A modern kereskedelmi bankok megjelenésével a korábbi, aranyra alapozott pénzügyi rendszer elindult a modern hitelpénzrendszerré válás útján. A korábbi elméleteket ezért nem árt felülvizsgálni, a pénz funkcióit pedig újra kell definiálni. A modern monetáris elmélet (Modern Monetary Theory – MMT) eredete a 20. század elejére vezethető vissza. Rudolph Georg Knapp, Mitchell Innes, Abba Lerner, John Maynard Keynes, Hyman Minsky és Wynne Godley ebben a témakörben publikált munkáit tekintik a teória csíráinak. A jeles közgazdászok elméleteit a modern MMT irányzat képviselői gyúrták össze, egy, szerintük a jövőt is meghatározó elméletté.
Az MMT korai kidolgozói abból a tényből indulnak ki, hogy pénzkibocsátás joga az államot illeti, csakúgy, mint az adóztatás joga. A pénz újraelosztásának a joga is állami monopóliummá vált. Ilyen megközelítésben a monetáris és pénzügyi stabilitást is az állam biztosítja. Az állam adózási kötelezettséget állapít meg, majd ennek teljesítésekor lényegében a saját maga által kibocsátott pénzt gyűjti be. Az így beszedett pénzt az állam aztán maga hozza ismét forgalomba, amikor kifizeti azokat az árukat és szolgáltatásokat, melyek állami megrendelésből erednek.
A klasszikusnak tekintett monetarizmus elmélete Milton Friedman nevéhez kötődik. Alapvető tézise szerint, ha a kormányzat fokozni szeretné a konjunktúrát, nem az állami kiadások növeléséhez kell folyamodni, ahogy ezt korábban Keynes tanította. Az állam azzal járulhat hozzá a gazdaság növekedéséhez, ha növeli a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Ha a politikusok többet kívánnak költeni, akkor ehhez pénzt kell szerezniük. Ha viszont ezt adókból szedik be, a magasabb adók a pozitív konjunktúrahatást semlegesítik is. Friedman szerint az állam dolga a magántulajdon definiálása, az ország védelme, a legszegényebbeknek az éhezéstől és nyomortól való megkímélése. A gazdaságot pedig hagyni kell működni.
MENNYI PÉNZ LEGYEN FORGALOMBAN?
A hagyományos felfogás szerint a jegybank fő feladata az infláció kis pozitív tartományban tartása. A jegybank a fogyasztói árindexet veszi alapul. A jegybankok modelljeikben a forgalomban lévő pénzmennyiségektől függetlenül úgy tekintenek a folyamatokra, hogy az alacsonyabb kamat élénkíti, a magasabb hűti a gazdaságot. Ezért van az, hogy alacsony inflációnál kamatot csökkent a jegybank, magas inflációnál viszont növeli az irányadó alapkamatot.
Valószínűsíthető, hogy a pénzmennyiségek figyelmen kívül hagyása eredményezte, hogy a globális pénzügyi rendszerben meghatározó szerepet betöltő jegybankokat is váratlanul érte a 2008-as válság. Nem érzékelték, hogy a gyors eladósodással párhuzamosan egekbe szökő ingatlanárak milyen egyensúlytalanságot okoznak a rendszerben. A jegybankokat a 2008. évi válság döbbentette rá hagyományos keretrendszerük korlátjaira.
A gazdaság pénz- és hitelezési igénye valójában két különböző tényező. Egy gazdaság pénz iránti igényét az határozza meg, hogy a gazdaságban milyen ütemben bővülnek a tranzakciók. A legújabb felfogás szerint érdemes a lehetséges növekedési ütemmel párhuzamosan, azt enyhén meghaladó mértékben bővíteni a tranzakciós pénz mennyiségét. A gazdaság hitelek iránti igényét viszont az határozza meg, hogy mennyi hasznos, a jövőben új értéket teremtő beruházás vár finanszírozásra.
MENNYISÉGI PÉNZELMÉLET
A pénz mennyisége és az általános árszínvonal közötti kapcsolat feltárása is fontos része a közgazdaság-tudománynak. A kérdést a 16. század óta folyamatosan vitatják. A vitában központi szerepet játszott egy konkrét nézet, amelyet általában a pénz mennyiségi elméletének hívnak. A mennyiségi pénzelmélet bonyolultnak tűnik, hiszen a közgazdászok évszázadok óta nem tudják egyszer és mindenkorra lezárni a benne fogalt kérdéseket. A modern monetáris elmélet – mindezek tükrében – egyesek szerint megváltás a jövőre nézve, mások szerint katasztrófához vezethet.
Vannak, aki szerint az új teória fenyegetés a teljes globális pénzügyi rendszer szempontjából, a politikai dimenziója pedig abban rejlik, hogy az MMT támogatói az Egyesült Államokban a 2020-as választásokon hatalomra kerülhetnek. Az MMT-elmélet lényegében annak a leírása, hogy a modern hitelekre épülő gazdaság miként működik. Hogyan teremtődik meg, ha szükség van rá, hogyan semmisül meg a pénz a kormányzatok és a bankok révén, és miként működnek a pénzpiacok. A kormányok a költekezés révén megteremtik a pénzt, az adózás révén pedig megsemmisítik. Emiatt egy nagy ország, amely a saját valutájában adósodik el, nyilván tényleg nem kényszerülhet csődöt jelenteni.
Nem minden ország helyzete egyforma. Ezt a modern pénzelmélet tanulmányozása és alkalmazása esetén is mindig szem előtt kell tartani. Az USA pl. azért engedhet meg magának nagyobb eladósodást, deficitet, mert kiváltságos helyzetben van, fizetőeszköze, a dollár ugyanis világpénz.
