zilletékesek komolyan gondolják, hogy nonstop ellenőrzik, hogy az emberek viselik-e a szájukon ezt a vackot, akarom mondani, maszkot, akkor jó sok Covid-ellenőrre lesz szükség. Gondolj csak bele: boltok, közintézmények, kávézók, munkahelyek, és még sokáig sorolhatnám.
– Arra akarsz kilyukadni, Tegyula, hogy hamarosan új munkahelyek nyílhatnak e tengernyi feladat elvégzése érdekében? – kérdé amama.
– Sose tudni, Tematild – vakará a zállát a fater –, ha jobban belegondolok, ez egy önfenntartó munkahely lehet, elegendő napi egy szabálytalankodót találni, és ötezer dináros büntetéssel sújtani. De tudjuk, milyen hosszú egy munkanap!
– Jól mondod, Tegyula – így a muter –, ám be kell látnod, hogy valahogy csak rá kell venni ezt a sok felelőtlenül viselkedő embert, hogy tartsa be a legalapvetőbb óvintézkedéseket. Egyedül az nem világos, hogy csak azokat büntetik, akiken uopste nincs maszk, vagy azokat is, akik szabálytalanul hordják: például kikandikál az orruk.
– Képzeld, milyen zörnyű lehet azoknak a zegény nőknek – mondá az öreg –, akik kétezer euróért felpumpáltatták az ajkukat, most meg kénytelenek tizenkét dináros védőmaszkkal eltakarni!
– Ne is említsd nekem a nőket, Tegyula – méltatlankoda amama –, csalódott vagyok a női zolidaritásban, miután az egyik nemzeti frekvenciával rendelkező televízióban Aca Lukas turbófolker ocsmonda, zexista megjegyzéseket tett egy másik tévé újságírónőjére, az a sok-sok miniszter asszony közül pedig tudtommal csak kettő tartotta fontosnak felemelni a szavát e nőket sértő megnyilvánulás ellen.
– Egyáltalán mit keres egy esztrádművész egy kvázi közéleti műsorban, Tematild?! – dünnyöge atata. – A legzörnyűbb a zegészben pedig az, hogy a patrióta Aleksandar Šapić, „minden idők egyik legjobb vízilabdázója” mindvégig ott ült mellette, lecsapott fejjel bámulta a padlót, hallgatta a sértegetéseket, és nem érezte fontosnak megszólalni.
– Adjon isten, zomzédék! – kiálta be az ajtóból a Zacsek. – Bejöhetek? Nem szeretném, ha miattam a jelenlevők száma meghaladná a megengedettet.
– Jöjjön csak bátran – tessékele be a zomzédot az öreglány –, egyedül vagyunk itthon.
– Engem egyébként éppen az a rendelkezés zavar össze a legjobban, miszerint öt személynél többen nem lehetnek egy helyen – mondá a fater –, merthogy ez a korlátozás nem vonatkozik az iskolákra, a munkahelyekre, a bevásárlóközpontokra, a tömegközlekedési eszközökre, a kulturális rendezvényekre, és így tovább. Egyáltalán mire vonatkozik a szórakozóhelyeken kívül?! A mindenit nekije!
– Ez egy okkal több, Tegyula, hogy szépen beszélj – feddé meg az öreget amama. – A zokosok nyilván kiderítették, hogy a korona egyfajta intelligens vírus, amely tudja, mikor hol tartózkodol és mit teszel: ha kulturálódsz, még ha tömegben is vagy, nem bánt, de ha mondjuk kocsmában vagy, alpárian beszélsz, máris támadásba lendül.
– És mi van akkor, zomzédasszony – kérdé a Zacsek –, ha a színházban a színészek is csúnyán beszélnek, káromkodnak, meg felelőtlenül viselkednek a színpadon, énekelnek, hangoskodnak, száll a nyáluk egészen a nézőtérig?!
– Nem tudom – voná meg a vállát a muter –, lehet, hogy legközelebb a színházi repertoárt is megszigorítják, és mindenhol csak a Suttogások, sikolyokat lehet majd játszani.
– No de, Tematild, nem mindig az ember tehet arról, hogy a kocsmában köt ki – jegyzé meg sejtelmesen az öreg. – Nálunk ugyanis nem csak a korona miatt nem ajánlatos kimenni, hanem a légszennyezés miatt sem. Az egyik kollégám is, hogy járt, elindult a boltba, a sűrű zmogban azonban eltévedt, és a kocsmában kötött ki. Ha már így esett, felhörpintett egyet-kettőt, hogy csökkentse a kóválygás okozta izgalmakat.
– Lám-lám, ezért is kellene jobban küzdeni a légszennyezés ellen – bólogata az öreglány. – Ilyenkor még rendes szelfit sem lehet készíteni, mert bárhol is fotózod magad, csak te látszol a képen, meg a háttérben a köd.
– Óvatosan a szelfivel, Tematild – figyelmezteté a mutert a fater –, nemrég olvastam, hogy hat év során már 259 személy belehalt a szelfikészítésbe.
– Nem is tudtam, hogy ez ilyen veszélyes művelet! – ájuldoza amama.
– Az történik ilyenkor, zomzédasszony – magyaráza a Zacsek –, hogy az ember a minél jobb kép elkészítése érdekében elveszíti a veszélyérzetét, csak arra koncentrál, hogy ország-világnak megmutassa, hogy ő éppen hol jár, ezért például feláll egy magas sziklára az óceán partján, és addig izeg-mozog a minél jobb beállításért, míg a mélybe nem zuhan.
– No de beszéljünk szebb témákról! – javasola atata. – Azt mondják, a világ egy lépésnyire van a koronavírus elleni védőoltástól. Az amcsi–német gyógyszeripari kompániák vakcinájának hatékonysága állítólag 90 százaléknál is magasabb. Ha minden igaz, ebből a cuccból már az év végére hozzánk is érkezik valamennyi, a jövő év derekán pedig megkezdődik a tömeges oltás.
– Ha mindannyian felvesszük a vakcinát, akkor ismét zabadon mehetünk, ahova csak akarunk?! – kérdé meghökkenve a muter. – Csápolhatunk nagy tömegben egy koncerten? Utazhatunk zsúfolt autóbuszban? Italozgathatunk teli kávézóban? Én tartok az efféle viselkedéstől. Annyi emberhez hozzáérni. Belélegezni, amit kilélegeztek. Hát nem ijesztő?!
– Azt hiszem, örökre megváltoztatja a viselkedésünket ez a nyavalyás koronavírus – állapítá meg a Zacsek.
– Akárcsak a Trump karrierjét – jegyzé meg atata. – Szerinte azért jelentették be a készülő vakcina hatékonyságát csak az amerikai elnökválasztás után, hogy ne ő nyerjen!
– Pedig a Vučko már milyen jó kapcsolatot épített ki vele – csóválá a fejét az öreglány. – Most mindent a nulláról kell kezdeni az igen tapasztalt Bidennel.
– Nem is olyan biztos – így a Zacsek –, olvasom, hogy ő már járt felénk, 1979-ben szenátorként részt vett Edvard Kardelj magas rangú kommunista tisztségviselő temetésén, még Titó elvtárs is fogadta, ő pedig később levélben köszönte meg a vendéglátást a Marsallnak.
– Nahát, mik derülnek ki – álmélkoda a fater –, no de aligha hiszem, hogy ez sokban befolyásolná az amerikai hozzáállást a kozovói kérdéshez.
– Ez nem – töprenge amama –, ám az, hogy a hágai törvényszék előtt rettenetes zörnyűségek elkövetésével vádolják a kozovói ex-elnök Thaçit és három társát az UÇK-ból, egy kicsit talán igen.
– Nagy talány ez az UÇK – merenge a Zacsek –, kinek felszabadító hadsereg, kinek bűnszövetkezet.
– Az eljárás végén talán majd azt is megtudjuk, hogy politikai védelmezőik tulajdonképpen kiket is támogattak – jegyzé meg az öreg.
– Egy biztos: furcsa időket élünk – szögezé le a muter. – A legokosabb feltenni a maszkot és nem okoskodni túl sokat.
Amiről a Zacseknek eszébe jutott, hogy egyik ismerőse a napokban a Facebookon egy különös álmot osztott meg.
Az álomban 2021 nyara volt. A hatékony védőoltásnak köszönhetően mindenki immunis volt a koronavírusra, ám kitört egy új világjárvány, valami bélvírus. A zemberek Pampersben ültek a strandon, és arról beszélgettek, hogy 2020 a maszkkal nem is volt olyan zörnyű.
Pistike, vakcinára várva maszk alatt suttogó
