A tárgyalásokon ugyan nem született minden fél által elfogadott megállapodás, viszont a szerb kormány úgy döntött, hogy az eddigi 155,3 dinár helyett 2020 januárjától 172,54 dinárt tesz majd ki a minimális órabér.
A jövő év első napjától tehát a mostani 27 022 dinár helyett (átlagban) 30 022 dinárt kapnak majd kézhez azok, akik minimálbérben egyeztek meg munkaadójukkal. Amikor a hónapban 22 munkanap van, a minimálbér 32 092 dinárt tesz majd ki.
Szerbiában jelenleg a foglalkoztatottak száma mintegy 2,16 millió. Minimálbért kap 350 ezer dolgozó, akik közül mintegy 30 ezer az állami szférában dolgozik.
Korábban gyakran hallhattunk olyan véleményeket, hogy 30 ezer dinár alatti fizetést adni szégyenletes a jelenlegi körülmények között. Most, mintha a döntéshozók is ezt a mégiscsak egyfajta lélektani határnak nevezhető összeget célozták volna meg?
Akiket érint a dolog, azok azért örülhetnek, mert az emelés kétszámjegyű. Akiket nem érint, azok pedig úgy tesznek, mint akit nem is érdekel a dolog. Pedig a minimálbérnek – az mellett, hogy egyfajta alsó határát szabja meg a fizetéseknek –, számos más hatása is van egy ország nemzetgazdaságára, versenyképességére, a költségvetésre.
PIACI HATÁSOK
A piacgazdaság hatékonyságát a történelmi tapasztalatok igazolják. Egyik kellemetlen velejárója viszont, hogy az ugyanolyan minőségi és mennyiségi mutatókkal karakterizálható elvégzett munka esetében a bérek nagy arányban különbözhetnek. Ez az intervallum a minimálbér és annak többszörös értékének az összege között variálhat. Még ágazatokon belül is nagy különbségek lehetnek, cégektől függően. Ugyanakkor az is a piacgazdaság jellemzője, hogy a szabad munkaerő-áramlás nyomán a piaci mechanizmusok olyan irányban hatnak, hogy ezek a bérek hosszú távon a kiegyenlítődés irányában mozognak. A kevésbé nyereséges ágazatokból a munkaerő átvándorol a jobban fizető szférákba. Akár úgy is, hogy az újraelosztási folyamatok eredményeképpen a nem termelő ágazatokban is növekednek a bevételek, amikor az iparban jól mennek a dolgok.
VISZONYLAGOSAN IS KICSI
Ha szétnézünk magunk körül, a mostani emelést követően is nagyon alacsony lesz a minimálbér. Ha az EU-tagállamokat nézzük, Luxemburgban a legmagasabb a minimálbér, nem kevesebb, mint 2071,10 euró, a legalacsonyabb pedig Bulgáriában, ahol 286,33 eurót kap, aki minimálbérért dolgozik. De nem minden országban egyforma a jelentősége. Dániában, Finnországban, Németországban, Olaszországban és Svédországban nincs törvényileg meghatározva. Ezekben az országokban a kollektív szerződésekben rögzítik a legalacsonyabb bérszinteket. Az Unióban olyan szabályozást fontolgatnak, hogy egységesen az átlagbérek alakulásához kötnék százalékarányban a minimálbér összegét.
A minimálbérek esetében érdemes azt is megvizsgálni, hogy az adott országban a havi bruttó átlagkereset hány százalékát teszi ki a minimális juttatás. A másik fontos mutatószám a minimálbérből élők aránya az adott országban. Nem mindegy ugyanis, hogy csak egy szűk réteg, vagy széles tömegek járandóságáról beszélünk. A havi bruttó átlagkereset középértékéhez viszonyítva pl. Szlovéniában, Görögországban, vagy az EU-n kívüli Törökországban mintegy 50 százalékot tesz ki a minimálbér aránya. A Cseh Köztársaságban és Spanyolországban viszont a minimálbér a havi bruttó átlagbér kevesebb, mint 35 százalékát teszi ki.
A minimálbérben részesülő foglalkoztatottak aránya is jelentős mértékben eltérhet. Az uniós tagállamok közül a minimálbért kapók aránya Szlovéniában csaknem 20 százalék, Litvániában 14. Luxemburgban és Lengyelországban a dolgozók mintegy 10-10 százaléka dolgozik minimálbérért. Spanyolországban ez az arány kevesebb, mint 1 százalék. Ennek tükrében már nem is olyan érdekes, hogy a minimálbér összege ott nem éri el az átlagbér 35 százalékát sem.
Bérfeszültségekhez is vezethet a minimálbér emelése. Az alacsonyabb bérsávokban lévők szeretnék megtartani a korábbi távolságot a minimálbértől. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az ő bérük is emelkedik. Ebből a feszültségből adódik, hogy béremelés várható az új minimálbér feletti sávokban is, de azt nehéz előre megmondani, hogy mely sávban mekkora emelés lesz, és hol áll meg ez a „tovagyűrűző” hatás.
Szerbiában mintegy 350 ezren vannak minimálbéren. Becslések szerint azonban a valós szám ennek csupán a fele vagy a harmada lehet. A többiek minimálbérre vannak ugyan bejelentve, de emellett részesülnek még némi „adózatlan” juttatásban is.
A minimálbér-emelés hatásai régiónként és szektoronként is mások lehetnek. Az emelésnek bizonyára semmilyen hatása nem lesz azokban a régiókban, illetve szakmacsoportokban, ahol az elmúlt években kialakult munkaerőhiány okán jelentős bérnövekedést tapasztalhattunk. A munkaerőhiány azonban nem általános jelenség.
A leszakadó régiókban, vagy az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők esetében még mindig magas a munkanélküliség, és továbbra is a túlkínálat a meghatározó. Esetükben jövedelem- és életszínvonal-emelkedést jelent a minimálbér emelése.
