Amama már számolgatja, hogy mennyivel gyarapodik a családi kassza újévtől, és mire fogjuk elkölteni az ajándékba kapott sok pénzt, amiért hálásak lehetünk a kormánynak. Rögtön szóba is hozta az új mosógépet, mert a régit még a Markovics vette nekünk, és már annyira lepukkant, hogy atata zokniját se tudja rendesen kimosni.
– Várjál még a hálálkodással, Tematild! – inté őt atata. – Először is ki tudja, hogy egyáltalán lesz-e valami az emelésből, és mennyi lesz az. Mert annyiszor átejtettek már bennünket az ígérgetéssel, hogy én csak akkor hiszek nekik, ha a saját szememmel látom azt a pénzt. Emlékezz csak vissza, hogy mit ígért tavaly a Vucsics. Ötszáz eurós átlagfizetést. És mennyi lett belőle? Háromszázötven.
– Jó, de most más a helyzet, Tegyula. Most ugyanis megtelt a büdzsé, és lehet egy kicsit osztogatni. Nem is kicsit, mert hallottad, mit mondott? Hogy egész Európában csak nálunk emelik tíz százalékkal a kereseteket. Képzelem, hogy irigykednek ránk a szomszédok!
– Már megint készpénznek veszed, amit a híradóban hallasz, Tematild. A valóság ugyanis az, hogy egyáltalán nincs miért irigykedni ránk, mert például Romániában a közszférában 25 százalékkal emelték a kereseteket, az anyáéknál tizennégy százalékkal, Bulgáriában tíz százalékkal, de az ő átlagkeresetük 530 euró. Igaz, Horvátországban csak kétszázalékos a növekedés, csakhogy az átlagfizetés kétszerese a miénknek, vagyis 750 euró.
– Látod, Tegyula, ezt nagyon nem szereti a Vucsics, ha az emberek hasonlítgatják az eredményeket és hálátlanok az emelésért. És ha azt mondják, hogy ez nem emelés, hanem a visszaadása annak, amit három éve elvett tőlük a kormány. Láttam a tévében, hogy milyen dühös volt emiatt. Hat ott lett volna egy ilyen hazug kritikus, talán fel is pofozta volna! Azért, mert nem veszi figyelembe, hogy mennyit kellett neki alkudozni a smucig valutaalappal. Hiába szeretné ő növelni a kereseteket, ha azok cumtrucc lenyomnák Szerbiát meg a fizetéseinket a béka ülepe alá. Ezért kénytelen a kormány takarékosan bánni a fizetésekkel meg a nyugdíjjal.
– Engem viszont az idegesít, ha hülyének néznek – szóla közbe a kukacos Zacsek. – Az elnök is meg a Bernabics is be akarja nekem magyarázni, hogy kétszer kettő nem négy, hanem öt. Vagyis, hogy újévtől nagyobb lesz a fizetésem a beígért tíz százalékkal, mint a három évvel ezelőtti, az ugyancsak tíz százalékos levonás előtt. Csak éppen azt hallgatják el, hogy közben mennyit vitt el az infláció, meg hogy most például kétszer annyi adót kell fizetnem, mint akkor. A kamatról nem beszélve, amit az elvett összeg után illene kifizetni.
– Lehet, hogy igaza van, Zacsek, de hát, sajnos, tényleg nem bújhatunk ki a bőrünkből – sóhajta atata. – Ugyanis, ha nagyobb arányban emelték volna a béreket és a nyugdíjakat, akkor, amint azt a szakértők állítják, meginoghattak volna a makrogazdaság stabilitási paraméterei. Gondolom, ezt maga se szeretné.
– Tudja mit, Gyula zomzéd? Jöjjön át hozzánk, és magyarázza meg az anyósomnak a paramétereket. De készüljön fel a legrosszabbra, mert nála aztán tényleg felmegy a pumpa, jobban, mint a Vucsicsnál. Pláne, ha valaki azt próbálja neki elmagyarázni, hogy milyen jól jár az ötszázalékos nyugdíjemeléssel, amikor tízet kacsmartak el tőle három éve. A napokban már-már mentőket kellett hívni, mert féltünk, hogy megüti a guta.
– Talán felszökött a vérnyomása a kedves anyósának? – érdeklőde amama. – Milyen tünetei voltak? Talán félre is beszélt?
– Dehogy beszélt félre! Egyre azt hajtogatta, hogy már csak két dologra vágyik az életben. Arra, hogy a vérnyomása legyen alacsonyabb, a nyugdíja meg magasabb.
A Zacsek sógorának is sok gondja van a vérnyomással, de nem szed tablettát, hanem inkább konyakozik.
– És az leviszi a vérnyomást? – kérdi a barátja.
– De még mennyire, hogy leviszi. Különben is utálom a tablettákat, mert az mind méreg.
– Jó, de akkor hogyan gyógyítod magad?
– Egyszerűen úgy, hogy ha például az emésztéssel van bajom, akkor sört iszok. Ha étvágytalanságban szenvedek, akkor fehérbort iszok. Ha meg vagyok hűlve, akkor pálinkázok.
– És mikor iszol vizet?
– Annyira azért még sosem voltam beteg.
De nemcsak a Vucsics ilyen szűkmarkú, hanem a Zacsekpeti is. Meghív bennünket fagyira, aztán elvárja, hogy mi fizessünk.
A múltkor találkoztam vele a városban, amint egy sarkon várakozik.
– Mit csinálsz itt, Peti? – kérdeztem tőle.
– Randim van egy irtó szexi csajjal, őrá várakozok – húzta ki magát az én gavallér barátom. – Ott ül szemben a cukrászdában.
– Ha ott ül, miért nem mész oda hozzá?
– Majd bolond leszek. Most eszi a harmadik krémest, megvárom, hogy jóllakjon és kifizesse.
A Peti szerint azért lenne érdemes például képviselőnek lenni, mert azt hallotta, hogy a szkupstinai étkezdében olyan olcsó a mutykalica meg a többi balkáni finomság, hogy még a mostani zsebpénzéből is ki tudná fizetni. Nem is csoda, ha olyan szépen kigömbölyödtek a poszlányikok. Élő példa erre a Pálma nevű politikus, aki azóta nyerte el gömbölyded alakját, hogy megválasztották népképviselőnek.
– Ha én képviselő leszek, mindennap csak Karagyorgye sniclit fogok rendelni, sopszka salátával – ábrándoza a Peti. – Mert egyrészt baromi finom, másrészt akkor a legnagyobb patrióták is összehaverkodnak velem, amiért manyinás létemre egy ilyen híres szerb nemzeti hősről elnevezett húsroládot fogyasztok.
De odáig még elég sokat kell szenvednie a Petinek a suliban, mert mégse jelentkezhet poszlányiknak hét félig befejezett osztállyal. Mert oda legalább nyolc kell.
A képviselőt és a feleségét meghívják egy előkelő belgrádi partira. A társalgás a legutóbbi Mozart-koncertre terelődik. Mindenki dicséri a szerzőt és az előadókat. A sznob feleség sem akar kimaradni a társalgásból.
– Jaj, Mozartot én is imádom! Képzeljétek, éppen tegnap láttam a 6-os buszról, amint az Avala felé sétált!
Hirtelen nagy csend támad, és mindenki megdöbbenve néz az asszonyra. Férje hirtelen félrevonja és dühösen súgja neki:
– Na, ebből elég, gyerünk hazafelé! Vedd a kabátodat!
Hazafelé a kocsiban a feleség megszólal:
– Mi a bajod? Olyan mérgesnek látszol!
– Fogalmad sincs, mekkora hülyeséget mondtál! Mindenki tudja, hogy a 6-os busz egyáltalán nem jár az Avala felé.
PISTIKE, átejtett kritikus és szűkmarkú gavallér
