Az olyan biztató jelek ellenére, mint például a vakcinázás megkezdése, még mindig nehéz előrelátni, hogy gazdasági szempontból mikor kezdődhet meg a kilábalás a jelenlegi súlyos helyzetből, amelyet a vírus megjelenése okozott világszerte. A cégek, vállalkozások próbáltak több-kevesebb sikerrel alkalmazkodni a helyzethez, de nem túlzás az sem, amit sokan állítanak, hogy soha semmi nem lesz már olyan, mint régen.
Vannak olyan iparágak, melyek nagyokat kaszálnak a mostani helyzetben, de valójában senki sem veheti komolyan azokat az összeesküvés-elméleteket, melyek szerint ők állhatnak az egész mögött, és szándékosságról beszélhetnénk. Nem kevés olyan multinacionális társaság van egyébként, mely több szektorban is érdekelt, és nem ritka, hogy egyik tevékenység most kiemelkedően jövedelmez, a másik viszont vegetál vagy vastagon veszteséges.
Nem kevés az olyan cég, mely csak az állami mentőcsomagoknak köszönhetően tudott fennmaradni. Az állam szerepvállalásának jelentősége most kimagaslóan megnőtt. Háborús helyzethez hasonlítható a mostani. Abban viszont különbözik, hogy amíg a fegyveres összetűzések során a kapacitásokat is lerombolják, most a pangó kapacitások legfeljebb kihasználatlanul várják a jobb időket. Amennyiben az állam nem segít fenntartásukban, ha nem is fizikai értelemben rombolódnak le – mint fegyveres konfliktusok idején –, a csőd, a tönkremenetel is jelentősen megnehezítheti például jogilag, de más szempontokból is az újbóli használatba vételüket.
KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírus-járvány súlyos gazdasági következményekkel jár, megjelentek az első elemzések, hogy meddig tarthat, és milyen lehet a kilábalás. Egy eddig teljesen ismeretlen természetű visszaesés szakmai szempontból is érdekes tapasztalatokkal jár most. A különféle teoretikus modellek elsősorban a GDP, azaz a bruttó hazai termék változása szempontjából vizsgálják a világgazdaság és azon belül az egyes nemzetgazdaságok előtt álló kihívásokat és lehetőségeket.
A GDP alakulását koordináta-rendszerben ábrázolva – az idő függvényében – kezdetben V alakú visszapattanást jeleztek előre, abban bízva, hogy hirtelen megoldódik minden, és mehet minden a régi szerint. Ma már látszik, hogy ez nem valósult meg.
A másik ehhez hasonló verziót, a mélyponton lassabban magára találó, a „gödör” fenekén kicsit időző, de azt követően még mindig viszonylag hamar gyorsuló növekedést mutató U alakot is mára már elrontotta a realitás.
Akik a betűknél maradtak, a következő elméletük már W alakot formált. Két hullámvölgy utáni felpattanást jelezve. Keveset beszélnek az L alakú verzióról, ami kedvezőtlen forgatókönyv, mert az esés utáni tartósan alacsonyabb szintet jelzi, ami senkinek sem lenne ínyére.
K MINT KITALÁCIÓ?
Mivel a V alak nem valósult meg, a mostani távlatok szerint az U sem és a W sem, sajnos, a letargikus hatással bíró L kivédésére most megjelentek azok az elemzések, melyek K alakú pályát jeleznek előre. Elsőre nem is létezhetne ilyen, de ez valójában arra utal, hogy a gazdasági fellendülés idején nem minden szektorban lesz azonos a növekedési teljesítmény. A K két szára ellentétes irányba mutat, amíg tehát egyes ágazatok növekedést produkálnak, mások további csökkenést. A közepén szétnyíló formát leíró K alakzatot Joe Biden is említette az egyik amerikai elnökjelölti vitában. A lényege tehát, hogy a gazdasági fellendülés nem lesz teljes egészében L, sem pedig V alakú. A járvány hullámai az egyes ágazatokra különbözőképpen hatnak. Innen a furcsa alakzat. Ezt jelzi a K betű két, ellentétes irányba mutató szára. Az ipar, a technológiai, a kereskedelmi, a számítógépes szolgáltatások piaca hamarabb visszapattanhat, mint az idegenforgalom, a vendéglátás vagy a szórakoztatóipar.
A K alakú válság sokak szerint a lehető legrosszabb mindegyik közül. Talán még paradox módon az L-nél is rosszabb, noha összességében a K esetében kisebb a visszaesés. A K ugyanis – minő véletlen, hogy itt is stimmel még a kezdőbetű is – kezelhetetlen szociális feszültségeket generálhat. A munkájukat elveszítők, a csődközeli állapotba kerülő kisvállalkozók, de az igazságtalanul, önhibán kívüli okokból elértéktelenedő tőke tulajdonosai állnak az egyik oldalon, a mostani „háborús nyerészkedők” pedig a másikon.
A közgazdaságban jóformán lehetetlen kísérletekkel alátámasztani az egyes elméleteket. Ami ugyanis kicsiben működik, nagyban egyáltalán nem biztos, hogy beválik. Nem emelgethetünk kísérletképpen jelentősen alapkamatot, vagy nyomhatunk ki sok pénzt, csak azért, hogy lássuk, mi fog történni, mert az akár katasztrófákhoz (megint a K) is vezethet. Az összetett rendszerek jellemzője ugyanis, hogy ami működik kicsiben, nem feltétlenül követ azonos mintát a teljes populációra alkalmazva. Ezért az elméleti gazdaságtudomány kénytelen az egyetlen fogódzkodóban bízni, az ún. „emberkísérletekben”. Mielőtt azonban erről is valamilyen összeesküvés-elmélet jutna eszünkbe, fontos hozzátenni, hogy ez most úgy értendő, hogy a „kísérlet” olyan múltbeli (!) eseményeket takar, amikor a gazdaságpolitika jól definiálható váltáson ment keresztül, és annak hatásai viszonylag tisztán kiszűrhetők az adatsorokból.
