Különféle ideológiákat kísérelnek meg „zöldbe” csomagolva eladni az utóbbi időben. Próbálnak olyan látszatot kelteni, hogy ha tömegesen kezdenénk el követni egy olyan életfilozófiát, hogy nem eszünk húst, nem használunk műanyag szívószálat és fültisztító pálcikát, ha használt ruhadarabokat vásárolunk, ha nem vásárolunk iparilag gyártott tisztítószereket, hanem mosódióval és egyéb hasonló fortélyokkal próbálkozunk, ezáltal megmenthejük bolygónkat, visszafordíthatjuk a klímaváltozást. Tudni kell azonban, hogy ha ezt az utópiát valóban sokan magukévá tennék, az is egyfajta katasztrófához vezetne.
Valóban eszement dolog egyetlen ital elfogyasztásához műanyag szívószálat legyártani, ami aztán évtizedekig nem bomlik le, szennyezi környezetünket, vagy mások komoly erőfeszítését igényelheti az esetleges újrahasznosítása. De ugyanígy tekinthetünk a dobozos sörre, egyéb dobozos és műanyag flakonos italféleségekre. Szinte mindent műanyagba csomagolnak, és a jövőre nézve ez valóban fenntarthatatlan. De vajon az elvekhez való ragaszkodáson és a szimbolikus üzeneten kívül van-e ennek gyakorlati haszna, mérhető eredménye? A válasz erre természetesen igen. Viszont, ha számszerűsítve, arányaiban szeretnénk kifejezni, azt kell mondani, hogy az egyének környezettudatos magatartásának eredményessége erősen a nullához tendál. A valódi eredményekhez átfogó változásokra, rendszerbeli megoldásokra van szükség.
VALAHOL „ELTÉVEDTÜNK”
Valahol eltévedhettünk a korszerűsítés útján, ez egészen biztos. Ugyanakkor a jelenleg fennálló és működő gazdasági világrend csak a fogyasztói társadalom táptalaján tud fennmaradni. A piacgazdaság és a fogyasztói társadalom egyfajta alternatívájaként meghirdetett gazdasági modellek viszont sem az egykori Szovjetunióban és a volt szocialista táborban, sem Kubában, sem pl. Venezuelában nem bizonyultak hosszú távon is működőképesnek.
Miközben politikai pártok, különféle mozgalmak kampányolnak azért, hogy a bevásárlóközpontokban ne adjanak műanyag zacskót (vásárolni viszont lehet), a világ lakosságának egyre nagyobb hányadának elérhetővé válik a súlyosan környezetkárosító életmód. A migrációra tekintve ennek tükrében úgy is fogalmazhatunk, hogy akik saját hazájukban még nem élhetnek környezetkárosító életmódban, tömegesen megpróbálnak olyan országokba kivándorolni, amelyekben ez számukra is elérhető.
A kapitalista világgazdaságnak ma ismert formájában való fenntartása, illetve Földünk és az utánunk következő generációk jövője sajnos úgy tűnik, nem egyeztethető össze. Ennyire vakon haladnánk a végzetünk felé, vagy pedig ez ebben a formában nem is igaz, csak propagandacélokra használják? Vajon igaz lehet, hogy a klímaváltozás komolyabb áldozatok nélkül, jelenlegi életmódunk környezettudatos „finomhangolásával” megállítható? Ezek azok a kérdések, melyek továbbra is megválaszolásra várnak.
AKIK IPARI MÉRETEKBEN „GONDOLKODNAK”
Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testülete szerint 2030-ig át kell állítani a gazdaság működését környezetbarát üzemmódra, máskülönben ellenőrizhetetlenné(?) válik a globális felmelegedés. Ez már csak azért is furcsa, mert viszonylag távoli az időpont, másrészt olyan benyomást kelthet, mintha ezt is tudnánk „ellenőrizni”, miközben a földtörténet maga is folyamatos klímaváltozás, csak az emberi faj eddig nem járult ehhez ilyen jelentős mértékben hozzá, mint az utóbbi 200 évben.
A szakemberek szerint nemcsak a szén-dioxidot kibocsátó erőműveknek, gépeknek kell menniük, hanem a teheneknek, szarvasmarháknak is, ugyanis az állattenyésztésnek is jelentős a hozzájárulása a világgazdaság éves üvegházgáz-kibocsátásához. A marhák kérődznek, szellentenek, ürülékükből is metán jut a légkörbe, ami sokszorosan „hatékonyabb” üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. A közlekedésnek, az iparnak, a légi közlekedésnek, a mezőgazdaságnak is fel kellene számolnia az üvegházhatást előidéző gázt kibocsátó termelési módszereket.
Mi történik azonban mindeközben a gyakorlatban? Trump részben azzal nyerte meg az elnökválasztást, hogy azt ígérte a bezáró bányák miatt munkanélkülivé váló bányászoknak, hogy újraéleszti az amerikai szénbányaipart. Trumpot szokás ezért bírálni, miközben a statisztikák szerint a 2014-es adat azt mutatta, hogy az előző tíz évben több széntüzeléses erőművet építettek az Egyesült Államokban, mint addig valaha is.
Más statisztikákat tanulmányozva megállapítható, hogy az Uniót elhagyni készülő Egyesült Királyságban 2018-ban az elektromosáram-termelés 28,1 százaléka származott megújuló energiaforrásból. A közlekedés és a fűtés azonban továbbra is jórészt fosszilis eredetű energiahordozókon alapszik.
A londoni Heathrow repülőtér tervei szerint a harmadik futópálya megépítésével 2050-re a jelenlegi 81 millió utasról 135 millióra növelik az éves forgalmat, mintegy 760 ezer le- és felszállással. A londoni kormány viszont kötelezettséget vállalt, hogy 2050-ig nullára csökkenti a nettó szén-dioxid-kibocsátást. Vajon mivel fogják akkor ezeket a repülőgépeket működtetni? Évente 760 ezer le- és felszállás mennyi kerozin elpörkölésével jár majd. Meggyőztek a zöldek, pontosabban, eddig sem használtam műanyag szívószálat. A műanyag fültisztítóról is lemondtam. Félek azonban, hogy Trumpnak vagy a londoni repülőtér terveinek árnyékában mégsem én vagyok az, aki valóban megmentheti a bolygót.
