Hiába, rossz szomszédság török átok, ahogy a szólás is tartja – fejtegeté amama a reggeli kávézás közben. – Akár közönséges halandó az ember, akár miniszter.
– Hogy jutnak eszedbe már korán reggel a miniszterek? – idegeskede atata. – És kinek van baja a szomszédsággal?
– A hirtelenszőke Mihájlovics Zoranának, Tegyula. Kilesték a szomszédok, amikor kiakasztotta száradni a fehérneműjét a teraszon. És most kibeszélik. Valaki a Vulin pártjából.
– Honnan szeded ezt a marhaságot, hogy az építésügyi miniszter asszony mellett laknak a kollega védelmi miniszter pártjának a káderei, és hogy azok kilesték?
– Nem marhaság, Tegyula, sőt, meg vagyok győződve róla, hogy így történt. Különben honnan tudnák, hogy a Zoranának milyen a fehérneműje? Olvastad a közleményüket: méregdrága fehérneműt hord! Biztosan a Diortól. Egy melltartó meg egy bugyi egy vagyonba kerül náluk. És a Zorana ezt szeretné eltitkolni, nehogy elkezdjék firtatni, hogy miből vette? Ezért támadja a Vulint a lakáskölcsöne miatt, hogy elterelje magáról a figyelmet.
– Hát én is jót mulattam a védelmi miniszter mozgalmának a közleményén – kuncoga a rosszmájú Zacsek. – Ilyen primitívizmussal még nálunk is ritkán találkozik az ember. Én még nem hallottam, hogy külföldön azon vitatkoznának a kormánytagok, hogy kinek milyen az alsóneműje, és hogy a hölgytagoknak miből telik divatos bugyogóra és melltartóra? Ezek után azon se lepődnék meg, ha a Vulin betelefonálna az Újvidéki Rádióba, és ezt a nótát küldené Zoranának: „Kombiné, kombiné, csipkés kombiné…”
– Maga csak ne viccelődjön, Zacsek, mert itt nem babra megy a játék – inté őt atata. – Komoly viszály támadt a kormányban Vulin lakásafférja miatt, egymás leváltását követelik. A bírálók azért válnának meg Vulintól, mert rontja az egész társaság tekintélyét. Máig se tisztázta ugyanis, hogy honnan szedte azt a kétszázezer eurót, amiből luxuslakást vásárolt Belgrád előkelő negyedében. Mert azt a kisded meséjét, hogy felesége kanadai nagynénjétől kapott kölcsönt, és az összeget kilenc ezres részletekben hozta be az országba, csak az hiszi el, aki se lát, se hall, annyira imádja a mostani vezetést. Ezért is szorgalmazza a megbírált miniszter asszony, hogy újból vizsgálják ki a kölcsönügyet.
A Zacsek unokaöcsének a felesége is imádja a drága divatholmit, akárcsak Zorana. Ezért férje, amikor legutóbb Szegeden járt, betért egy elegáns női divatbutikba.
– Mit parancsol, uram? – sietett eléje a csinos eladólány.
– Szeretnék venni a feleségemnek egy szép csipkekesztyűt, de sajnos, nem tudom a méretet.
– Nem gond! – feleli a szolgálatkész ifjú hölgy. – Fogja meg a kezemet, és ebből megállapíthatjuk, hogy mekkora a keze a kedves feleségének.
Így is történik, a férj megszorongatja a csinibaba kezét, megkapja a kesztyűt, fizet és távozni készül. Az ajtóban még eszébe jut valami.
– Segíthetek még valamit? – kérdi a lány.
– Igen – feleli bátortalanul a vásárló. – Szeretnék venni a feleségemnek egy melltartót meg egy bugyit is, de annak se tudom a számát.
Ámde nemcsak a Zorana fehérneműje hozta lázba a kormánytagokat, hanem a katalóniai függetlenségi népszavazás is. Azon háborognak, hogy Brüsszel törvénytelennek tartja a katalónok függetlenségi népszavazását, közben a koszovói sipiknek elismerte a kiválást Szerbiából. Emiatt felháborodott hangú levelet küldtek az uniós kormánynak, követelve, hogy vonják vissza döntésüket Koszovó elismeréséről.
– Hallgatom az elnök érvelését, és nem győzök csodálkozni – kommentálá az esetet atata. – Úgy állítja be, mintha ugyanaz az eset lenne mind a kettő, Katalóna és a Koszovó, Brüsszel pedig kettős mércét alkalmazna: egyet az uniós tagállomok, egyet Szerbia számára. A katalónoknak nem szabad azt tenni, amit a koszovói sipiknek megengedtek. Csak éppen azt hallgatja el, ami a különbség: hogy mi előzte meg Pristina döntését. Vagyis Jugoszlávia szétesését és Zlóbóék gyilkos hadjáratát a koszovóiak ellen. Katalónia esetében mindez nem áll fenn.
– Hiába is mondogatja nekem, Gyula zomzéd – legyinte a Zacsek. –Amikor a belgrádi lapok csak azt fújják, amit a nagyfőnöktől hallanak. Tudhatja, hogy nálunk csak egy igazság van: az, amit odafönt kitalálnak. Nem lepődnék meg, ha kiderítenék, hogy annak idején a sipiket is az uniós békefenntartók üldözték el szülőföldjükről, és nem Zlóbó martalócai. Vagy ha a vérmes Dacsics Ivica bejelentené, hogy Katalónia miatt lemondunk az uniós tagságról.
– Jaj, ne fesse az ördögöt a falra, Zacsek zomzéd! – rémüldöze amama. – Már úgy beleéltem magamat, hogy mi is uniósok leszünk, mint a szegedi Juci tantimék. Szeretném megérni a napot, amikor felharsan az Örömóda Belgrádban, és az összes pártvezetők táncra perdülnek örömükben!
– Arra még várhatsz egy darabig, Tematild – legyinte atata. – Jelenleg éppen afölött vigadoznak az emberek, hogy megérkeztek az ajándék MÍG vadászbombázók Oroszországból. Nézem a címlapokat, akkora az örömmámor a bombázók miatt, mintha legalábbis modern utasszállító repülőgépeket kaptunk volna Putyintól. Közben harmincéves, kiszolgált katonai gépekről van szó, amelyeknek felújítása 185 millió eurónkba fog kerülni nekünk, adófizetőknek! Hogy a karbantartásukról ne is beszéljünk.
– Lehet, hogy nem vagyok egy kimondott katonai szakértő, hogy megállapítsam, mennyire van szükségünk eme bombázókra – szóla a Zacsek –, de az én anyósom, ahogy én őt ismerem, jobban megörült volna, ha abból a száznyolcvan millióból inkább a nyugdíjából levont összeget fizették volna vissza. Ami három év alatt egy egész szép summára dagadt. És akkor rögtön befizetne egy Földközi-tengeri hajókirándulásra, amiről mindig álmodozik.
– Na látja, Zacsek, ez a különbség a maga anyósa, vagyis a csak saját kényelmével törődő kisember és az ország biztonságát szívén viselő államférfiak között – inté őt atata. – És mi van akkor, ha miközben a maga drága anyósa hajókázik, az ellenség megtámadja az országot? Nekünk meg csak szúnyogirtásra alkalmas repülőink vannak? Mit csinálunk akkor, bepermetezzük az ellenséges tankokat szúnyogirtóval? Erre, ugye, nem gondolt?
– De gondoltam, Gyula zomzéd. Csak én úgy gondolom, hogy eme bölcs államférfiaknak nem kellene folyton kikezdeni a szomszédokkal, és leckéztetni őket, amint a Dacsics Ivica meg a Vulin szokta. És akkor a Putyin vadászbombázói nélkül is biztonságban érezhetnénk magunkat. Mert az orosz se azért küldözgeti ajándékba a MÍG-eket, mert annyira szeret bennünket, hanem hogy kavarja a dolgokat a Balkánon, és lehetőleg megfúrja az uniós csatlakozásunkat.
A szállodahajó utasai felfigyelnek egy veterán matrózra, aki a hajóköteleket kezeli. Félszeme és falába van, a bal karja pedig egy kampóban végződik.
– Mondja, hogy vesztette el a fél lábát? – faggatják az utasok.
– Az úgy volt, hogy fiatalon egy kalózhajón szolgáltam, és a konkurenciával vívott harcban az ágyú ellőtte, de semmi baj, mert kaptam falábat és már jól begyakoroltam.
– No és a keze?
– Egyszer kardcsatát vívtam az ellenség vezérével, és levágta, kaptam rá egy kampót, és már jól begyakoroltam…
– És a fél szemét mikor vesztette el?
– Egy sirályt néztem, amikor lepottyantotta a szemem...
– És?
– Még nem volt gyakorlatom a kampó használatában.
PISTIKE, leskelődő szomszéd és lázadó katalón
