Amama azon töri a fejét, hogyan lehetne kisegíteni a nélkülöző minisztereket.
– Azt még valahogy megértem, Tegyula, hogy a te fizetésed aprópénz ahhoz képest, amit a Zacsek sógora keres Bécsben, mint házmester, és hogy emiatt a béke ülepe alatt van az életszínvonalunk. De hogy a minisztereinknek is garasoskodniuk kell, miközben áldozatos munkával a szebb jövőnkért fáradoznak, az nem megy a fejembe. Csodálom, hogy nem követelik ők is, mint a pedagógusok, hogy emeljék tíz százalékkal a fizetésüket. Vagy hogy nem rendeztek még gyűjtőakciót számukra, mint az éhező koszovói szerbek számára.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! – inté őt atata. – Ugyan kinek kell nélkülöznie a kormánytagok közül?
– Elsősorban a Vulin védelmiminiszternek. Most már értem, miért mutatkozik mindig kopott farmerben meg agyonmosott fekete ingben. Nem telik neki egy rendes öltönyre.
– Ugyan már, ez a fekete katonás öltözet az ő ízlése ifjú kora óta, amikor még hithű komcsi volt és a forradalmár Che Guevara volt az eszményképe, Milosevicsné pedig az irányítója. De miből szeded, hogy szűkölködik?
– A vagyonnyilatkozatából, amit most tett közzé a korrupcióellenes ügynökség. Ebből kiderül, hogy milyen súlyos anyagi helyzetbe került. Képzeld, évente húszezer eurót kell félretennie abból a mizerábilis miniszteri fizetéséből! Méghozzá tíz éven át, hogy megadhassa az adósságát a felesége kanadai nagynénjének. Annak, aki kétszázezer eurót adott nekik kölcsön, hogy megvehessék a luxuslakásukat Belgrádban. Még rántott levesre is alig marad nekik! Képzelem, hogy mit gondolnak rólunk a kanadaiak, ha a tanti elmeséli odakint, hogy ő segítette lakáshoz a miniszterünket!
– Nem kell azért készpénznek venni a Vulin meséjét, Tematild, mert több sebből is vérzik ez a konstrukció. Nem csoda, hogy az egész ország a kanadai tantin röhög. Nem akarom azt mondani, hogy egy nagy lódítás az egész, de például nincs hiteles szerződés az állítólagos kölcsönről, továbbá felmerül a kérdés, hogy jutott el az a tetemes összeg az országba? Nincs ugyanis papír a banki átutalásról. Így továbbra sem világos, hogy honnan volt a pénz a miniszternek.
– Igazán nem szép magától, Gyula zomzéd, hogy megkérdőjelezi e kiváló káder állítását – veté közbe a rosszmájú Zacsek. – Mit tudja maga, lehet, hogy kifogta az aranyhalat, és az átutalta neki a szükséges summát. Az is megtörténhetett, hogy a tanti levélben küldte el neki apránként. Mondjuk, százasokban, akkor, ha jól számolom, alig kétezer bélelt levelet kellett feladnia.
– Ajjaj, így sohase jött volna össze a kétszázezer euró, biztosíthatom Zacsek zomzéd – legyinte amama, és rögtön elmesélé, hogy jártak az unokahúgáék az ilyen küldeményekkel.
Németben dolgozó bácsikájuk meg akarta lepni őket szülinapra, és a kemény üdvözlőlapok közé egy százast is becsúsztatott a borítékba. Aztán naponta érdeklődött telefonon, hogy megjött-e már a meglepetés? Egy hét múlva meg is érkezett az üdvözlet, és tényleg meglepetést okozott, mert a százas nem volt benne!
Futottak is rögtön a postára, hogy hová tűnt az ajándék százeurós? De az ellenőr széttárta a karját: sajnos, semmit sem lehet tenni, mert levélben tilos pénzt küldeni. Meg hát úgyse lehet megállapítani, hogy ki lehetett a tettes és hol bontották fel a küldeményt? Nálunk biztos nem, mert a mi postásaink közismerten talpig becsületesek. Viszont lehet, hogy Jürgenéknél van egy enyveskezű postai tisztviselő, aki elszajrézza a szegény balkániaknak szánt pénzt. Aztán elmegy a müncheni októberfesztre, és jól leissza magát a kiváló bajor sörökből.
Hát így járt amama unokahúga a postásokkal. Atatának meg a Vulin kölcsönéről eszébe jutott egy régi vicc.
A csúnya nő kifogja az aranyhalat. A hal közli, hogy hajlandó három kívánságát teljesíteni, ha visszadobja. A nő eleget tesz a kérésnek, és máris sorolja kívánságait.
– Először is szeretnék egy luxuslakást!
Megkapja.
– Továbbá szeretném, ha kétszázezer euró lenne a bankszámlámon!
Ezt is megkapja.
– Tudod halacska, mivel elég csúnyácska vagyok és soha nem volt sikerem a férfiaknál, utoljára azt szeretném, ha soha egyetlen férfi sem tudna nekem ellenállni!
Így lett a csúnya nőből csapolt sör.
Ám miközben nekünk csak az okoz fejfájás, hogy vajon honnan van pénzük a minisztereinknek luxuslakás vásárlására, addig a világ másik végén, a Koreai-félszigeten sokkal nagyobb gondok vannak. Az észak-koreaiak szeretett diktátorának kiskorában nem vertek a fenekére a szülei, amikor gyufával játszott, ezért felnőttként is ezt csinálja. Csak most nem gyufával játszik, hanem rakétákkal meg atombombával. Japánt célozgatja, de az amerikai Guam szigetet is el tudja már érni.
– Az embernek megfagy a vér az ereiben, ha arra gondol, hogy az az eszement zsarnok akár atomháborút is kirobbanthat – bólogata atata. – És a világ tehetetlen vele szemben.
– Nemcsak ez a baj, Gyula zomzéd – okoskoda a Zacsek. – Hanem az is, hogy a másik oldalon egy olyan ember kezében van az atomrakéták indító gombja, aki hajlamos az indulatait követni és megleckéztetni ellenfelét. Hallgattam Trump elnök beszédét az ENSZ-ben, hát, mit mondjak magának, futkosott a hideg a hátamon, amikor azt mondta, hogy Amerika megsemmisíti Észak-Koreát, ha erre kényszerítik. Nem azt mondta, hogy diplomáciai intézkedésekkel megpróbálja jobb belátásra bírni a fenjani diktátort, vagy hogy végső esetben célba veszik rakétasorompóit, hanem azt, hogy teljesen lerombolják országát, ha veszélyezteti Amerikát. Ilyen drasztikus fenyegetés nem igen szokott elhangzani a világszervezetben!
– Remélem, hogy még a megsemmisítés előtt eljön Belgrádba, és a mi Vucsicsunk lebeszéli erről a veszélyes tervéről – kapcsolóda be az atomvitába amama. – Összefog a Melániával, és jobb belátásra bírja.
– Ne legyél naiv, Tematild – inté őt atata. – Honnan szeded, hogy Vucsics összepaktál az amerikai elnök feleségével?
– Onnan, hogy hallottam, mit mondott, amikor hazajött New Yorkból. Hogy nagyon jól megértették egymást Melániával, akivel kicsit szerbül, kicsit szlovénül beszélgettek. Trump pedig azt kérdezte tőle, hogy tud-e kosárlabdázni, ha már ilyen szép szál férfivá serdült?
– Én meg azon röhögtem, hogy a belgrádi lapok máris örömujjongásba kezdtek, hogy az amerikai elnök jön Szerbiába! – kuncoga a Zacsek. – Megint kezdődik az illúziókeltés, hogy Trump meg Putyin visszaadják nekünk Koszovót, mint az amerikai elnökválasztások idején. Aztán az lett belőle, hogy az amerikai, amint megválasztották, rögtön összeveszett az oroszokkal, és kisebb gondja is nagyobb, minthogy Koszovóval törődjön.
A dél-koreai kormány azt tervezi, hogy elteszik láb alól az észak-koreai diktátort, hogy elejét vegyék a háborús veszélynek. Találnak is két bérgyilkost, akik vállalják, hogy elvégzik a piszkos munkát.
Sikerül titokban átjutniuk a határon, és kifürkészni, hogy a despota minden reggel pontban nyolc órakor fut egy kört az elnöki palota parkjában. Találnak egy jó lőállást, és másnap felkészülnek a támadásra.
Elmúlik nyolc óra, a diktátornak se híre, se hamva. Fél kilenc, még mindig semmi. Idegesség vesz erőt a merénylőkön. Az egyik megszólal:
– Ember, miért nem jön? Remélem, nem esett valami baja.
PISTIKE, becsületes postás és rakétaszakértő
